Realista játékosok

Huszti Szabolcs szerezte a lélektani szempontból kulcsfontosságú első gólt, emellett kiharcolt egy tizenegyest. „Majdnem kettőt” – mondta erre a francia Metz légiósa, utalva az első félidő egyik jelenetére, amely során a fedezet által Gera Zoltán felé küldött labda az egyik védő kezén változtatott irányt. Apropó, Metz: Huszti Szabolcs elmondta, az esetleges klubváltásról nincs semmi új információ, a helyzet változatlan. Igaz, egy gól a válogatottban sokat lendíthet az ügyön…
„Lehet, hogy ez így van, én szerda este a győzelemnek örültem a legjobban – mondta diplomatikusan az egykori ferencvárosi szélső. – Persze nem rossz, hogy nekem sikerült gólt szereznem, hiszen az elmúlt évben nem nagyon voltam a magyar drukkerek szeme előtt. A legelső fordulóban a PSG ellen közvetítette a meccsünket a magyar sporttévé, aztán sajnos megsérültem, szóval keveset tudtak rólam az emberek. Akárki meglát, mindenki azzal kezdi: mennyire más lett a frizurám, szóval ez azért jelzi, ha valaki nincs a fókuszban. Ez nem baj, de nyilván jót tesz az ember lelkének, ha gólt szerez, és ha még van pluszhozadéka, hogy esetleg erre egy menedzser is felfigyel.”

A középpályás szerényen fogadta a dicséretet, hogy jobbal, azaz a gyengébbik lábával talált a hálóba.
„Nem is gondolkodtam azon, hogy másként cselekedjem – mondta Huszti Szabolcs. – Nagyon jó indítást kaptam Szabics Imrétől, éreztem, hogy közelít egy védő, és láttam, jön a kapus, tudtam, hogy egyből lőnöm kell. Örülök, hogy az a gól megnyugtatta a csapatot, ezután már jobban játszottunk.”
Gól, gólpassz – ez volt Szabics Imre mérlege, sok helyen az éket ilyen produkció után vállukra emelnék a drukkerek.
„Sajnos megfájdult a combom még az első félidőben, de a szünetben megmasszírozták, és tudtam folytatni – mondta a csatár. – Belülről úgy éreztem, mindenki alázatosan, nagy becsvággyal játszott, igaz, az első negyvenöt perc nem sikerült igazán. A gólom előtt Fehér Csaba önzetlenül adott be, pedig külföldön egoistábbak az játékosok, hasonló helyzetben lőnek, hadd ünnepeljék őket. Meg is köszöntem az átadást Csabának. Az ilyen apró jelekből magam is úgy éreztem, jó úton indult el ez a csapat.”

Hosszú idő után Újpesten abszolút hazai környezetben léphetett pályára Lőw Zsolt.
„Tizennégy évig voltam a klub játékosa, érthető, ha úgy éreztem, hazajövök ide – mondta a Hansa Rostock légiósa. – Rengeteg ismerőssel találkoztam, a mérkőzés közben a személyes biztatás is sokszor eljutott hozzám, és az nagyon jólesett. Igaz, az első félidő a vártnál gyengébben alakult, de pozitívan nézve a dolgot azt mondom, az már ennek a gárdának a tartását mutatja, hogy a kapitány szerkezeti átalakítása után helyenként látványos futballra voltunk képesek, és szerintem megérdemelten győztünk. Anglia ellen nehezebb lesz, de mindent megteszünk David Beckham, Steven Gerrard, Frank Lampard és a többi világsztár ellen.”
Gera Zoltán volt a közönség kedvence – ezúttal is.

„Jó volt érezni a közönség szeretetét – mondta a West Bromwich Albion légiósa. – Az első félidőben türelmetlenek voltunk, de a gól után megnyugodtunk. A kapitány a szünetben szólt, hogy ne menjek vissza annyira mélyen a labdáért, mert nem lesz területem a játékra. Örültem annak, hogy Fehér Csabával ilyen jól megértettük egymást, pedig korábban még nem futballoztunk egymás mellett. Nem zavart, hogy nem középen, hanem a szélen játszottam, onnan jobban át lehet tekinteni a mezőnyt. Szerettem volna gólt szerezni, de most nem kerültem helyzetbe, a lényeg az, hogy győztünk.” ---- Új-Zéland szövetségi kapitánya, Ricki Herbert gyorsan megjelent a mérkőzést követő sajtótájékoztatón. Mosolyogva válaszolt a kérdésekre, egyáltalán nem úgy festett, mint egy megvert sereg kapitánya.

– Az igaz, hogy az első félidőben jó teljesítményt nyújtottak. Ám miért estek vissza a szünet után ennyire látványosan?
– Lélekben veszítettünk. A szünetig álltuk a versenyt a magyarokkal, sőt mi rúghattunk volna gólokat. Utána viszont egy eladott labdából az ellenfél szerzett vezetést, és ez megviselte a játékosaimat.

