Megszégyenültek az oroszok

A szlovénok kiütésének másnapján jóval fajsúlyosabb vetélytárs várt a mieinkre, jóllehet az oroszok ellen kiváló a mérlegünk az elmúlt négy esztendőben. Ez idáig utoljára a 2002. évi Világkupa fináléjában kaptunk ki tőlük (10–9), már ami a világversenyeket illeti. Sok félnivalónk ezúttal sem volt.
A kapuban Szécsi Zoltán hatszor védett az első félidőben, egy alkalommal volt szüksége bravúrra. A hangját – ahogy megszoktuk – a lelátó tetején is hallani lehetett, például amikor Biros Péter lövését blokkolták, és nekikeseredett a magyar klasszis. A kapus kiabált: „Péter, gyere vissza!” – és Péter azon nyomban sietett hátra. A harmadik játékrészre Jászberényi Gábor állt be, aki tíz percig őrizte sikerrel a kaput, a végén bekapott gólokról nem tehetett.

A védekezésünk ezúttal is a tökéleteshez közelített, az oroszokkal megesett az a szégyen, hogy kevesebb gólt lőttek nekünk 27 perc alatt, mint a szlovénok. Szám szerint kettőt. A centereket, így a bivalyerős Rezvan Csomakidzét és Andrej Rekecsinszkijt jól tartották a védők, különösen Varga Dániel, míg Gór-Nagy Miklós gyorsan gyűjtögette a személyi hibákat. Sok mozgással és odafigyeléssel hátrányban is gólképtelenné tettük a szbornaját, egy blokkot követő lefordulás után Madaras Norbert alakíthatta 8–1-re az állást. A hazai kézerdő rendületlenül meredt az égnek az orosz akcióknál, a vendégek lelkiállapotáról hiteles képet festett, hogy a harmadik negyed végén már a kornerhez sem mentek oda, átadva a lehetőséget nekünk.

És ha a védekezés klappol, a támadás annál hatékonyabb. Az első öt kapura lövésünkből mindannyiszor gól született, hátulról rendkívül veszélyesek voltunk, emberelőnyben könnyedén találtuk meg Szmirnov hálóját. Kiss Gergely alkalomadtán kiállítást harcolt ki centerben, míg Molnár Tamást ugyanezen a poszton gyorsan büntették kétszer is páros kiállítással, így nem lehetett elég hatásos. A másik center, Kis Gábor egy gólt szerzett, mégpedig betörést követően. A gyönyörű kategóriába tartozott Kiss Gergely ejtése a tumultus felett, egy Fodor Rajmund által befejezett támadás fórban, vagy egy Kásás Tamás, Kiss Gergely akció, amely után a balkezes inkább balról púpozta ki a hálót. Egyszerűen nem lehetett követni a hazai támadásvezetést.

Fegyelmezetten, színesen (pedig nem mutathattunk meg mindent a jelen lévő külföldi megfigyelők miatt), látványosan, tökéletesen játszottunk, amíg 23 perces szünet után meg nem szerezte Csomakidze az oroszok második találatát. A végén adtunk hat percet az ellenfélnek udvariasságból, ám így is minden idők legnagyobb oroszverését láthatta a publikum.

Mestermérleg
Sporttörténeti, tízgólos különbséggel vertük meg az oroszokat – ilyen még nem volt. Pedig látszott, hogy akarnak, mindenki itt volt, aki számít. Annak örülök a legjobban, hogy mintha már mindegy lenne, ki van a vízben, egyre kisebb a különbség a menők és a kevésbé befutott játékosok között.
Kemény Dénes, a magyarok szövetségi kapitánya

A magyaroknak minden bejött, nekünk semmi. Kemény Dénes csapata minden szempontból igen magas szinten áll, mi még fejlődni fogunk játékban a következő két hétben, és az Európa-bajnokságon jók leszünk. A végén már mutattunk valamit, egyáltalán nem vagyok szomorú.
Alekszandr Kabanov, az oroszok szövetségi kapitánya