„Profi vagyok!”

Amott Sallai Sándor beszélgetett Esterházy Mártonnal, emitt Mészöly Géza váltott szót Dunai Antallal. Nehezen találták a szavakat, de nemcsak ők, a korábbi kedvencek, hanem a szurkolók is így voltak ezzel. Valóban sokkoló élmény volt a négy norvég gól, de még inkább a magyar válogatott elképzelés nélküli játéka. Dühödt drukkerek indultak haza a Szusza Ferenc Stadionból, miközben a nemzeti csapat játékosai szótlanul, csendben öltöztek. A négy gólt kapó Király Gábor frissnek és elszántnak tűnt, és szinte már nem is nagyon akart foglalkozni a norvégok elleni csapással...– Pályafutása egyik legszomorúbb meccsén van túl: hogyan lehet feldolgozni mindazt, ami szombat este történt?– Nagyon egyszerű a recept, előre kell nézni – felelte a Crystal Palace kapusa. – Számomra vasárnap reggeltől új időszámítás kezdődött, csak az előttem, előttünk álló feladatokra koncentrálok, és nem rágódom mindazon, ami immár a múlt része. – Rendkívül racionális gondolkodás, csakhogy a közvélemény aligha így gondolkodik: ezen a norvég csapáson egyszerűen nem lehet átlépni, és nem lehet úgy csinálni, mintha semmi sem történt volna. – Nézze, rágódhatunk itt órákig, napokig ezen a kilencven percen, de ahogy ön is mondta, sokkal racionálisabb felfogás az, ha az ember a jövőre gondol. Szerdán fontos meccs vár ránk Bosznia-Hercegovinában, és én hittel vallom, hogy a magyar válogatott képes lesz talpra állni, és győzni. Profi vagyok, másként nem is állhatok hozzá. – Igazán nem akarom a múlttal terhelni, de tudja, nagyon friss ez az élmény, ez a négy gól, a szurkolók elkeseredett, sőt dühödt reakciója. Mit gondol, hány gólnál hibázott?– Akkor most még egyszer hangsúlyozom: a hibáinkból tanulnunk kell, nekem is, a játékostársaimnak is. – Akkor másképp teszem fel a kérdést. Mi a véleménye az első norvég gólról, amikor Éger László ön felé gurította a labdát, arra pedig Ole Gunnar Solskjaer lecsapott és...– ...Nem kell ezt ragozni: azt a gólt egyéni hiba előzte meg. A norvég támadó egyedül hozta rám a labdát, kiszolgáltatott helyzetben voltam, sajnos nem sikerült hárítanom.– És a második vendégtalálat, ott rossz helyre passzolt, zavarba, s ezzel együtt lehetetlen helyzetbe hozva Lőw Zsoltot. – Annál a találatnál nem hagyta el a labda a tizenhatosunkat, vagyis szabálytalan gólt szereztek a norvégok. Többet nem szeretnék erről mondani. – Rendben, akkor próbálkozzunk a harmadik norvég góllal...– Erre mit mondhatnék? Ritkán találja el így egy futballista kapásból a labdát.– Tehát abban sem hibázott? Integetett a partjelzőnek, forgott a gólvonal előtt, nem is figyelt...– Ne forgassa ki a szavaimat. És megint csak ismételni tudom magam: tanulni kell a hibákból, és ez alól én sem vagyok kivétel. – És a negyedik, amely már nem osztott, nem szorzott?– Balszerencsés találat volt. – Lehet, hogy most úgy beszélget velem, mintha mi sem történt volna, de pontosan tudom, alig aludt szombatról vasárnapra, és órákig rágódott ezen a meccsen.– Rosszul gondolja. Jól aludtam, már csak azért is, mert kipihentnek kell lennem a bosnyákok elleni mérkőzésen.– El kell hogy keserítsem: a szurkolók nem lépnek majd ilyen könnyen át ezen az élményen.– Megértem a drukkerek reakcióját, nem szolgáltuk ki őket, nem azt nyújtottuk, amit elvártak tőlünk, így érthető a kritika, amit kaptunk. – Védett már valaha ilyen légkörű meccsen?