A vasárnap véget ért győri masters Európa-bajnokság számtalan hajdani és mai klasszisa közül Iváncsik Mihály az egyik leghíresebb, aki 47 évesen is aktív játékos, és eszébe se jut, hogy abbahagyja.
Múlt, jelen és jövô Iváncsikéknál (balról): Tamás, Mihály, Ádám és Gergô
Mirkó István
Múlt, jelen és jövô Iváncsikéknál (balról): Tamás, Mihály, Ádám és Gergô
Múlt, jelen és jövô Iváncsikéknál (balról): Tamás, Mihály, Ádám és Gergô
Mirkó István
Múlt, jelen és jövô Iváncsikéknál (balról): Tamás, Mihály, Ádám és Gergô
A 3. masters Eb-n 14 ország 47 csapata vendégeskedett Győrben az utóbbi napokban. Az egyik legnagyobb kedvenc a cunderkirály, Iváncsik Mihály volt.
A 45 éven felüliek között pályára lépő, örökifjú „Misit” mindig nagy ováció fogadta, nem is csoda, hiszen ma is olyan gyerekes hévvel, pajkos kedvvel bűvöli a labdát, amire csakis az képes, aki valóban szereti a sportágat. A 154-szeres válogatott Iváncsik Mihály (a fiatalabbaknak Misi bácsi) pedig nem csak szereti, valósággal imádja ezt a játékot.
Első igazolását 1973 őszén a Nyírbátor csapatához írta alá, és azt követően sikerekben gazdag pályát futott be – a masters Eb-n például második lett csapatával.
– Játszottam a Rába ETO-ban, a Dunaferrben, a Tatabányában, az osztrák HC Grazban, a német Günzburgban – sorolta a főbb helyszíneket. – Csapataimmal három magyar bajnoki és négy MNK-győzelmet szereztem. A Győrrel IHF-kupát, a válogatottal világbajnoki ezüstérmet nyertem 1986-ban. A világválogatottba kétszer, az Európa-válogatottba egyszer hívtak meg. Szerepeltem két olimpián, Szöulban és Barcelonában.
– Akkor se hagyta abba, amikor az NB I-ben befejezte. – Nem megy az olyan könynyen... Játszottam az utóbbi években a Pápában, míg az elmúlt bajnoki évadban a Komárommal nyertünk aranyat az NB II-ben.
– Mit szólnak maratoni pályafutásához fiai? – Három rettentően tehetséges fiú boldog édesapja vagyok, ők büszkék rám, én meg rájuk. Mindhárman örökölték a génjeimet, s magas szinten, a válogatottban űzik a kézilabdát. Gergő a Veszprém, Tamás a Dunaferr csapatának erőssége. A legkisebb, Ádám, aki többek véleménye szerint szintén nagyon sokra viheti, az ETO serdülőcsapatának tagja.
– Az eredményeire vagy a fiaira büszkébb? – Minden sikerem szép emlék, de a legfontosabb a három fiam. Szeretném, ha őket is elkerülnék a súlyos sérülések, miként engem.
– Hogy tervezi, meddig kézilabdázik még? – Minden év végén felvetődik a kérdés, hogy nem volt-e elég. Így volt ez a napokban is, amikor a Komárommal feljutottunk az NB I B-be, de pénz hiányában lemondtunk róla. Aztán jönnek a rábeszélések, engem meg könnyű rávenni a folytatásra. Ha pattog a labda, képtelen vagyok ellenállni. Szóval, a harmincnegyedik bajnoki évadom következik.