Óriási kapushiba borzolta a lengyel idegeket

A lengyel válogatott vb előtti utolsó hazai felkészülési mérkőzését szakadó esőben kezdték a csapatok Chorzówban. A 20. percben egy megpattant szabadrúgásból Murillo révén szerezte meg a vezetést a világbajnokságról lemaradó kolumbiai együttes, és biztosan őrizte is előnyét. A 63. percben aztán a vendégek kapusához, Luis Enrique Martínezhez került egy lecsorgó labda, ő pedig kézbe fogta és belerúgott egy hatalmasat a saját tizenhatosán belül. A labda messze szállt, majd pattant egy jó nagyot a lengyel tizenhatos vonalánál és az elképedt, kétségbeesetten hátráló Kuszczak fölött a léc alá vágódott.

Néma döbbenet a Slaski-stadionban

Megvizsgálva a televíziós felvételeket, úgy tűnik, hogy a lengyel kapus elhúzta a kezét, szándékosan nem avatkozott játékba, talán arra gondolt, hogy a kapu fölé pattan a labda. A mérkőzés magyar játékvezetője, Szabó Zsolt természetesen megadta a gólt.

Néma döbbenet lett úrrá a Slaski-stadionon, míg a pályán a kolumbiai kapus őrült vágtába kezdett, és a félpályánál hason csúszva ünnepelte rendkívüli gólját csapattársaival együtt. A kolléga, a szünetben beálló Kuszczak közben a hálóra függesztett törülközőjébe temette arcát…

Mindent elmond a vb-re készülő lengyel válogatott teljesítményéről, hogy a mérkőzés végén a szurkolók füttyel kísérték „kedvenceik” paszszait, míg minden sikeres dél-amerikai átadásnál hangosan olléztak. Ettől függetlenül Ireneusz Jelen az utolsó percben betalált, szépítve egy kicsit az eredményen.

A kerethirdetésnél a lengyel közvéleményt igencsak megosztó kapitány pillanatok alatt a kritikák kereszttüzébe került, a meccs utáni sajtótájékoztatón a lengyel újságírók kemény kérdésekkel bombázták.

„Ne beszéljünk válságról azonnal, elvégre még csak a felkészülési szakaszban tartunk” – válaszolt a kapitány, majd hozzátette: „Az tény, hogy nem volt sikeres ez a meccs, egyáltalán nem vagyok elégedett.” ---- Pawel Janas meglepte a lengyel újságírókat

A kapitány rövid szakmai értékelése szerint csapata egyáltalán nem tudta alkalmazni az előre megbeszélt taktikát és a mérkőzés nagy részében átadta a területet a kolumbiaiaknak. Emellett a védelem teljesítményéről nyilatkozott kritikusan.

„Mindkét kapusom kapott elkerülhető gólokat” – lepte meg némileg Pawel Janas az újságírókat, azaz szerinte az első félidőben védő Artur Boruc is hibázott Murillo góljánál. (Visszanézve a felvételeket, ez a megpattanó szabadrúgás egyáltalán nem tűnt kapushibának. Lehet, hogy csak Kuszczak válláról akarta levenni a terhet a kapitány?)

A karakán Janas határozottan zárta rövidre a keretből kimaradó Jerzy Dudekkel is példálózó zsurnaliszták kérdésözönét: „Dudek is hibázott már, és túl tudta magát tenni rajta. Még nem döntöttem az első számú kapus személyéről. Mindkét kapusom jó formában van.”

Megszólalt a balszerencsés kapus is...

„Sajnos elszámítottam magam, azt hittem, a labda elmegy majd a kapu fölött – mondta Tomasz Kuszczak, a West Bromwich Albion játékosa. – Nem akartam hozzányúlni a labdához, mert csúszott az eső miatt. Hatalmas hibát követtem el, de ígérem, soha többet nem fordul elő velem ilyen dolog. Összeszedem magam, be akarok kerülni a kezdőcsapatba.”

Viccelődnek a betliző kapuson

Tomasz Kuszczak egyébként azt az Artur Borucot váltotta, aki – a kapitány szerint legalábbis – rontott a kolumbiaiak első góljánál, így felerősödtek azok a vélemények, hogy Pawel Janasnak nem kellett volna kihagynia a keretből Jerzy Dudeket, a Liverpool FC kapusát. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy Dudek nem nyilatkozott cinikus hangnemben, amikor a sajtó riválisa ügyetlenkedéséről faggadta.

A varsói Gazeta Wyborcza „Rémálom Chorzówban” címmel számolt be a találkozóról, míg a Metro szóviccet gyártott a tartalék kapus nevéből, „Kuszczak-Wpuszczak” (Kuszczak-Potyás). A varsói sportnapilap, a Przeglad Sportowy beszámolója „Kuszczak katasztrofális hibája” címmel írt a vereségről.
A lengyel sajtó tehát nem kíméli a válogatott kapust, aki talán jobban teszi, ha mostanában nem vesz újságot a kezébe…

---- Az angol–magyar válogatott meccsen büntetőt hárító Király Gábort is tárcsáztuk, hiszen jól ismeri Tomasz Kuszczakot, ráadásul hajdanán ő is lőtt már hasonló gólt, mint Martínez.

– Miközben ön Manchesterben az angol rohamokat állta, kolumbiai kollégája győztes gólt lőtt nyolcvan méterről. Mi a véleménye az esetről?
– Balszerencse – kommentált tömören Király Gábor. – Bár még nem láttam a gólt, de természetesen hallottam, hogy mi történt. Tomasz Kuszczakot tizenhét éves kora óta ismerem, négy évig védett a Herthában velem együtt, ő volt a harmadik számú kapusunk. Aztán két éve együtt igazoltunk Angliába, ő a West Bromwich Albionhoz került, én pedig a Crystal Palace-hoz szerződtem. Tomek azóta sokat fejlődött, bekerült a vébékeretbe is, sőt harcol az első számú kapusposztért. Bár tartom a kapcsolatot vele, azóta még nem beszéltünk, korábbi közös kapusedzőnktől, Enver Maricstól kaptam hírt a szerencsétlen gólról.

– Lelkizős kapus Kuszczak? Hogyan teszi majd túl magát az eseten?
– Sajnálom őt, most biztosan őrlődik. Nincs könnyű helyzetben, de ő olyan srác, aki a munkának él, és úgy érzem, hogy hamar túl tudja magát tenni ezen a szerencsétlen gólon, nem hiszem, hogy törést okozna egyenletesen fejlődő karrierjében.

– Évekkel ezelőtt ön is rúgott egy hatalmas gólt. Hogy emlékszik vissza erre a találatra?
– Kilencvennyolc júliusában egy nyári felkészülési torna döntőjében a Karlsruhe ellen játszottunk a Herthával. A harmincegyedik percben kézből rúgtam ki a labdát, az ellenfél védői lesre próbálták állítani meglóduló csatárunkat, a kameruni Alphonse Tchamit, aki látva ezt, hirtelen megállt. Közben Simon Jentzsch kilépett a kapujából, de ő is hirtelen megtorpant és elesett. A labda átpattant fölötte és a kapu felé pattogott, Tchami pedig – aki akkoriban szobatársam volt – biztosított és bekísérte a kapuba a labdát, anélkül, hogy hozzáért volna. A meccsen tehát ezzel a találattal vezettünk, végül három egyre nyertünk.