Ugrás a mély vízbe

– Gratulálunk, szakállamtitkár úr! Hogyan került az állami sportirányítás élére?
– Két nap alatt. A három héttel ezelőtti fallabda Európa-bajnokság alatt telefonáltak a minisztériumból. Két napig gondolkoztam, aztán elfogadtam a felkérést, amely már nem az első volt.
– Miért vállalta el? Manapság nem leányálom hasonló tisztséget betölteni…
– Gondolom, furcsának, talán közhelyesnek hat, de megtiszteltetésnek érzem, és az eddig végzett munkám elismerésének. Ráadásul ideális az időzítés. Tiszta lappal indulunk.
– Mi a célja szakállamtitkárként?
– Négy évig szeretnék megmaradni ezen a poszton, ezalatt számos feladatot megoldani, vagy legalább kedvező irányba állítani. Sok más között két fontos célom, hogy az Országgyűlés megszavazza a nemzeti sportstratégiát és a doppingstratégiát.
– Nem gondolja, hogy személye, például 35 éves kora miatt kapásból szerzett rosszakarókat? A magyar sport számára fontos ügyekben is öszszeakadhat velük…
– Biztosan várnak rám konfliktusok, ez része a kihívásnak.
– Ön szerint milyen a sport helyzete nálunk?
– Nem nehezebb, mint a gazdaság és a közélet sok más ágában. Tény, hogy például a magyar élsport versenyképessége napjainkban pár jónevű bázisnak, megszállott embereknek, az ő szellemi és szakmai tudásuknak köszönhető.
– A bázisok és a szakemberek is rohamosan fogynak.
– Erősíteni kell a hátországot, az utánpótlást, ez nagyon fontos. A növekvő létszámmal pedig megerősítjük, sőt megszaporítjuk a versenysport jelenlegi, elszórt fellegvárait.
– A magyar sport egyre mélyebbre tagozódik be a közigazgatási rendszerbe. Nem gondolja, hogy ez a presztízsveszteség megnehezíti a növekedési pályára állítást?
– Szerintem a presztízs a formát jelenti, én pedig a tartalomra koncentrálok. Engedje meg, hogy idézzek egy általam nagyon tisztelt tanárt, aki a sokak által lesajnált TF-diplomáról azt mondta, hogy minden iskolai papír annyit ér, amennyi tudás van mögötte.
– Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium meglehetősen sok szakterületet ölel fel. Nem fél attól, hogy elvesznek?
– A helyzetnek inkább előnyei vannak. Bekerültünk többek között a területfejlesztés, a turisztika és az önkormányzati irányítás vérkeringésébe. Az átfedéseket, a kínálkozó kapcsolatokat jól kihasználva sokat profitálhatunk az együttélésből.
– Min szeretne változtatni a hatékonyabb munkához?
– Alapvető cél a racionalizálás. A Nemzeti Sporthivatalban hetvenkilencen voltak, a funkcionalitást szem előtt tartva a szakállamtitkárságon harmincnégyen fognak dolgozni. Java részük a sporthivatalból jön át, gondolkodó, alkotó embereket ismertem meg ott.
– Az állami támogatás szomorú slágertéma, lehet, hogy ön más húrokat fog pengetni?
– Ezzel kapcsolatban korai lenne bármit mondanom. Befektetésre érdemes termék kell. Mutassuk meg, hogy az emberek életének fontos része a sport, az egészséges életmód. Nagyon bízom például a tárcaközi együttműködésben, a hivatali esküm alkalmával máris komoly tárgyalásokat folytatunk az oktatási és kulturális tárca frissen beiktatott képviselőivel. A magyar sport valamennyi résztevőjének egyetértésre kell jutnia, és egyszerűsíteni, hatékonyabbá kell tenni a működést.
– Régebben a sportfogadásból befolyó összegből jutott a sportra, reménykedik-e abban, hogy ebből a nem csekély forrásból ismét csurranjon-cseppenjen valami?
– Jó lenne. A sportban rejtőző értékek hatékony bemutatásával talán ezen a területen is juthatunk valamire.
– Lebeg-e valamilyen külföldi példa a szeme előtt?
– A skandináv típusú támogatási és működtetési modell mérvadó számomra.
– Arrafelé azért más a helyzet, például anyagilag.
– Kérdés, hogy ez a helyzet kiindulópont vagy szisztematikus munka következménye. Nálunk az első nem jöhet számításba…