– Milyen célokkal vágtak neki ennek az európai túrának?
– Nagyon sok a fiatal játékosunk, akiknek rutinra kell szert tenniük, és ez a négy meccs kiváló alkalom erre. Észtország és Grúzia ellen megpróbálunk nyerni, de a brazilokkal vívott meccsel kapcsolatban már nem gondolkodom ennyire derűlátóan. Ha ki is kapunk, nagyon remélem, ennek a túrának a tapasztalatai kamatoznak majd a következő világbajnokság selejtezőin.

– Milyennek látta a magyar csapatot?
– A magyarok a szünet után időnként szellemesen futballoztak, nem véletlen, hogy csaknem ötven hellyel állnak előttünk a világranglistán. Király Gábor remek kapus, Gera Zoltán pedig szenzációs labdarúgó, de láttam más ügyes játékosokat is a magyar válogatottban. ---- Gera Zoltán a jobb oldalról indulhatott

Több mint öt hónap után lépett ismét pályára a magyar labdarúgó-válogatott, de már Bozsik Péter a szövetségi kapitány.

Ugyancsak szembeötlik a differencia, ha megpróbáljuk összehasonlítani a tavaly novemberi, decemberi és a mostani kezdőcsapatot.

Bozsik Péter például hazai pályán is a kivárásra törekedett, az egyetlen igazi ék, Szabics Imre volt a pályán, és mögötte a jobb oldalról indulva Gera Zoltán igyekezett kevergetni a védelemben.

Hosszú idő után visszakerült a válogatottba Sebők Vilmos és Dárdai Pál.

A két újpesti kellett lothar Matthäusnak

Amolyan vajas kenyér túrára utazott a válogatott decemberben az Egyesült Államokba, és ott a második meccsen Antigua és Barbuda csapatával mérkőzött.

Ha többször is utánaszámolnak, akkor sem találnak két (!) játékosnál többet, aki egyaránt szerepelt Lothar Matthäus utolsó és Bozsik Péter első válogatottjában.

Kizárólag Vanczák Vilmos és Rajczi Péter mondhatja el magáról, hogy mindkét csapatban helyet kapott…

A taktikára sok szót nem érdemes vesztegetni, igen komolytalan mérkőzés volt.

Király Gábor biztos pont volt az ősszel is

Egy hónappal az egyesült államokbeli túra előtt Görögországban játszott a válogatott.

Ez volt Lothar Matthäus utolsó komoly barátságos mérkőzése.

A figyelmesebbek persze azonnal észrevehetik: Athénban is csak két játékos (véletlenül sem Vanczák és Rajczi...) lépett pályára azok közül, akik ott voltak szerdán a Szusza-stadionban.

Az egyetlen kezdő pedig a kapus, Király Gábor volt. Összességében tehát megállapíthatjuk: nem csak a kapitány, hanem a válogatott is vadonatúj. ---- Teljesítményüktől függően három kategóriába soroltuk az Új-Zéland elleni meccsen kezdőként pályára lépő játékosokat. Érdekesség, Sebők Vilmos a ZTE-ben mindig berúgja a tizenegyest, most viszont hibázott.

Jól teljesítettek:
Fehér Csaba: gólpasszt adott, és a második félidőben nagy kedvvel játszott. NS-osztályzat: 6
Gera Zoltán: szinte az összes magyar támadásban benne volt, a közönség imádta minden mozdulatát. NS-osztályzat: 7
Huszti Szabolcs: gólt lőtt, kiharcolt egy tizenegyest – így bármikor futballozhat.NS-osztályzat: 6
Király Gábor: kétszer is nagy bravúrral hárított. NS-osztályzat: 7
Szabics Imre: ügyesen támadta le az ellenfél védőit, és belőtte a legnagyobb helyzetét. NS-osztályzat: 6
Tóth Balázs: a középpályán nagy munkát végzett, és volt néhány ígéretes lövése is. NS-osztályzat: 6

Elfogadhatóan futballoztak:
Dárdai Pál: ahogy szokta: sokat robotolt, hasznosan játszott. NS-osztályzat: 6
Lőw Zsolt: az ő oldaláról kevés labda jött középre, és most az elfutásai sem voltak annyira veszélyesek. NS-osztályzat: 6

Gyengén játszottak:
Pető Zoltán: védőfeladatát ellátta, de ennél többre nem vállalkozott. NS-osztályzat: 5
Molnár Balázs: szürkén futballozott. NS-osztályzat: 5
Sebők Vilmos: több alkalommal rosszul helyezkedett, kihagyta a tizenegyest... NS-osztályzat: 5