A brazilok néha megszöknének

A szlovákiai Ubrezsból származó család egyik tagja a két világháború között Budapesten megismerkedett egy kecskeméti lánnyal, szerelmükből, házasságukból született 1944-ben Tamás, de már Németországban, és a kisfiú az első lépéseit már a távoli Uruguayban tette meg – ott is lett belőle felnőtt férfi. A montevideói egyetemen jogot tanult, majd a nagymamát meglátogatva jött vissza Európába, pontosabban Svájcba, ahol hivatalos tolmácsnak tanult. Volt mire alapozni…

„Spanyolul beszélek a legjobban, hiszen abban a környezetben éltem tizennyolc évet – mondta a barnára sült, mindig elegáns, Charles Bronsonra emlékeztető Thomas von Ubrizsy. – Németországban születtem, Svájcban élek évtizedek óta, a német a második legjobb. Megtanultam angolul, olaszul, és utána jön a magyar: édesanyámék megtanították a nyelvet, értek mindent. A franciával és a portugállal elboldogulok, a brazilokat megértem, ezen a nyelven olvasok is néha – azt szoktam mondani, hat és fél nyelven beszélek. Szóval kérdezhet magyarul, ha akar…”

Nos, Ubrizsy úr cseppet sem unalmas élete talán akkor vett végleges fordulatot, amikor tolmácsként néhány hétig nem volt munkája, és egy kedves ismerőse szólt neki: a FIFA nyelveket beszélő embert keres.

„Nem érdekelt akkor a dolog, de egy ideig nem találtam állást, hát felhívtam azt a lányt: megvan-e még az állás? Megvolt. Ez ezerkilencszázhetvennégyben volt, felvettek, és jöttünk ide, Németországba a világbajnokságra – azóta minden világbajnokságon ott vagyok.”

Fotók Sepp Blatterről és a tengerpartról

Jó húsz éve, 1985 körül Ubrizsy Tamás Zürichben kis kitérőként divatfotósként kezdett dolgozni, de hamar visszatért a futballszövetséghez.
„Egy kollégám, bizonyos Sepp Blatter hívott, jöjjek vissza, segítsek neki a tolmácsolásban, hiszen megismertem a FIFA működését, ismerem a közeget, szüksége van rám. Igent mondtam, de a fotózást nem akartam abbahagyni, ma is csinálok katalógusokat. Főleg tengerparti, fürdőruhás képeket készítek.”

Azt hiszem, az a munka nemcsak a kék víz miatt izgalmas, de Ubrizsy Tamás fotósként is egyre többet dolgozott a FIFA-nak. Sepp Blatter személyes fényképésze lett, a különböző összejöveteleken, születésnapi bulikon, egyéb eseményeken nyakába veszi a gépet, míg a vb-k idején médiafőnökként dolgozik.

Egyetlen jó szó elég a sikerhez

A legkeményebb része a munkának: a játékosok. Igény szerint már a pálya szélén, legfeljebb másfél perces, úgynevezett flash-interjú keretében van mód először a nyilatkozatra.

„A tudósítók legkésőbb tíz perccel a lefújás előtt jelzik, kivel akarnak beszélni, és abban kell nekünk segítenünk. Csakhogy… Amíg az edzőket kötelezhetjük az interjúra, addig a játékosoknál semmi sincs szabályozva: ha valakinek úgy van kedve, akkor a pályától elindulva az öltözőn át egészen a szállodáig elmegy úgy, hogy egyetlen szót sem szól a sajtóhoz. Nekünk az a munkánk, hogy ez ne történjen meg, hogy minél több újságírónak legyen anyaga. A játékosnak is éreznie kell, bízhat benned, és ha fárasztja már tizenötödször elmondania ugyanazt, akkor segítesz neki.”

Nézzünk egy példát (a Hollandia–Elefántcsontpart meccs után láttuk ezt, hiszen Ubrizsy Tamás Stuttgartban és Münchenben dolgozik ezen a vb-n): az öltözőfolyosón karon fogta például Ruud van Nistelrooyt, behozta a kordonokkal körbeépített vegyes zónába.

„Ruud van Nistelrooyt először a holland vagy mint régóta Angliában játszó játékost a brit sajtó képviselői elé terelem. Közben figyelem, hol van másik tíz kolléga együtt, mikrofonnal, mobiltelefonnal, diktafonnal készenlétben, és odaviszem. Aztán a végén az összes többi tévé kamerái elé érünk, ott is beszélhet – de mondom, csak ha akar.”

Ubrizsy Tamás nekünk is segített, és a holland csatár felé nyújtott mikrofonerdőt kikerülve lapunk és a Képes Sport tudósítója előtt fél méterrel lefékezte Ruud van Nistelrooyt.

„Figyelj rám, ők magyar újságírók, nem tudnak veled máshogy beszélni, kérlek, a kedvemért egy percet adj nekik” – hallottuk a sztárnak súgott szavakat, és megéreztük, milyen respektje van a legnagyobb futballisták előtt is: a holland csatár bólintott, felénk fordult, és már kérdeztük is.

A szemtelenkedést nem lehet elviselni

Azért itt is figyelni kell…
„A brazilok nagy nyomás alatt vannak, keresik a kiskaput, hogy miként juthatnak el a buszhoz a sajtóhad elkerülésével – tudtuk meg Ubrizsy Tamástól. – Néha próbálkoznak a biztonsági embereknél: te, engedj ki itt, hadd lépjek le, nyisd ki nekem az ajtót… De úgy szerveztük a dolgot, hogy ne tudjanak elszökni, ezzel együtt, ha nem akar, nem beszél. Hozzá kell tennem, van néhány rosszindulatú újságíró. Megállítom nagy nehezen Ronaldót, és azzal kezdik: ki az új barátnőd? Nem szégyelled magad, hogy ilyen béna vagy? Ha a játékos nyűgös emiatt, továbbmegyünk.”

Ubrizsy Tamás az órájára pillant: megértem, sok időt pazarolt rám. Öt perc múlva a tribünről látom: a müncheni aréna gyepszőnyegén Ronaldinhóval diskurál.
Azt hiszem, sohasem fordul elő velem többet még egyszer az életben, hogy valamiben megelőzzem a világ legjobb futballistáját.