Chelsea: mesterhármas?

Egyelőre senki sem tudja megjósolni, hogy az Arsenalban megvannak-e azok az erények, amelyek a bajnoki cím elhódításához és a Chelsea trónfosztásához elengedhetetlennek tűnnek, de abban feltehetően mindenki egyetért, hogy a rajt előtt egy nappal az „ágyúsokat” a favoritok közé kell sorolni. A „L’Arsenalnak” is csúfolt együttes – francia az edző, és a keretben is több honfitársa van – első ránézésre meggyengült, hiszen a holland Dennis Bergkamp visszavonulásával elveszített egy fantasztikus csatárt, továbbá a védő Sol Campbell és Arséne Wenger menedzser egyik „találmánya”, Robert Pires is eligazolt.

Ugyanakkor az éles szemű szakember által kiválasztott és előszeretettel játszatott tehetségek rendre bizonyítanak, amelyre a Bajnokok Ligájában a döntőig jutó csapat teljesítménye a bizonyíték. A gárda új otthonba is költözött, szombattól a Highburytől kőhajításnyira felépült szuperkomplexum, a 60 ezres Emirates Stadion lesz a helyszíne az együttes hazai meccseinek (előzetesen 42 ezer bérlet már gazdára talált). Még két nappal a start előtt is bizonytalan, mi lesz az angol válogatott balhátvédjének, Ashley Cole-nak a sorsa, akit nagyon vinne a Chelsea, de az Arsenal nem akarja elengedni. Ugyanakkor a cseh Tomás Rosicky érkezésével újabb remekül passzoló játékossal bővült a csapat, ennek áldásait elsősorban Thierry Henry élvezheti. A francia csatárzseni maradt, és az immár a klub emblematikus figurájának számító támadó optimistán tekint a közelgő idény elé, noha lelke mélyén minden bizonnyal ő is tudja, hogy a bombaerős Chelsea-vel valószínűleg az idén sem lesz képes tartani a lépést az Arsenal, ha csak valami váratlan pechsorozat nem éri a „kékeket”.

„A Bajnokok Ligájában már bizonyítottunk, most itt az ideje, hogy a Premiershipben is hasonló jó sorozatokra legyünk képesek. Tehetséges és tapasztalt játékosokból áll a csapatunk, amely kulturált és olykor szép futballt játszik. Ha olyan egységesek tudunk lenni a bajnokságban is, mint az előző évben az európai kupameccseinken, harcban lehetünk az elsőségért. Ha nyerni akarunk, meg kell tanulnunk küzdeni egymásért és a klubért” – adta ki az ukázt Henry.

Az észak-londoni együttes mindenesetre nem a legjobb összeállításban kezdi a sorozatot, hiszen az Aston Villa elleni nyitányon Wenger mester nem számíthat a világbajnokságon megsérült svájci védőre, Philipp Senderosra, a svéd szélsőre, Fredrik Ljungbergre, míg a szintén a védelemben számításba vett kameruni Lauren február óta harcképtelen, és a legoptimistább prognózis szerint is csak szeptember végén térhet vissza.

Érkezett: Tomás Rosicky (cseh, Dortmund)

Távozott: Dennis Bergkamp (holland, visszavonult), Sol Campbell (angol, Portsmouth), Robert Pires (francia, Villarreal), Sebastian Larsson (svéd, Birmingham)

A címvédő Chelsea – a José Mourinho edzette csapatot gyakran „mini világválogatottnak” aposztrofálják a nemzetközi sajtóban – abszolút esélyesként rajtol, annak ellenére, hogy a felkészülés nem sikerült valami fényesre. A portugál mestert, aki önmagát szerényen „special one”-nak, vagyis „különlegesnek” nevezi, feltűnően bosszantotta, hogy csapata az amerikai ligaválogatottól 1–0-ra, az angol Szuperkupáért lebonyolított meccsen a Liverpooltól pedig 2–1-re kikapott, ami pedig a Chelsea igazolásaival történt, tovább fokozta dühét. Bár két világklasszis játékos, a német Michael Ballack és az ukrán Andrij Sevcsenko csatlakozott a kerethez, semmi sem alakult úgy, ahogyan azt a pökhendi edző szerette volna. A korábban minden posztra két klasszist is a keretében tudó szakember többek között elveszítette az ír Damien Duffot, a német Robert Huthot, az izlandi Eidur Gudjohnsent és az argentin Hernán Crespót. S hogy mi a közös és egyben dühítő a felsoroltakban?

