„Már rohannék játszani!”

– Kezdjük a legfontosabb kérdéssel: játszik ma a Liverpool ellen?
– Nem tudom, remélem, hogy igen – mondta a PSV-t erősítő 38-szoros válogatott Fehér Csaba. – Az biztos, hogy benne vagyok a tizenkilenc tagú keretben, és együtt edzettem a csapattal Oisterwijkben.

– Témánál is vagyunk, ugyanis érdekelne: hol és hogyan készül egy profi csapat a BL-meccsére?
– Eindhoventől körülbelül húsz kilométerre fekszik Oisterwijk, és mindegyik fontosabb hazai és nemzetközi mérkőzés előtt ide utazik az együttes. Egyébként ez nem edzőtábor, nincs futballpálya, edzőterem, semmi, ami azt mutatná, hogy itt egy klub sportolói laknak. Hotelben szállunk meg az erdő mellett, csend és nyugalom árad. A szombati, idegenbeli, Willem II elleni három egyre megnyert bajnokinkat követően szabadnapot kaptunk, hétfő délelőtt edzettünk, majd a közös ebéd után felültünk a buszra, és elutaztunk Oisterwijkbe.

Néha már őrjítően hosszú a pihenőidő

– Mennyiben más a csapat felkészülése egy BL-mérkőzés és egy bajnoki meccs előtt?
– Szinte semmiben sem. Ugyanazokat az alapfeladatokat végezzük el, mint máskor. Rövid, intenzív edzésünk van, szituációs gyakorlatokkal, a rögzített helyzetek átismétlésével, kapura lövésekkel és beadásokkal a végén. A tréning utolsó harmada fakultatív, mindenki azt csinál, amit akar. A csatárok általában kapura rúgnak, néhányan cicáznak, de olyanok is vannak, akik azonnal bemennek az öltözőbe.

– Ön melyiket választotta a hétfői edzés végén?
– Maradtam néhány csapattárssal, és cicáztunk negyedórát.

– Nézzük, mit csinálnak a Liverpool elleni meccsig hátralévő időben?
– Gyakorlatilag semmit. Én ezt bírom a legnehezebben, számomra idegőrlő a hosszas semmittevés. Hosszú csendes pihenők, este vacsora, azután a legközelebbi biztos program a reggeli. A szállodában van internet, lehet tévézni, olvasni, DVD-zni, videojátékokkal játszani. Takarodó nincs, mindenki akkor megy el aludni, amikor akar és jónak látja. Kedden reggeli után lesz egy közös séta, aztán újból pihenés, majd ebéd, ismét csendes pihenő, aztán délután öt körül elindulunk a stadionba. Az ember alig várja a végén, hogy labdába rúghasson. Én már rohannék játszani.

– Ki az ön szobatársa?
– Most a cserekapusunkkal, a holland Oscar Moensszel lakom, de ez állandóan változik. Minden egyes alkalommal Ronald Koeman vezetőedző osztja be, hogy kik kerülnek egymás mellé egy szobába, de ügyel arra, hogy ritkán legyen együtt ugyanaz a két játékos.

A csapat, ahol bíznak a profikban

– Jó ötlet, mert így nem lehetnek klikkek. Amúgy milyen edző Ronald Koeman?
– Felkészült és fiatalos. Nem dolgozunk együtt túl sok ideje, vagyis még nem ismerem elég jól.

– Visszatérve még az előző kérdésre: van-e klikkesedés a csapaton belül?
– Nincs. Az azonos nyelvűek többet vannak együtt, de ez érthető. Most sok latin nyelvterületről érkezett játékos került a csapathoz, ők többet lógnak egymással.

– Ha már ez a helyzet: milyen nyelven adja a taktikai utasításokat az edzőjük, Ronald Koeman?
– Hollandul egy mondat, aztán spanyolul ugyanez. Lassan megtanulom a spanyolt, annyit hallom...

– Mi a különbség közte és az elődje, Guus Hiddink között?
– Guus Hiddink célratörőbb és eredménycentrikusabb volt, nála a győzelem, legyen az bármilyen csúnyácska, mindennél fontosabbnak számított. Mondok egy példát. Ha Guus Hiddinknél egy nullára megnyertünk egy meccset, ugyanúgy örült neki, mintha négy vagy öt góllal vertük volna az ellenfelet. Ronald Koeman szeretné, ha néha közönségszórakoztatóbb lenne a focink. Guus Hiddink elismert szakember, míg Ronald Koemanban egyelőre mindenki a focistát, a kiváló védőt látja.

– Ahogyan az edzők között, úgy játékos és játékos, klub és klub között is van különbség. Önnek mennyiben más egy európai sztáregyüttesben játszani, mint mondjuk egy kiscsapatban?
– Sokkal nagyobb a szabadság, az önállóság. A szabadidőnkben azt csinálunk, amit akarunk, az sem érdekel senkit, ha én a meccs előtt reggelig kártyázok valakivel. Profiként kezelnek, megbíznak bennünk. Szerintem minél jobb csapatban játszik valaki, annál nagyobb szabadságot adnak.

Patrick Kluivert sem viselkedik sztárként

– Patrick Kluivert a PSV-hez szerződött az átigazolási szezon végén. Hogyan fogadták a klubnál?
– Noha hatalmas sztár, nem volt körülötte nagy felhajtás. Alapvetően szerény ember, eddig nem láthattuk az allűrjeit. A szurkolók örültek neki, mert ők is tudják, hogy egy jó Patrick Kluivert minden csapatnak a hasznára válhat.
– Mivel lenne elégedett ma este?
– Azzal, ha kezdő lennék, végigjátszanám a mérkőzést, és nyernénk. Na jó, ez természetesen tréfa volt, tudom, reálisan nézve kevés az esély, hogy így történik. Magasra tettem magamnak a lécet, de bízom abban, hogy megfelelek, és talán játszhatok is majd egy keveset... ----