Rügyfakasztó hangulatban

Kőér utca–Melbourne–Szombathely. Szép teljesítménytúra két nap alatt. A válogatottból Biros Péter, Fodor Rajmund, Kiss Gergely és Vári Attila is megjárta ezt az utat. Szombat este a Domino-BHSE-vel a Mladost Zagreb ellen kiharcolták az Euroliga negyeddöntőjébe jutást, vasárnap a Szabadság, szerelem (munka)című film 1956-ban, az olimpián játszódó jeleneteit vették fel a melbourne-i uszodának álcázott Szőnyi úti medencében, hétfő este pedig Szombathelyen kétkapuztak egymás ellen Kemény Dénes játékosai.

Legutóbb 2004 októberében a roadshow keretében járt a nyugati határvégen az akkor már kétszeres olimpiai bajnok csapat, és bár az elmúlt esztendő nem aranyozódott be, nagy szeretettel fogadták a hősöket. Juhász Tibor, a helyi Vasi Aligátorok első embere alig talált szavakat arra, hogy mind a hatszáz, – 600 forintos – jegy elfogyott. Mindenki szurkolt mindenkinek, egy-egy flikflakos mozdulat, cseles csukló újabb híveket szerzett a sportágnak. „Lacika, jó volt a védés!” – kiabált be a krémet éppen a vállába masszíroztató, a félidőben beállni készülő Szécsi Zoltán klubtársának, Baksa Lászlónak, aki a lécre tolt, majd mögé lehulló labdát véletlenül besodorta a kapuba. Az immár szakáll nélküli Szécsi azért máshova is figyelt – az athéni olimpián a női döntőben sípoló Kiszelly Gábor széken hagyott mobiltelefonján például lengyel nyelvre állította át a menüsort. Az ötperces pihenőre száműzött Steinmetz Barnabás azonnal megjegyezte a kötélre támaszkodva: „Meglesz ennek még a böjtje…”, például hogy visszatérte után kifulladásig kell a vízben maradnia, nem lesz sípszó. A presztízsmeccs egyébként szorosan alakult, Kiszelly bíró két ítélet között kikacsintva úgy informált, hogy „a döntetlen fizet a legtöbbet”. Végül 11–10 lett, bemutató lévén mindegy, hogy hova…

A közönség nem mozdult, majd miután az aprócska vízilabdázók, megilletődve formálva a szavakat, ajándékkal kedveskedtek a példaképeknek, óriási szurkolói roham vette kezdetét. A lefújás után egy órával az aulában sem szűnt az érdeklődés, és ha valaki felszabadult, Vincze Balázs (a BVSC edzője, a Vasi Aligátorok szakmai igazgatója) azonnal elkiáltotta magát, például: „Nem akar valaki Vári Attilától aláírást kérni!?” Az éppen távozni készülő kétméteres óriás pedig újra gyakorolhatta neve lejegyzését. „Csak féltettem Attilát, nehogy megfázzon a vizes haja miatt, míg átér a Claudius Hotelba” – indokolt már a vacsoránál Vincze.
Apropó, Vári.

Kemény Dénes tíz év után először nem hívta meg a keretbe, ám Molnár Tamás vasárnap este kilenckor felcsörgette a kapitányt: a Mladost ellen megfájdult a háta, a filmforgatáson csak rosszabbodott az állapota. „Telefonáltam Attilának – mondta a szakvezető. – Nem fanyalgott, és amikor tudattam vele, hogy kilenckor találkozunk, úgy felelt, hogy háromnegyedre ott vagyok. Még azt is megkérdezte, kocsival jöjjön-e.” Ez is egy válasz a kérdésre, vajon miért halmoz sikert sikerre kilenc év óta ez a gárda.

No meg az is, hogy valósággal versengtek az olimpiai bajnokok, ki menjen el kedd reggel a Gothard Jenő Általános Iskolába, ahol az elsősöknél és a másodikosoknál is van vízilabdás osztály. Néhány napja Kemény Dénes még úgy vélte, az megy, aki képes korán felkelni. Nos, valamennyi bajnok ott sorakozott a suli folyosóján, és a több száz gyermektorokból zúgó „Hajrá, magyarok!”-ra bevonult a tornaterembe.

Hirtelenében dacolva a télies időjárással, talán még a Kemény Dénes és Vári Attila által 2004 őszén az iskola előtt elültetett fa is rügyet fakasztott meghatottságában.