Egy pályán a halállal

1991. november 7-én, napokkal azután, hogy Párizsban megnyerte a Los Angeles Lakersszel a McDonald's Open nevű kosártornát, Earvin Magic Johnson kiállt a világ elé, és bejelentette, hogy HIV-hordozó. Ez egy rutinvizsgálat során derült ki, eredményét Michael Mellman, a Lakers csapatorvosa közölte az akkor 32 éves kosarassal. Johnson először nem is értette, miről van szó, második gondolata az volt, hogy vége az életének, a harmadik pedig, hogy vajon Cookie, a felesége elkapta-e már tőle a betegséget?

Ma már tudjuk, hogy Johnson él, Cookie nem fertőződött meg, miként Magic három gyermeke sem.

Időközben olyannyira sikerült féken tartani a világsztár betegségét, hogy már évek óta kimutathatatlanul alacsony számban van a vérében a vírus, persze ez nem azonos a tünetmentes, gyógyult állapottal. Magic olyannyira teljes életet él, hogy az 1991-es bejelentés óta három alkalommal is visszatért a kosárlabdapályára: először 1992 februárjában, az orlandói NBA All Star-mérkőzésen, amelynek 25 ponttal és 9 gólpasszal a legjobbja (MVP) lett, másodszor a barcelonai olimpián a Dream Teammel, harmadszor pedig az 1995–1996-os évadban, amikor néhány tucat mérkőzés erejéig újra magára öltötte a Lakers lila-sárga mezét.
Earvin Johnson sikeres üzletember, 500 millió dolláros üzleti birodalom gazdája, a legbefolyásosabb fekete vállalkozók Forbes-listáján a 33. helyen áll, a Lakers résztulajdonosa, s másfél évtizede az AIDS-ellenes világméretű küzdelem élharcosa.

„Ha holnap meghalnék, akkor se hullassatok értem könnyeket” – mondta a minap. – Azért ne, mert teljes életet éltem” – tette hozzá.

A teniszező Arthur Ashe, a vétlen áldozat

A világ 1993. február 7-én értesült a megrázó hírről: Arthur Ashe, minden idők egyik legrokonszenvesebb – s persze egyik legkiválóbb – teniszezője 49 éves korában, meghalt. AIDS-ben. Artur Ashe-nél a hagyományos rizikófaktorok szóba sem kerülhettek, jómódú famíliában élt, példás családapának számított, nem folytatott kicsapongó életet, nem injekciózta magát kábítószerekkel, s szigorúan heteroszexuális volt.

1988-ban történt, hogy Ashe – minden idők első fekete bőrű wimbledoni, illetve US Open-bajnoka – fura zsibbadtságot érzett a jobb kezében. Elment az orvoshoz, ahol közölték vele, hogy AIDS-ben szenved. Ez körülbelül annyira nehezen hihető, mint hogy jamaicai bobos nyeri az olimpiát.

Aztán elkezdtek nyomozni Ashe orvosi előéletében, s kiderült, hogy öt évvel korábban, amikor kettős bypassműtétet hajtottak végre rajta, a vérátömlesztésnél AIDS-szel fertőzött vért kapott.

A teniszező 1992-ben állt ki a közvélemény elé szörnyű titkával, s egy évvel később már nem volt az élők sorában. A halál közvetlen kiváltó oka a legyengült immunrendszer következtében fellépő súlyos tüdőgyulladás volt. Amikor a halálos ágyán megkérdezték tőle, mi volt a legnehezebb teher, amelyet élete során cipelnie kellett, így felelt: „Nehogy azt higygyék, hogy az AIDS. A betegségnél sokkal több gondot, szenvedést okozott nekem, hogy feketének születtem az amerikai társadalomban.”

Tommy Morrison a kórt nem ütheti ki

Tommy Morrison is egyike volt a Nagy Fehér Reménységeknek. Több is volt annál: 1993. június 7-én 12 menetben pontozással legyőzte George Foremant, és megszerezte a WBO gazdátlan nehézsúlyú vb-övét. Addigra már híres ember volt: a Rocky V-ben ő alakította Tommy Gunnt, Rocky – Sylvester Stallone – ellenfelét.

A Foreman elleni meccs után mindenki arról kezdett beszélni, hogy össze kellene hozni a Lennox Lewis–Morrison összecsapást, még ha nem is lehetne hivatalos címegyesítő mérkőzés, ugyanis a WBC (ennek volt bajnoka Lennox Lewis) nem állt szóba az akkor még lenézett WBO-val. Az összecsapás aztán okafogyottá vált, mert Tommy Morrison második címvédő találkozóján kikapott a teljesen ismeretlen Michael Bentt-től.

