Szelet a hústornyok között

A pályaválasztási tanácsadónak nem sok dolga volt Tomás Rosickyvel, mert nemcsak az édesapja, a bátyja is a zöld gyepen érezte magát a legjobban, azaz hiábavaló próbálkozás lett volna másfelé terelni. A papa csehszlovák válogatott is volt, a testvér pedig az Atlético Madrid kötelékébe tartozott öt éven át, amíg makacs sérülése miatt el nem köszöntek tőle. A labda imádata tehát családi vonás, Tomás tehetségére pedig korán fény derült: hatévesen már a CKD Kompresory játékosa volt, két évvel később pedig a Sparta Praháé. Itt aztán végigjárta a szamárlétrát, méghozzá a fokokat kettesével szedve, hiszen 17 évesen már a nagycsapatban játszott. Nem is akárhogyan, gyors egymásutánban három bajnoki címet zsebelt be, útközben begyűjtve Az év játékosa címet – a valaha volt legfiatalabbként –, meg persze első válogatottságát is. Prágában tehát ment minden, mint a karikacsapás, és az akkoriban szintén jól működő Borussia Dortmund nagyvonalú ajánlata neki és a klubjának is tetszett, így aztán 2001 januárjában felcsapott légiósnak. Továbbra sem hagyta el a szerencséje, első teljes szezonjában bajnok lett, az UEFA-kupában pedig döntős – más kérdés, hogy ott a saját stadionjában küzdő holland Feyenoord nyert.

Később már akadtak gondok. Egyrészt a Borussia kiürülő kasszája, másrészt saját ingatag formája miatt a csapat hirtelen nem az európai kupaporondra jutásért, hanem a kiesés ellen küzdött; sikerrel. A vakbél-, majd alkarműtétje miatti kihagyások és a recesszió dacára is busás fizetése miatt már nem volt olyan közkedvelt figura a Westfalenstadionban, mint azelőtt, így a teljes előző szezon azzal telt, hogy a dortmundi vezérkar és Rosicky képviseletét ellátó papa az esetleges átigazolásról tárgyalt – az Atlético Madriddal. Tomás ment is volna, ám a spanyolok és a németek nem jutottak dűlőre a még mindig értékes irányító árában.

Ekkor tette meg első, ám határozott lépéseit az Arsenal. Már az idei világbajnokság előtti svájci edzőtáborban készült a cseh válogatott, amikor Rosicky hirtelen két napra „eltűnt”. Elsőre senki nem volt hajlandó megmondani, miért, másodikra a szövetségi kapitány, Karel Brückner már megkönyörült a média munkatársain, és kibökte: Londonban van orvosi vizsgálaton. Tomás néhány órával később arsenalos labdával a kezében mosolygott a fotósok előtt, négyéves szerződése bejelentése után. A megállapodás anyagi részleteiről nincsenek hivatalos információk, csupán becslések: hétmillió font ( 2,8 milliárd forint) körüli összeget kaphatott a Dortmund – nagyjából a felét annak, amit egykor a Sparta…

Amúgy az „ágyúsok” drukkereinek már bőven lehet emlékük friss igazolásukról.

„Tudom, hogy az a gól már későn jött ahhoz, hogy a végeredményen érdemben változtasson, de nekem fontos volt. Nem mondom, hogy amiatt vagyok most Arsenal-játékos, de a szurkolók nem felejtettek el. Wenger is emlékezett arra a gólra” – mondta Tomás Rosicky a 2000 őszén angol szempontból 4–2-es sikerrel záruló Bajnokok Ligája-meccsről, amelyen még prágaiként szépített a finisben. Arról viszont szerényen hallgatott, hogy 2002 októberében már dortmundiként egy akció- és egy tizenegyesgóljával szinte egymaga verte meg mostani munkaadóját.

Rosicky vitathatatlan tehetsége ellenére felvetődik a kérdés, hogy ilyen nádszálvékony fiú, aki Németországban a „Szelet” becenevet kapta, hogyan boldogul majd a Premiership hatalmas bekkjei között.

„Tudom, hogy sokkal gyorsabb, keményebb itt a játék, és sok munka vár rám. Azt is tudom, hogy sokak szerint beletelik majd egy kis időbe, amíg mindehhez hozzászokom, de eddig sem volt gondom, amikor új csapatba kellett beilleszkednem. Nem vagyok izomember, de ez még nem jelenti azt, hogy ne játszhatnék a Premiershipben. A Bundesligában is rugdostak, mégis sikerem volt” – mondta Rosicky, akinek pozíciója az Arsenal hadrendjében azért még így is talány. A 4–4–2-es szisztémában vélhetően csak valamelyik szélen jutna neki hely, ahogy a tavaly ugyancsak Németországból importált, és szintén nem izomkolosszus Alekszandr Hlebnek is, mert középen a „piszkos munkát” végző Gilberto Silva, valamint Cesc Fabregas biztos pontnak tűnik. A vonalak mellett általában feltűnő Fredrik Ljungberg viszont szinte folyamatosan sérült, José Antonio Reyes pedig a biztató kezdet után gyakorlatilag eltűnt. Ha a tavaszi BL-hadjárat során sikerrel alkalmazott 4–5–1 lesz az alapfelállás, akkor viszont kedvenc területén, a center – Thierry Henry – mögött alkothatna: a több védekező fedezet miatt ez esetben talán nagyobb hatásfokkal.