Nos az, hogy valamennyien megunták a kispad koptatását és a mestertől kapott kevés játéklehetőséget – lám-lám, hiába a bajnoki győzelmek és a busás fizetés, a labdarúgó alapvetően futballozni szeret. És akkor még nem is beszéltünk William Gallas esetéről, aki máshol akar játszani, mint ahol lehet, ráadásul a 13-as számú mezét is elvették tőle, s az újonc Michael Ballacknak adták. A francia védő alighanem saját magát golyózta ki a csapatból, azaz ha az Ashley Cole megvételét érintő hercehurca az ő távozását – az Arsenal tárt karokkal várja – nem érinti valamilyen formában, előfordulhat, hogy a válogatott hátvéd egyáltalán nem kerül be a csapatba. Ami pedig Ashley Cole ügyét illeti: a „kékek” még mindig tárgyalnak az Arsenallal a balhátvéd megszerzéséről, ha nem sikerül megszerezniük, ezen a poszton is lyukas lesz a címvédő.

John Terry, a Chelsea és az angol válogatott csapatkapitánya szerint a gárda készen áll arra, hogy újabb trófeákat szerezzen, és sorozatban harmadszor is megnyerje a Premier League-et: „A felkészülésünk nem volt tökéletes, de ez semmit sem jelent. A csapat nagyon erős, az új fiúk gyorsan beilleszkedtek, és bizonyítják, miért ezt a klubot választották. Nem vagyunk verhetetlenek, de úgy vélem, most is mi nyerjük meg a bajnokságot.”
A nyitányon a Stamford Bridge-en várhatóan tartalékos együttes fogadja majd a Manchester Cityt, hiszen a cseh kapus, Petr Cech, valamint a hoszszabb időre kidőlő Joe Cole nem léphet pályára, míg a francia Claude Makelele még nincs megfelelő erőállapotban.

Érkezett: Andrij Sevcsenko (ukrán, AC Milan), Michael Ballack (német, Bayern München), John Obi Mikel (nigériai, Lyn Oslo), Henrique Hilário (portugál, Nacional Madeira)

Távozott: Eidur Gudjohnsen (izlandi, Barcelona), Damien Duff (ír, Newcastle), Asier del Horno (spanyol, Valencia), Carlton Cole (angol, West Ham), Jirí Jarosík (cseh, Celtic), Hernán Crespo (argentin, Internazionale), Glen Johnson (angol, Portsmouth) ---- Az 1982-ben még a BEK-et (a Bajnokok Ligája elődjét) is megnyerő Aston Villánál új éra kezdődött a nyáron. Távozott az edző, az ír David O’Leary, aki 2003 júniusában vette át a birminghami csapat irányítását, majd három ígéretesen induló, de végül kudarccal befejeződött szezont követően felállt a kispadról. Az egyébként kiváló szakember valamiért nem tudott maradandót alkotni a Villa Parkban, ezért menesztették a 16. helyen végző együttestől. Helyére egy másik elismert és köztiszteletben álló menedzser, Martin O’Neill érkezett. Az 54 éves északírről azt tartják a szakmabeliek, ő az az edző, aki a legtöbbet képes kihozni egy átlagos képességű együttesből. Ezt tette a Leicester Cityvel 1995 és 2000 között, kiharcolva a feljutást az élvonalba, és diadalmaskodva az FA-kupában is, majd a Celticnél is bizonyított. A skót gárdával öt idény során három bajnokságot, három kupát és egy Ligakupát is nyert, mielőtt – pihenés céljából – lemondott. Vele mindenképpen erősödött a Villa, noha egymagában ő sem tud csodát tenni a jelenleg meglehetősen közepes játékoskerettel dolgozó együttessel. A cseh Milan Baros, a svéd Olof Mellberg avagy a korábbi gólkirály, az angol Kevin Phillips klasszis, de most még nem alkotnak igazi közösséget. A napokban Randolph Lerner amerikai milliárdos többségi tulajdonába kerülő klub szurkolói viszont nagyon bizakodnak, és úgy vélik, hogy újjászületőben lévő csapatuk még az UEFA-kupa-szereplésre jogosító helyezések (5–7., az FA- és a Ligakupa eredményétől függően) egyikét is megcsípheti.

