A triatlon a Ligetben nagyszerű!

Bátran leszögezhetjük: a 2010-es budapesti olimpiai távú triatlon-világbajnokság nem csak egy lesz a sok verseny közül. A környezet, a történelmi háttér festői mivoltát tekintve talán csak a 2000-es sydneyi olimpia triatlonversenye vetekedhet a négy év múlva esedékes vb-vel. Jól emlékszünk még az ötkarikás játékok nyitó számára az Opera előtti öbölben. Bár a dél-ausztráliai metropolis addig sem volt ismeretlen a világ előtt, a hat évvel ezelőtti olimpiai triatlonviadal nagyban hozzájárult Sydney ismertségéhez, népszerűségének növekedéséhez.

Márkus Gergely, az ITU főtitkára, az athéni olimpia, s majdan a pekingi játékok triatlonversenyeinek igazgatója úgy tekint a budapesti vb-re, mint saját szellemi „gyermekére”.
„Azt hiszem, páratlan világverseny lesz a budapesti a maga nemében – mondta Márkus Gergely. – Ennyire a város szívében ritkán rendeznek ehhez hasonló eseményt. Két éve, Athénban, bár eredetileg azt terveztük, hogy a kerékpárútvonal felmegy az Akropoliszra, végül megmaradtunk a tengerparti körzetben, Pekingben pedig a várostól negyven kilométerre rendezzük a versenyeket az erős légszennyezettség miatt. Tény, nem könnyű logisztikai feladat egy ilyen viadal megszervezése, hiszen néhány órára le kell zárnunk a város fő közlekedési ütőerét, de vasárnap déltájban nem hiszem, hogy ez túlzottan nagy kellemetlenséget okozna…”

Mivel a rendezési jog elnyerése óta több tömegtájékoztatási eszköz műsorában is firtatták a vb költségeinek nagyságát, siessünk leszögezni: nem a gombhoz varrták a kabátot, hanem fordítva…
„Még 2002-ben vette kezdetét az a rehabilitációs folyamat, amely 2008-ban fejeződik be, s amely a Városligeti-tó és a műjégpálya teljes rendbehozatalát eredményezi. Ennek teljes költsége öt és fél milliárd forint, s amikor a büdzsét kialakítottuk, a terveket elkészítettük, még meg sem született a budapesti triatlon-vb ötlete – mondta Szabó István, a fővárosi önkormányzat sportügyosztályának vezetője. – Európa – a bécsi után – második műjégpályája megérett a felújításra, aminek elsősorban az az oka, hogy az eltelt több mint egy évszázad alatt háromszor cserélték ki a fagyasztó csőrendszert. De nem ám úgy, hogy a régi, elhasználódott hálózatot kiemelték, s kidobták volna, hanem egyszerűen rétegesen ráépítettek további kettőt! Azaz idővel a százhatvan centis tómélység nyolcvan centisre csökkent, s manapság már olyan sanyarú a helyzet, hogy megfeneklenek a csónakok a nyaranta csónakázótóként funkcionáló vízben!”

Egy szó mint száz, 2002-ben beindult a projekt, melynek első lépcsőjében egy hatalmas technológiai épületet alakítottak ki a Műjégpálya teljes géprendszere számára. A munkálatok már gyakorlatilag befejeződtek, az ünnepélyes átadás szeptember 27-én lesz – az egészben a legszebb, hogy az épület szinte teljes egészében a Városliget szintje alatt fekszik, a Hősök tere felől semmi sem látszik belőle.
A második lépcsőben a pályafelület – másképpen: a tó – felújítása, kikotrása kerül napirendre. Kiemelik a korábbi, tönkrement csőrendszereket, lefektetnek egy újat, s a tó visszanyeri eredeti, bő másfél méteres mélységét, azaz alkalmas lesz az úszóverseny lebonyolítására.
Végül sor kerül a 2400 négyzetméteres, gyönyörű műemléképület felújítására. Egyszersmind beépítik a híd felőli foghíjat, ami egy második világháborús bombatalálat nyomán keletkezett.
S ezt követően – ha minden a terv szerint halad – még két év áll a szervezőbizottság rendelkezése a vébé kezdetéig ---- Leslie „Les” McDonald úgyszólván tiszteletbeli magyar. A Nemzetközi Triatlonszövetség (ITU) Vancouverben élő, de Newcastle mellett született skót származású elnöke szinte hazajár Magyarországra. Bár a közigazgatásilag Manchesterhez tartozó Salford a szülőhazájában található, mégsem volt elkeseredve, hogy Budapest lett a befutó…

„A magyar főváros a szívem csücske, a Duna és a folyó két partját összekötő Lánchíd, a háttérben a budai Várral olyan szép, hogy igazán megérdemli: központi témája legyen a 2010-es világbajnokság emblémájának – mondta Les McDonald. – Jómagam puritán ember vagyok, jobban szeretek a versenyzőim között lakni, s inkább egy diákszálláson, semmint egy ötcsillagos luxushotelben. Nem tekintem hitbizománynak az elnöki tisztséget, és megvan a véleményem azokról a sportvezetőkről, akik aggastyánkorukban is két kézzel kapaszkodnak a székük karfájába. Éppen ezért határoztam el, hogy a 2008-as pekingi olimpia után visszavonulok. No, de akkor hogyan veszek részt a 2010-es budapesti vébén? Nagy dilemma…” ---- A lausanne-i magyar prezentáció egyik kulcsszereplője Szabó Tünde, a kilencvenes évek olimpiai, világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes nagyszerű hátúszója volt. A csinos fiatalasszony – immár dr. Szabó Tünde – a fővárosi önkormányzat sportügyosztályán a sportigazgatási, sportjogi és nemzetközi ügyek referense.

„Jobban izgultam, mint versenyzőkoromban, mondjuk, a barcelonai olimpia százméteres hátúszódöntőjében – mondta a jogász végzettségű Szabó Tünde. – Három éve kerültem fel szülővárosomból, Nyíregyházáról Budapestre, s nem ez az első világverseny, amelynek pályázatában, rendezésében szerepet kaptam, nemrégiben az úszó Európa-bajnokságon is dolgoztam. Nos, érzékelhető volt, hogy a rivális angolok mennyire presztízskérdésnek tekintik a rendezés elnyerését, Salford anyagi lehetőségei szinte korlátlanok voltak, mi viszont a felülmúlhatatlan szépségű versenyhelyszínben bíztunk. És joggal. Tudni kell, hogy az egykori keleti blokk országai közül Magyarország lesz az első, amely triatlonvébét rendez, ez is mutatja, hogy egy hatalmas kereskedelmi értékű, az egész világon magas színvonalon űzött sportágról van szó. Minden vágyam az, hogy az előttünk álló négyéves szervezőmunkából is kivehessem a részem.”