Döbbenetes nyitány: görög öröm a köbön

Az utolsó pillanatban beugró zalaegerszegiek jó házigazdáknak bizonyultak: a rendezés teljes mértékben rendben volt, mindössze a nézőszám maradt el kicsit attól, amennyire az eredeti helyszínen, az Eb-középdöntő nyitó mérkőzésének lebonyolítását a múlt héten lemondó Pécsett számítani lehetett. De ki is járt már a délnyugati városnak egy ilyen rangos kosáresemény, mert legutóbb 1999. november 30-án láthattak a sportág helyi rajongói felnőttválogatott találkozót, amikor is a Gordan Giricek és Nikola Prkacin vezérelte horvát sztárgárda vizitált Egerszegen.

Most a görög hölgyek jöttek, és korántsem feltartott kézzel. Rögtön az elején látszott, hogy a magyarok igen kemény és szívós ellenféllel állnak szemben. Igaz, az is, hogy viszonylag alacsony a vendégcsapat, ezért kézenfekvő megoldásnak tűnt, hogy a centereket kell megjátszani. Csakhogy ez nem nagyon akart sikerülni. Helyette inkább lépéshibákat, rossz passzokat és támadófaultokat jegyezhettünk fel az elején magyar részről – még szerencse, hogy a védekezéssel nem volt gond. Be is hozta az 5. percben a vendégek kapitánya a legnagyobb ászát, Anasztaszia Kosztakit, mert addig mindössze két pontot szerzett a kezdőötöse, de eleinte nem sok vizet zavart a Houston Comets profija sem.

Az első negyed végére kicsit felpörgött a tempó, ami ötpontos vezetést eredményezett Sterbenz Tamás társulata számára, ám a félidő hajrája a 19. percig mindössze hat embert rotáló Görögországé lett. Magyarázható ez többek között azzal is, hogy az első igazi centerkosarukat mindössze a 14. percben érték el a magyarok – ebből viszont rögtön három pontot szereztek, mert a bónuszbüntetőt is értékesítette a mezőny legmagasabbja, a kétméteres Császár Andrea. Ezt leszámítva azonban jobbára leálltunk a mezőnyben brusztolni az éppen ebben erős ellenféllel, amiből olyannyira nem jöttünk ki jól, hogy a nagyszünetben már négy ponttal jártak előbbre a görögök.

Sokat vártunk a második 20 perctől, de sajnos keveset kaptunk. Küszködött, kínlódott a magyar csapat, és nem találta a megfelelő ritmust. Az ütemtelen hazai támadójátékkal szemben a görögök igazán színes kosárlabdát mutattak be, hiszen nemcsak középtávolról és távolról, hanem meglepetésre a gyűrű alól is sorra szórták a kosarakat. Pedig a lelkesedéssel nem volt gond, de a nagy akarásnak nyögés, azaz rossz játék lett a vége. Vagy inkább széteső. Eleinte csak Cserny Rékától, később kizárólag Károlyi Andreától érkeztek a pontok, míg odaát jó csapatmunkával tízpontos előnyt küzdöttek ki maguknak a görögök. Éppen ugyanekkora volt a különbség három perccel a vége előtt is, és bár ekkor még volt egy fellángolása a magyar válogatottnak, az utolsó 60 másodperc kapitális hibái miatt már nem lehetett esélye a sikerre.
Minden kezdet nehéz, de hogy enynyire...

Mestermérleg
Ez végig a görögök meccse volt, mi csak szaladtunk utánuk, és kerestük magunkat. Nehéz helyzetbe kerültünk, de a felkészülés alapján azt mondom, képesek vagyunk innen is felállni, és a feladatunkat megoldani.
Sterbenz Tamás, a magyarok szövetségi kapitánya

Azt hiszem, a nekünk igazán fontos győzelem kulcsa a negyven percen át tartó koncentráció és a jó védekezés volt. Nem vagyunk nagy csapat, de harcolunk és most jól lepattanóztunk, s ennek köszönhetően többször meg tudtunk indulni.
Miszasz Konsztantinosz, a görgök szövetségi kapitánya ---- N ---- S