A Manchester City nagyszerűen kezdte az előző idényt, a tavaly márciusban kinevezett Stuart Pierce hamar belopta magát a szurkolók szívébe őszinte, ellentmondást nem tűrő és örökké győzni akaró mentalitásával. A korábbi angol válogatott védő csapata a 2005-ös nyolcadik hely után merészebb terveket szövögetett, amelyet a repülőrajt igazolni is látszott: az augusztusi idénykezdetet követően öt meccsen át veretlen maradt a gárda, háromszor nyert, kétszer ért el döntetlent. A lendület azonban gyorsan elfogyott, májusra a 15. helynél előrébb nem került. Az idén nyáron egy nagy hal akadt a City hálójába, ami újabb optimizmusra adott okot a „polgárok” drukkereinek: az olasz Bernardo Corradi aláírt a klubhoz. A 30 éves, 12-szeres válogatott csatár talán már túl van pályafutása zenitjén, de Darius Vassell és a veterán Andy Cole társaságában veszélyes lehet. Az együttes kulcsembere a maradásra bírt Joey Barton. A 24 éves angol középpályás fejlődése töretlen, de a karmesternek sorozatosan remekül kell játszania ahhoz, hogy a City az első nyolcban végezzen a most rajtoló évadban. ---- Portsmouth
A „Pompey” célja ezúttal is a bentmaradás a Premier League-ben, erre Sol Campbell érkezésével nőttek is az esélyei. Az Arsenaltól érkezett rutinos középső védőnek lesz dolga bőven, ebben segíthet neki a hátsó sor szélén a Chelsea-t elhagyó Glen Johnson. Nagy küzdelem lesz a kiesés elkerüléséért.

Reading
A Championship bajnoka tönkreverte a másodosztályt, százhat ponttal, plusz hatvanhetes gólkülönbséggel, ám ebben az idényben könnyen meglehet, hogy a Reading lesz a pofozógép. Egyértelműen a túlélésre játszik majd a Premier League-ben a Steve Coppell menedzser által gardírozott együttes.

Sheffield United
Ha jól rajtolnak, benn maradhatnak – véli Neil Warnock, az együttes mestere. A Championship második helyéről feljutó United borzasztóan kemény ellenfele lesz sok csapatnak, ütközésekre és megalkuvást nem tűrő robotolásra épülő játéka sok gondot okoz majd a riválisoknak.

Watford
A „darazsak” hirtelen közkedveltté váltak Magyarországon azzal, hogy szerződtették Priskin Tamást. A 21 éven aluli válogatott csatára és alapembere nagy jövő előtt áll a Premier League-ben, de nehéz hónapok várnak rá a minden bizonnyal az egész idény során a kiesés ellen harcoló gárdában.

West Ham United
Nagyszerű idényen van túl az Alan Pardew edzette csapat, amely a feljutás után a kilencedik helyen zárt, és bejutott az FA-kupa döntőjébe is. A „kalapácsosok” önbizalma ennek következtében megnőtt, és az sem elképzelhetetlen, hogy a közvetlen élmezőny mögé érkezzenek a májusi finisben.

Wigan
Fennállása első élvonalbeli szezonjában fantasztikusan jól sikerült debütálása, a 12. forduló után a második helyen is állt a Chelsea mögött, végül pedig 10. lett. Emile Heskey érkezése a csatársorban erősítést jelent, ezzel együtt nem valószínű, hogy a tabella felső felében végez majd az együttes.