Fejhajtás a Veszprém előtt

Hosszú, de izgalmas és jó színvonalú bajnoki finálét játszott a honi elsőségét megvédő MKB Veszprém és a továbbra is csak trónkövetelő Pick-Szeged. A következő évadban várhatóan újra Bajnokok Ligája-induló lesz mindkét gárda, ezért aranycsatájuknak nem is az volt a tétje, hogy melyikük szerepelhessen a legrangosabb európai kupában, hanem inkább a presztízs, valamint a megfelelési vágy és kötelezettség a szurkolók és a szponzorok előtt.

A három győzelemig tartó párharcot 3–2-re megnyerő Veszprém legeredményesebb játékosa az ötödik összecsapáson Iváncsik Gergő volt.

– A döntő előtt azt tervezték, hogy három meccsen megszerzik a három győzelmet. Miért lett mégis ötmérkőzéses a finálé?
– Mert nagyon erős ellenfél a Szeged – válaszolta a válogatott balszélső. – Már az első, veszprémi találkozón is remekül küzdött a Pick, de akkor óriási hajrával nyolcgólos győzelmet arattunk. Ez biztató volt, mégis kikaptunk négy találattal Szegeden. A következő hazai meccsünkön nyerve karnyújtásnyira került az arany, hiszen az összesítésben már kettő egyre vezettünk.

– Ekkor azonban a Pick káprázatos diadala következett.
– Ehhez a mi gyatra játékunk is kellett, mert azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy tíz góllal jobb a Szeged, mint a Veszprém.

– A végső ütközetre milyen tervet dolgoztak ki?
– A taktikai repertoárunk nem változott, és persze a Szegedé sem. A kérdés csupán az volt, ki tudjuk-e javítani azokat a súlyos hibákat, amelyeket a negyedik mérkőzésen Szegeden elkövettünk. Támadásban és védekezésben egyaránt sokat kellett javulnunk.

– Mi valósult meg elképzeléseikből?
– Mindkét csapat hatalmas akarattal és nagyon motiváltan kezdte az aranymérkőzést. Az első félidőben csupán nyolc gólt kaptunk, vagyis a védekezésünk rendben volt. A támadásaink viszont igen gyatrán sikerültek, ezért csupán tizenegy gólt lőttünk. A második játékrészben annyi változott, hogy továbbra is hatékony védekezés mellett pontosabban, gyorsabban és eredményesebben támadtunk. Ellenfelünk tizenegy góljára tizenhat találattal válaszoltunk.

– A játék képe alapján ennél nagyobbnak tűnt a Veszprém fölénye.
– A hajrát tizenegy gólos előnnyel kezdtük, de az utolsó négy percben már nem találtunk be Szente Gábor kapujába, viszont kaptunk három gólt.

– Mi volt a legnehezebb a párharc utolsó összecsapásán?
– Már nem lehetett hibázni, mert az elbotlónak nem maradt más, csak a főhajtás a győztes előtt. Hatalmas lélektani csata is zajlott a fináléban, valamint az erőtartalékainkat szintén össze kellett kaparnunk.

– Melyik játékelemben volt a legjobb a Szeged, illetve a Veszprém?
– Vetélytársunk a negyedik mérkőzésen mutatta meg leginkább, milyen jól felkészült. Remekül védekezett, és kapusa is szenzációsan játszott. Az ötödik meccsen viszont ugyanezekben az elemekben mi voltunk sokkal jobbak. Vlado Sola kapus vezérletével előbb összeállt a védekezésünk, majd a támadójátékunk is feljavult. Sikerültek a lerohanásaink, erővel és mentálisan egyaránt jobban bírtuk a megpróbáltatásokat, mint a Pick.

– Hogyan értékeli a Veszprém és a saját teljesítményét a finálé öt összecsapásán?
– A csapat idegenben rendre elmaradt a várakozástól. Játékosaink közül többen nem hitték el, hogy nyerhetünk Szegeden, pedig erre képesek lettünk volna. Zdravko Zovko edző is megmondta, jó formában vagyunk, csak mentálisan nem voltunk teljesen rendben. A magam teljesítményével is csak részben lehettem elégedett, mert hullámzott a játékom. A lényeg mégis az, hogy újra aranyérmes a Veszprém. ---- Mezei Richárd, a Pick-Szeged beállósa, csapatkapitánya így nyilatkozott: „Az ötödik meccsen a fordítottja történt, mint a negyediken. Ezúttal a veszprémieknek sikerült minden, nekünk pedig semmi sem. Most rajtunk a sor, hogy a Magyar Kupa végküzdelmei előtt önértékelést végezzünk, rendezzük a sorainkat, hogy elégtételt vehessünk az elvesztett bajnoki döntőért.”

Ilyés Ferenc, a szegediek átlövője, aki az ötödik találkozón a vendégek legjobbja volt, ekképpen fogalmazott: „Nagy reményekkel érkeztünk az ötödik mérkőzésre, de nem tudtuk megismételni legutóbbi hazai játékunkat. Rosszul, pontatlan vagy gyenge lövéssel fejeztük be támadásainkat, és nem tudtunk hatvan percig fegyelmezetten védekezni.”

Zoran Kurtes, a Pick-Szeged leendő edzője szerint: „A mindent eldöntő találkozón a Veszprém játszott olyan remekül, ahogyan egy csatával előbb a Szeged. A vendégek sok labdát ellőttek, ráadásul Vlado Sola szenzációs formában védett, a kapura tartó lövések zöme elakadt benne. A Szeged nagy lélektani esélye elszállt, de a döntő öt mérkőzésén öszszességében jól teljesített. Az aranyrangadón azonban kétségtelenül a Veszprém volt a jobb, holott szinte azonos képességű és tapasztalatú játékosok alkotják a két együttes keretét.” ---- A veszprémiek edzője, Zdravko Zovko a vasárnapi diadal után csak rövid időt töltött a banketten, mert igyekezett Zágrábba, a családjához, hogy a következő másfél napban szerettei körében pihenhesse ki a finálé fáradalmait.

„A munkát kedd délután folytatjuk – mondta a tréner. – Akkor már a Magyar Kupa hét végi négyes döntőjére kezdünk készülni, amelyben a finálét várhatóan újra a Szegeddel vívjuk. Más lesz a helyszín, más lesz a tét, de újra meg kell állnunk a helyünket. A bajnoki döntőben, amely pompás propagandája volt a sportágnak, mindenki láthatta, milyen erős a Szeged, tehát nekünk továbbra sem szabad kiengednünk. Az évad utolsó erőpróbája ugyanolyan fontos lesz, mint a bajnoki arany megszerzése volt. A hazai elsőséget nagyon akartuk, és tudtuk, hogy még egyszer nem játszhatunk olyan rosszul, mint a sorozat negyedik mérkőzésén Szegeden. Szerencsére közönségünk végig mellettünk állt, és ennek a csodálatos publikumnak ezért a támogatásért nem is tudunk eléggé hálásak lenni.”