– Ó, nem kell ezt felfújni anynyira. Rossz rajtot vettünk, nem az történt, amit szerettünk volna, a szurkolók pedig ilyenkor könynyen a saját csapatuk ellen fordulnak. Nekünk azon kell dolgoznunk, hogy visszaadjuk a drukkerek hitét, és versenyben tartsuk a magyar válogatottat az Európa-bajnoki selejtezőn. Merthogy nem kell még minket temetni.TAKTIKAMagyar részről nincs mit elemezni, ugyanis szinte minden elemében csődött mondott Bozsik Péterék elképzelése. A védők lepattantak a hatalmas John Carew-ról, ráadásul őket arra készítették fel, hogy a norvégok mindent az óriásra ívelnek fel, ehhez képest a norvégok többnyire a földön járatták a labdát, Ole Gunnar Solskjaer pedig a hátravont center posztjáról lépett fel a támadásokhoz – a statikusan, lassan mozgó és reagáló magyar védők között szinte zavartalanul. Jellemző hiba, hogy Bozsik Péterék valószínűleg a norvég–brazil meccsen (1–1) látottakból indultak ki, amelyik találkozón a gyorsan és technikásan futballozó dél-amerikaiak ellen valóban kifizetődő lehetett az ívelgetős játék. Aage Hareide felkészült szakember: a norvégok hatásosan támadták le a védőinket, akik emiatt ívelésre kényszerültek, a többnyire céltalan labdák megszerzése pedig gyerekjáték volt a vendégvédők számára.LELKI TÉNYEZŐKA norvégok köszönték szépen, és kíméletlenül éltek a tálcán kínált lehetőségekkel. Az első magyar helyzet után éppen kezdett éledezni a remény, hogy lesz keresnivalónk, amikor az első gólt odaajándékoztuk az ellenfélnek. Nem következett a játékból a második gól sem, azt is hatalmas hibasorozat előzte meg, és ez összetörte a csapatot. Egy profi futballista fejben is ott van a mérkőzésen, képes úgy koncentrálni, hogy az alapokat mindig hozza. A szünet utáni feltámadás is a saját védelmünk miatt hiúsult meg, azaz a mérkőzés történései lélektanilag rossz hatással voltak a magyar játékosokra, ugyanakkor a norvégokat természetszerűleg feldobták, növelték a magabiztosságukat. A magyar válogatott labdarúgói tétmérkőzéseken már-már hagyományosan tudásuknak csupán a töredékét nyújtják, nem képesek megbirkózni azzal a teherrel, amelyet a sikerre kiéhezett közönség tesz a vállukra.VÁLOGATÁSI ELVEKEgy időben azon dúlt a vita, hogy szükség van-e az idegenlégiósokra, most viszont ott tartunk, hogy csak akkor számít a kapitány itthon játszó labdarúgóra, ha egy adott posztra nem talál idegenlégióst. Van abban valami, hogy a színvonalas bajnokságokban játszó csapatok ritmusában edző, az ottani körülmények között készülő labdarúgó többet érhet a gyenge magyar bajnokságban szereplő futballistáknál, ám az éremnek van másik oldala is. Nem feltétlenül igaz, hogy aki nyugati csapattal készül, de tétmérkőzéseken csak perceket tölt a pályán, meccsrutin nélkül érkezik a válogatottba az egy Eb-selejtezőn lelkileg és fizikailag is felvértezettebb, mint aki hétről hétre kilencven perceket tölt el a pályán, és a képességei nem rosszabbak a légiósnál. Az teljességgel érthetetlen, hogy a csapat nélküli Sowunmi Thomas hogyan lehet a válogatott keret tagja, és vitatkozni lehet azon is, hogy néhány játékos megüti-e a kívánt szintet…MOTIVÁLTSÁGEzzel nem volt gond a magyar játékosoknál. Sőt! A lelkesedés fejetlen kapkodást eredményezett, amire a kapitánynak és a segítőinek reagálniuk kellett volna. Túlpörgött a csapat, a játékosok nagyon akartak győzni, talán túlságosan is, és ez a higgadtság rovására ment, és amiatt hibáztak a labdarúgók. A görcsösség ugyanis rossz döntéseket szült, a hibák pedig csak fokozták a görcsösséget. Aki sportolt, pontosan tudja, mindenki követhet el szörnyű hibákat, vannak olyan meccsek, amikor csukott szemmel is minden sikerül, máskor pedig a legnagyobb akarat ellenére is csak szenved a csapat, az ellenfélnek pedig minden összejön. A norvégok nem voltak motiváltabbak – nem többet tettek a győzelemért, hanem jobban tették a dolgukat, és ez döntött a javukra. Most is kiderült róluk, hogy igazi profik, és hogy hihetetlen önbizalmuk van.