Baumgartner Zsolt újra Formula–1-es autóba ült a Hungaroringen, de sajnos nem arról van szó, hogy a világbajnoki sorozat első magyar pilótája visszatér a versenypályákra. A Minardi Team kétüléses versenygépei dübörögnek szerdán és csütörtökön a mogyoródi aszfaltcsíkon.
Czagány Balázs
Baumgartner Zsolt hosszú idô után öltött újra t?zálló overallt hazai pályán
Czagány Balázs
Baumgartner Zsolt hosszú idô után öltött újra t?zálló overallt hazai pályán
Az elegáns, fekete kamion a Formula–1 csillogó világát idézi, csakhogy most egyedül árválkodik a Hungaroringen a boxok mögötti területen. Kihalt minden, három-négy ember lézeng a parkolóban, amikor egyszer csak felhangzik az ismerős duruzsoló hang. A tízhengeres Cosworth előbb barátságosan dorombol, majd felvisít, és a Minardi kétüléses versenygépe kifordul a nyolcas boxból. Az emberek befogják a fülüket, de egyetlen lépést sem hátrálnak – annyira lenyűgöző a karcsú, fekete versenygép látványa.
A volán mögött Baumgartner Zsolt, a Minardi-istálló 2004. évi pilótája, aki éppen olyan odafigyeléssel vezeti a kétülésest, mint annak idején a saját versenygépét. Koncentrál, rajtol, gyorsít. Először egyedül köröz: kipróbálja a gépet, hogy az utasokkal már ne legyen gondja vele. A kérdésre, milyen érzés újra hazai pályán F1-es autót vezetni, kényszeredett félmosoly a válasz, és egy mondat: „Kár, hogy nem három héttel ezelőtt adódott a lehetőség...”
No igen, a Magyar Nagydíjon, amelyről az utóbbi két évben hiányzott a magyar pilóta. A Formula–1 világától azonban nem távolodott el: példa erre jó kapcsolata a Minardi egykori főnökével, Paul Stoddarttal. Az ausztrál üzletember, akinek feltett szándéka, hogy egyszer még legyen csapata a világbajnoki sorozatban, újra és újra megkéri őt, működjön közre a Minardi kétüléses programjában.
Itt arról van szó, hogy némi anyagi ellenszolgáltatásért (a hírek szerint 1500 és 2000 euró közötti összegről van szó) bárki átélheti a Formula–1-es száguldás élményét. A program hat éve zajlik, és a sikerére mi sem jellemzőbb, mint hogy tavaly év végén száguldott a kétezredik „F1-es utas”, azóta pedig már a 2200-at is túlszárnyalták.
„Teljesen átértékeltem, amit korábban a Formula–1-ről gondoltam – mondta Balogh Gábor, világ- és Európa-bajnok öttusázó, aki Baumgartner Zsolt jó barátja. A pilóta megkérte a csapatot, hogy műsoron kívül hadd vihesse körbe a cimboráját, és persze megengedték neki. – Korábban is nagy Schumacher- és Baumgartner-rajongó voltam, de most még jobban tisztelem őket, mint eddig. Az élmény attól a pillanattól fogva félelmetes volt, hogy elindultunk. Még repülőgéppel sem éltem át ilyet soha: annyiféle irányból hatnak az erők, hogy a végére teljesen leizzadtam. Hatalmas élmény volt.”
Mindenki másként éli meg. Baumgartner meséli, volt, aki a szó szoros értelmében rosszul lett a kiszállás után. Nem csoda, hiszen a hétköznapi emberek nemigen szoktak hozzá az ilyen terheléshez. Téved ugyanis, aki azt hiszi, hogy ez afféle sétakocsikázás: a 780 lóerős tízhengeres motorral felszerelt autó ugyanis mindössze tíz másodperccel lassúbb körönként, mint együléses társa. Paul Stoddart elárulta, amikor Michael Schumacher négy évvel ezelőtt beült egy ilyen kétüléses autóba, utassal együtt belül volt a 107 százalékos határon. Ez azt jelenti, hogy kvalifikálta volna magát vele az aktuális pályán zajló Formula–1-es versenyre.
Szavazás
A Minardi nyolc kétüléses versenygépet üzemeltet (igény szerint van BAR-színű, Ferrari-színű, amit a kedves megrendelő kíván), 24 tagú állandó személyzet serénykedik körülöttük, de például a dél-afrikai bemutatón, amelyen mind a nyolc autó futott, 140(!) tagú csapat dolgozott a boxutcában. Megérte, hiszen a programra százezer néző volt kíváncsi.
Baumgartner is ott volt az említett programon, nem csoda, hiszen Paul Stoddart nagyra tartja őt. Olyannyira, hogy neve szerepel a csapatfőnök rövid, három-négy versenyzőt tartalmazó listáján, akikkel a jövőben együtt kíván dolgozni. A Formula–1-es visszatérés egyelőre nem időszerű – persze az ausztrál üzletember még ebbéli terveit sem adta fel végleg –, ám addig is, amíg nem sikerül, az egyesült államokbeli Champ Car-sorozatban gondolkodik. Már tárgyalt a lehetőségekről, és októberig kell meghoznia a döntést, hogy már jövőre indít-e csapatot a tengerentúlon.
Addig azonban – ahogyan azt már a Formula–1-ben megszokhattuk – semmiről egy szót sem. Csak Baumgartner Zsolt beszél, igaz, ő is inkább az autóról. Erdei Zsolt beül a versenygépbe, nézegeti a kormányt, a magyar pilóta pedig minden kérdésére válaszol: hogy kell elindulni, miként működik a váltó, a rádió, és a többi és a többi... Talán vége sem lenne a kérdések áradatának, ha nem szorítana a program. Menni kell, hiszen fekete tűzálló ruhában (hja kérem, rendnek kell lenni) ott sorakoznak a szerdára rendelt további utasok. Baumgartner lecsukja a plexit, gázt ad, és kifordul a boxból. Az autó dobhártyaszaggató hanggal száguld, majd a pilóta fékez, és eltűnik a célegyenes utáni jobbkanyarban. A hazai F1-rajongóknak pedig ugyanaz jut az eszükbe, amit Baumgartner is említett: kár, hogy erre nem három héttel ezelőtt került sor.