A Chelsea és a Bayern München, miképpen a legutóbbi idényben, a 2005–2006-os kiírásban is fölényes magabiztossággal nyerte meg a Premiership, illetve a Bundesliga küzdelmeit. Máshol örömtáncot lejtettek volna, de nem a „kékeknél” és a bajoroknál: ők ennél sokkal többre vágytak. Bajnokok Ligája-győzelemre. Évadzáró visszapillantásunk első részében a két gárda legutóbbi hónapjait értékeljük.
Imago
A (sport)történelem ismétli magát: a 2005-ös bajnoki aranyérem után megint van mit ünnepelniük a kékeknek, akik ezúttal is hatalmas fölénnyel nyerték meg a Premier League küzdelmeit
Imago
A (sport)történelem ismétli magát: a 2005-ös bajnoki aranyérem után megint van mit ünnepelniük a kékeknek, akik ezúttal is hatalmas fölénnyel nyerték meg a Premier League küzdelmeit
Roman Arkagyevics Abramovics orosz milliárdos 2003 júniusában azzal a nem titkolt szándékkal vásárolta meg a Chelsea labdarúgó-együttesét, hogy egyfelől gazdaságilag jól prosperáló vállalkozást, másfelől (főleg) pedig eredményes európai kirakatcsapatot csináljon belőle. Az első, amolyan átmeneti évnek (2003–2004) Claudio Ranierivel a fedélzeten vágtak neki a „kékek”. Az olasz tréner 2000 óta irányította a gárdát, nem túl sok sikerrel: egy Community Shield-győzelmen (2000) és egy FA-kupa-finálén (2002) kívül mást nem tudott felmutatni, a bajnokságban kétszer a hatodik, egyszer a negyedik helyet szerezte meg tanítványaival. 2004 tavasza ugyan az „apró örömök” (bajnoki ezüstérem, BL-elődöntő) jegyében telt el, az évad végén mégis távoznia kellett Londonból – jött az Abramovics által (is) nagyra tartott José Mourinho, a klub történetének 22. menedzsere.
Az öntörvényű és meglehetősen szabad szájú portugál szakember ajánlólevele a Portóval elért BL-diadal volt. Mivel a Chelsea-nél rögvest pénzt, paripát, fegyvert (évi 300 ezer eurós fizetést, 70 millió font „költőpénzt” új játékosokra) kapott az orosz oligarchától, a cél egyértelmű volt számára: minél több trófeát kell nyernie úgy, hogy a BL-serleg lehetőleg köztük legyen. A 2004–2005-ös idényben a csapat ötvenéves szünet után, elképesztő pontcsúccsal (95) szerzett bajnoki címet, megnyerte a szezont felvezető Community Shieldet és a Ligakupát is. A legnagyobb „hegyet” (BL) azonban nem tudta meghódítani, a csúcs előtt röviddel (az elődöntőben) feladta az ostromot.
Ebben az idényben eddig sem jutott el az elitligában: Ronaldinho szuper Barcelonája már a nyolcaddöntőben megállította a Chelsea-t, amely hazai környezetben vigasztalódott. Ezúttal be kellett érnie a bajnoki címmel – pontrekord nélkül. Érdemes azért végigfutni a szezonon, a „kékek” ugyanis imponáló teljesítménnyel szerezték meg fennállásuk harmadik bajnoki aranyérmét. A Mourinho-gárda repülőrajtot vett, miután a Wigan elleni idegenbeli évadnyitón Hernán Crespo kései góljával csak véres verejtékkel csikarta ki a győzelmet, majd még nyolcszor gyűjtötte be a három pontot egyhuzamban. E győzelmi széria során az Arsenal, a Tottenham és a Liverpool is fejet hajtott a Chelsea előtt. A szakemberek már ekkor egyöntetűen állították, hogy eldőlt a bajnoki cím, és nem tévedtek. Bár a folytatásban becsúszott egy-egy váratlan vereség (Middlesbrough, Fulham) is, a londoniak elsősége tulajdonképpen egy pillanatig sem forgott veszélyben.
Dicsőség Mourinhónak és a csapatnak, de, mint fentebb jeleztük, Abramovics ennél is többet akar „kihozni” csapatából. Gavin Peacock, a klub egykori középpályása szerint „habár jóval több lesz a nyomás a fiúkon, mint korábban”, a nemzeti sikereket felválthatják a nemzetköziek – feltéve, hogy a londoniak megfelelően erősítenek a nyáron. „Tudom, hamar kiestek a Bajnokok Ligájából, ám nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy jelenleg a Barca a legerősebb csapat a világon. Ha sikerül megszerezniük Michael Ballackot és Andrij Sevcsenkót, jövőre övék lehet a BL-trófea” – fogalmazott Peacock.
A Premier League megalakulása (1992) óta a Chelsea a második klub, amely meg tudta védeni címét. Ez korábban csak a Manchester Unitednek sikerült, a „vörös ördögök” azonban kétszer is dupláztak, sőt egyszer (1999, 2000, 2001) tripláztak is.
Bár új pontcsúcsot nem sikerült felállítania a Chelsea-nek – a 2004–2005-ös évadban 95 ponttal zárt, ezúttal 91-gyel, ami a második legjobb eredménye az élvonalban –, így sem kell szégyenkeznie. Az abszolút chelsea-s pontrekord az 1988–89-ből származó 99 egység – a második vonalból.
Frank Lampard a 20 góljával a „kékek” legeredményesebb játékosa volt az idényben, mögötte Didier Drogba (16), Hernán Crespo (13) a sorrend. Csak a bajnoki találatok tekintetében is Lampard a klubelső – 16 gólja ráadásul középpályásrekord a Premiershipben.
A londoniak kilenc győzelemmel nyitották meg a bajnoki idényt, veretlenségi sorozatuk a 12. fordulóban szakadt meg (Manchester United– Chelsea 1–0). Mindent egybevetve 40 meccsen voltak veretlenek a Premier League-ben, ami kilenccel elmarad az Arsenal ligacsúcsától.