Aztán összeszedte magát, három meccset nyert meg sorozatban, ám 1994 közepén csak döntetlenre futotta erejéből Ross Puritty ellen. Újabb feltámadás, újabb három győzelem következett, így 1995-ben létrejöhetett az összecsapás – no nem a WBC, hanem az IBC koronájáért Donovan „Razor” Ruddockkal. A hatodik menetben T. K. O.-val megverte ellenfelét, így semmi sem állhatott a Lewis elleni derbi útjába. A pályája delelőjén álló Lewisnak nem jelentett gondot Morrison legyőzése, hat menetig tartott az egyoldalú mérkőzés.

Ezzel azonban még nem volt vége a fehér bőrű bokszoló kálváriájának, sőt csak ekkor kezdődött igazán. Következő mérkőzése előtt kötelező AIDS-tesztet kellett csináltatnia, s a vizsgálat eredménye pozitív lett.

Az ökölvívó azonnal visszavonult, ám 1996-ban – egy meccs erejéig – visszatért a szorítóba, és Csibában kiütötte Marcus Rhodest. A bevételt a KnockOut AIDS Alapítvány számlájára utalta át.

Tommy Morrison 14 hónapot töltött börtönben kábítószer és fegyver tiltott birtoklása miatt. Szabadulása után, 2003. szeptember 9-én nagy öröm érte, barátnője, Dawn fiút szült neki, s a gyermek nem HIV-fertőzött.

Tommy Morrison ugyanúgy tünetmentes, mint Magic Johnson, betegsége féken tartását nem a gyógyszereknek, hanem a Jóistennek tulajdonítja.
Mostanában önéletrajzi munkáján dolgozik – kiadót még nem talált a könyvhöz.


Pánik a köbön: vér a medencében

Az 1988-as szöuli olimpián Greg Louganis két és fél fordulatos hátraszaltót kísérelt meg a műugrás döntőjében, ám nem távolodott el eléggé a deszkától, és beütötte a fejét. A medence kék víze azonnal vörösre változott, ám a sportoló fejsebe nem volt súlyos, a repedést összevarrták, az amerikai sportoló olimpiai bajnok lett. Összesen négy aranyérmet szerzett az ötkarikás játékokon.

Mindez gyönyörű, csakhogy Szöul idején Greg Louganis már tudatában volt annak, hogy HIV-pozitív.

Iszonyatos felelőtlenség volt a polinéz származású, de görög mostohaszülők által felnevelt műugrótól, hogy egyáltalán versenyzett, s még nagyobb, hogy titokban tartotta betegségét. Tudniillik az orvos, dr. Jim Puffer, aki összevarrta a fejsebét, nem tudott páciense fertőzöttségéről, s nem viselt gumikesztyűt. Ha esetleg csak egy karcolás van a kezén, s az érintkezik Louganis vérével, máris kész a baj.

Greg Louganis csak 1995-ben vallotta be nyilvánosan fertőzöttségét, s homoszexuális életvitelét Barbara Waltersnek, a legünnepeltebb amerikai sztárriporternek. Iszonyatos gyermekkorára azonban csak később derült fény. Szülei 15 évesek voltak, amikor a kis Greg világra jött – érthető, hogy nevelőszülőknek adták a bébit. Diszlexiás volt, idiótának csúfolták az iskolában, továbbá „niggernek”, mert kissé sötét volt a bőrszíne. Kilencévesen rászokott a dohányzásra, 12 esztendősen már marihuanás cigiket szívott, 13 éves volt, amikor úgy mellbe rúgta nevelőanyját, hogy az majdnem belehalt. Tizenévesen annyit ivott, hogy önmagát alkoholistának tartotta, ám segített a sport, a műugrás. Már 16 esztendősen ott volt a montreali olimpián, s toronyugrásban ezüstérmes lett a legendás Klaus Dibiasi mögött, s ha nincs az 1980-as bojkott, akkor Louganis alighanem hatszoros olimpiai bajnokként vonulhatott volna vissza.

A műugrás valaha élt legnagyobb alakja manapság – 46 évesen – harcos meleg, az AIDS-ellenes küzdelem egyik vezéralakja, s reméli, hogy még sokáig élhet az egyre hatásosabb gyógyszereknek köszönhetően. ---- A ---- 1