Máté Péter a jó kapuba talált be, s ez elég volt

A Vasasnál nagyon nagy a baj.
Nem is az a probléma, hogy a piros-kék csapat nem győzte le a bajnoki címért továbbra is küzdő Debrecent, hanem az, ahogyan kikapott. Az angyalföldi együttes egyetlenegyszer sem lőtt kapura értékelhetően, az első olyan akcióra, amelynek során – nem nagy igény – a játékosai legalább négyszer passzoltak egymáshoz, a 74. percig kellett várni. Az egyetlen veszélyesnek nevezhető Vasas-labdarúgó Csordás Csaba volt, aki kétszer is fejjel veszélyeztette a debreceni kaput, ami azért nem kis bravúr, hiszen átlagosan másfél fejjel alacsonyabb a hajdúsági bekkeknél.

Nehezen magyarázható, miért nem lőnek az angyalföldiek, hiszen Bárányos Zsoltnak és Rósa Henriknek is az átlagosnál jobb a rúgótechnikája. Ennek ellenére egyikük sem próbálkozott meg azzal, hogy a tizenhatos környékéről eltalálja a kaput, hogy ezzel legalább némi gólveszélyt teremtsen.

Persze a góllövéssel nemcsak nekik, hanem Waltner Róbertnek is meg kellett volna próbálkoznia, ha már ő volt az egyetlen igazi Vasas-csatár a pályán. Mert ott volt a gyepen, ehhez kétség nem férhet, de ennél több pozitívumot nem mondhat róla senki; vele voltak tizenegyen az angyalföldiek. Leginkább akkor vehettük észre, amikor rossz megoldást választott, szinte minden alkalommal hibás döntést hozott, ami egy hatszoros válogatott csatártól finoman szólva is kevés.

Úgy tűnt, a Vasas szombat délután akkor sem rúg gólt, ha a komplett Debrecen levonul a pályáról, és üresen hagyja a kaput. Bár ez úgy is megközelíthető, hogy amikor Gyánó Szabolcs nem játszik, bajban van a Vasas: a támadó ezúttal sérülése miatt hagyta ki a mérkőzést. Az is beszédes adat, hogy a Vasasnál csak három csapat lőtt kevesebb gólt a bajnokságban.

Angyalföldön talán csak amiatt nem panaszkodhat senki, hogy a csapat hozza a minimálisan elvárhatót, vagyis küzd. Leginkább saját magával. A szigoráról híres vezetőedző, Pintér Attila, aki igencsak óvatos taktikával küldte pályára játékosait, ismét bekeményíthet, s számon kérheti futballistáin a fegyelmet, mert szombaton ez is hiányzott a Vasas játékából. Az angyalföldiek, akik a tavaszi rajt előtt szép terveket szövögettek – a középmezőny eleje volt a cél –, most nagy bajban vannak. A kieső pozícióban lévő REAC mindössze három ponttal áll mögöttük, a 13. helyet őrző Kaposvár viszont már hat ponttal ellépett.

Persze hét végi teljesítményére a bajnok sem lehet büszke. Supka Attila, a Debrecen vezetőedzője jól jellemezte a látottakat, amikor a lefújás után azt mondta: csapatának annyi helyzete volt, amennyi elég volt a sikerhez. A győzelmet érő gól sem kidolgozott akcióból született, inkább a szerencse játszott főszerepet a találatban: oda-vissza pattogott a labda a Vasas tizenhatosán belül, végül Máté Péter fejelt a kapuba. A védő ezzel egyszersmind egy rossz sorozatot is lezárt. Az utánpótlás-válogatott bekk előbb az Újpest, majd a Diósgyőr ellen is öngólt vétett, a Vasas ellen azonban jókor, jó helyre tette a labdát.

„Ez bizony nem volt nagy meccs – mondta kritikusan a gólszerző. – Nem akarom a pályára fogni, de nem volt jó a talaj sem, így igazából nem is nagyon alakulhatott ki szép futball, nem tudtunk folyamatosan játszani, ugyanakkor mindvégig nagy volt a küzdelem. Nehéz volt helyzetbe kerülni, de végül kihoztuk a meccsből a maximumot, fontos három pontot szereztünk. A következő fordulókban jobban kell teljesítenünk. A Vasas megnehezítette a dolgunkat, de az mindenképpen pozitívum, hogy kapott gól nélkül jutottunk túl ezen a mérkőzésen. A gólunkhoz, így a győzelmünkhöz kellett némi szerencse is. Remélem, ezzel a pechsorozatom is véget ért, s a jövőben is az ellenfelek kapujára jelentek majd igazi veszélyt.”