Sheryl Swoopes két élete

Az ESPN magazinból soha nem adtak el annyi példányt, mint a tavaly október 26-i számból. Sheryl Swoopes, a női Jordan önvallomása volt a címlapsztori: „Leszbikus vagyok, hét éve élek együtt a szerelmemmel, Alisa Scott-tal, a Houston Comets másodedzőjével. Nem tudok már tovább alakoskodni, kiállok a közvélemény elé a titkommal, mindenki azt gondol, amit akar.”

Az NBC honlapján tartott közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 68 százaléka úgy vélte, a kosarasnak semmi hátránya nem származhat a bejelentéséből, s csak 32 százalék vélte úgy, hogy nem kellett volna kirukkolnia az igazsággal…

Brownfield alig tízezer lakosú kisváros, 600 mérföldre fekszik Houstontól, Texas állam gyapotövezetében, a legkonzervatívabb Délen. Itt még élő emlék a Ku-Klux-Klan, a liberalizmus, a szexuális deviancia az eretnekséggel egyenértékű – s ekként üldözendő – fogalmak.

Itt született Sheryl Swoopes 35 évvel ezelőtt. Édesapját sohasem látta, így olyan családban nőtt fel, ahol a két báty volt a minta, sohasem babázott, hanem kosárlabdázott, baseballozott, olykor verekedett, azaz – úgymond – férfias játékokkal pergette napjait, fiús környezetben szocializálódott.

Ennek ellenére a csodaszép tinivé serdülő Sheryl a Texas Tech Egyetemen járni kezdett a daliás amerikaifutball-játékossal, Eric Jacksonnal, s 1995 júniusában egybekeltek, majd 1997-ben megszületett a fiuk, Jordan. Addigra Sheryl már olimpiai bajnok, WNBA-aranyérmes világsztár.

Jackson és Swoopes házassága 1999-re válságba került. Utólag könnyű lenne azt mondani, hogy a kapcsolat nem is működhetett, ám a valóság ennél jóval árnyaltabb.

„Nem vagyok született leszbikus, és Erictől sem azért váltam el, mert a nőkhöz vonzódtam volna – mondta Sheryl Swoopes. – Egyszerűen lassabban érett felnőtté, habár egyidősek voltunk. Szép csendben elváltunk. Nehéz hónapok voltak ezek, s rengeteget jelentett Alisa Scott segítsége. Igazi támasz volt a bajban.”
A lelkiből idővel testi támasz is lett, s hamarosan összeköltözött a két nő. Sheryl az édesanyjának 2000-ben mondta el a valóságot.

„A mama első reakciója ez volt: sejtettem! Ő igazi maradi asszony, elkezdett siránkozni, hogy most mi lesz, de az fel sem vetődött benne, hogy megtagadjon. James bátyám, a példaképem, akinek a hatására elkezdtem kosarazni, csak ennyit kérdezett: Boldog vagy? Ha igen, akkor nincs semmi baj...”

Persze ezzel még csak a családon belül tisztázódtak a dolgok, a nyilvános kiállás még öt évet váratott magára. Közben két további olimpiai bajnoki aranyérem, egy vb-elsőség került a vitrinbe.

Amerikán kívül háromszor próbált szerencsét. 1993-ban Bariban játszott, papíron egy szezonra 60 ezer dollárért, de amikor fizetésre került volna sor, és a klubelnök a városi bankfiók elé hívta találkára, a légyotton csak Swoopes jelent meg.

„Nyelvi problémák okozták a félreértést, a jövő héten ugyanitt találkozunk” – magyarázkodott az elnök, Sheryl azonban ezt már nem várta meg. „Ha ingyen, a saját kedvemre akarok kosarazni, akkor azt Texasban teszem, egy tornateremben” – mondta, s úgy is cselekedett. Szamarában kifizették tisztességgel a 2004–2005-ös szezonban, ám keveset játszatták, s a csapatszerkezet sem felelt meg neki. S bár Euroliga-győztesnek számít, a döntőt már nem várta meg.

A harmadik próbálkozás tavaly ősszel kezdődött, kevéssel a bejelentést követően. Swoopes Tarantóba szerződött. Az idén februárig minden a legnagyobb rendben haladt: Swoopes átlaga (19.4 pont, 6.8 lepattanó) kiemelkedő volt, s már a bajnoki scudettóról kezdtek álmodozni az olasz csizma sarkán… Látszólag Sheryl is remekül érezte magát: „Tarantóban nyugodtan élhetek a fiammal és Alisával. Senki sem foglalkozik velünk, nincs az a médiafelhajtás, mint az Államokban. ”
Ám február elején fogta magát, s arra hivatkozva, hogy médiaszereplés vár rá az NBA All Star-gálán, hazautazott Texasba. Március 2-ra várták vissza, de csak egy telefonhívás érkezett tőle: „Nem jövök, ne várjatok, személyes ügyeim Houstonban marasztalnak…”

Az előzmények ismeretében ez csöppet sem meglepő… ---- Valaha tabutémának számított, az utóbbi évtizedben viszont már egyre több sportoló – igaz, kizárólag nő – áll a nyilvánosság elé a féltve őrzött titkával. A némaságot egy WNBA-bajnok, Sue Wicks – 1987-ben pánamerikai bajnok, majd 1997 és 2002 között a New York Liberty kosarasa – törte meg. Martina Navratilováról, a valaha volt legjobb teniszezőről már a hetvenes évek végén köztudomású volt, hogy leszbikus, míg a francia Amélie Mauresmo, a jelenkor egyik legjobbja a Paris Match egyik 2003-as számában jött elő a farbával. Magyarországon is többször megfordult a klasszis kézilabdázóból lett sikeres edző, a dán Anja Andersen, aki viharos szerelmi életével is gyakran került címlapra. ---- Dr. Frenkl Róbert egyetemi tanár, a Magyar Sporttudományi Társaság elnöke szerint nem véletlen, hogy idehaza még senki sem vette a bátorságot a sportolók közül, hogy beszéljen az azonos neműek iránti vonzalmáról. „Nem hinném, hogy a magyar társadalom, a közvélemény készen állna már egy ilyen hír befogadására.

Habár nyilván csak idő kérdése, hogy valaki megtörje a csendet” – mondta. A professzor szerint Swoopes és sorstársnői kiállása elismerésre méltó tett, hiszen egy ilyesfajta bejelentés még az Egyesült Államokban is hatalmas hullámokat kavar. Hogy miért nem vállalta még egyetlen aktív férfi sportolósztár sem az „önleleplezést”, arra a következő elmélet létezik: a „macsó” szerepbe nem fér bele a homoszexualitás, nem beszélve arról, hogy a társadalom könnyebben elfogadja a leszbikusokat, mint a férfi megfelelőiket. Frenkl professzor szerint a világ sportjában a homoszexualitás létező jelenség, különösképpen a nőknél, s ezen belül is a csapatjátékokban, ahol a gyakori együttlét elősegíti az esetek többségében elfojtott hajlam felszínre törését.