Népszerűséget hozott a bravúros BL-szereplés

Az ősszel egész Európát meglepte a szlovák Artmedia, amely egészen a Bajnokok Ligája csoportköréig menetelt, pedig a szlovákiai kiscsapat a selejtezők legelső köréből indult el kontinenshódító útjára. A csapat bravúros nemzetközi szerepléséhez jó adag szerencse is kellett, hiszen az első körben a kazah Kajrat Almati ellen úgy lépett tovább a pozsonyi csapat, hogy a visszavágó 121. percében szerezte meg a továbbjutást érő gólt Pavol Stano. A második fordulóban a skót Celtic 5–0-s vereséggel fizetett a nagyképűségéért, s bár a visszavágó 82. percében már néggyel vezettek a zöld-fehérek, az Artmedia megúszta. A csoportba jutásért a szerb Partizan Beograd ellen is kellett némi szerencse: két 0–0 után büntetőkkel mentek tovább a szlovákok. A BL-ben aztán nem akármilyen csoportba került az együttes, hiszen a portugál Porto, a skót Rangers és az olasz Inter volt az ellenfél – ám csak utóbbi együttes tudta legyőzni az ekkor már Európa-hírű Artmediát. A csapat vezéregyénisége Borbély Balázs volt, aki négy gólt szerzett a sorozatban, borítékolható volt, hogy szemet vet rá valamelyik nyugati klub, s nem is kellett csalódni: a futballista a német Kaiserslautern játékosa lett.

– Az Artmedia játékosait mennyire lepte meg, hogy bekerültek a Bajnokok Ligájába?
– Erre mi sem voltunk felkészülve – mondta Borbély Balázs. – Ugyanúgy váratlanul ért bennünket ez a siker, mint a közvéleményt, a szurkolóinkat. Tudtuk, hogy nem vagyunk rossz futballisták, a csapatunk is jó, de egy ilyen szereplésre azért mi sem számítottunk, de örültünk, hogy még saját magunkat is sikerült meglepnünk.
– A szurkolók hogyan fogadták a sikert?
– Túlzás nélkül mondhatom, hogy hihetetlenül népszerűek lettünk. Szinte minden percben éreztük a szurkolók szeretetét és azt, hogy az egész ország mögöttünk áll. Az elején kicsit furcsa is volt, hogy felismernek minket az utcán, állandóan autogramot osztottunk, veregették a vállunkat, tele voltak velünk a lapok. Persze édes teher volt ez, a jót könnyen megszokja az ember. Nagyon jó volt az ősszel futballistának lenni.

A sztárcsapatok nem vették komolyan

– Érezte az ellenfeleken, hogy lebecsülik az Artmediát?
– Inkább az idegenbeli meccseinken tűnt fel, hogy a sztárcsapatok nem vesznek minket komolyan, amit mi igyekeztünk kihasználni. Portugáliában például a Porto már két góllal vezetett ellenünk, ám mégis nyerni tudtunk. Szóval végül mi kovácsoltunk tőkét abból, hogy lenéztek bennünket.
– Azért, gondolom, önöknek sem volt könnyű megbírkózniuk a gondolattal, hogy nem a Spartak Trnavával, hanem, mondjuk, a sztárokkal felálló Interrel kell megmérkőzniük.
– Az első meccseken nehezen dolgoztuk fel, hogy sztárokkal játszunk, de aztán jöttek az eredmények, és a mi önbizalmunk is megnőtt. Egy idő után azt éreztem a társaimon, hogy mindenki nagyon jó meccset akar játszani, már nem remegett a térdünk. Szerintem ezért volt is egy-két jól sikerült találkozónk.

Kockáztatás helyett a biztosra ment

– A szavaiból azt veszem ki, hogy igazi sztár volt hazájában. Nem sajnálta otthagyni az Artmediát?
– Dehogynem, de kaptam egy lehetőséget, amelyet ki kellett használnom. Bíztam benne, hogy a téli átigazolási időszakban megkeresnek, és végül úgy döntöttem, hogy a Kaiserslautern ajánlatát fogadom el, még akkor is, ha új csapatom nem áll igazán jól.
– Finoman fogalmazott. A Lautern jelenleg a tizennegyedik, és menekül a kiesés elől. Nem mehetett volna jobb csapatba?
– Talán, ha még várok egy kicsit, akadt volna előkelőbb helyen álló kérőm is, de úgy gondoltam, hogy a biztosat fogadom el, és inkább nem kockáztatok.
– Jó élete van Szlovákiában egy sztárfutballistának?
– Ha arra gondol, hogy jól megfizetnek-e, akkor azt kell mondanom, nem panaszkodom. Még akkor sem, ha tudom, hogy például Magyarországon jobban keresnek a labdarúgók, ami most csak azért nem volt igaz, mert mi a Bajnokok Ligájában szerepeltünk.
– Magyarországról nem keresték?
– Nem, de a jelenlegi helyzetben nem is tudtak volna kivásárolni. Élő szerződésem van az Artmediával, így a pozsonyi klub bátran kérhetett értem pénzt. A Kaiserslauterbe is csak kölcsönbe jöttem.
– A tél eleje óta Németországban játszik, ám még csak három meccsen léphetett pályára. Mi a helyzet a sérülésével?
– Sajnos nehezen jött rendbe az Achilles-ín-gyulladásom, sőt két bajnoki után ismét kiújult. Szerencsére nem kellett sokat kihagynom, és szombaton a Mainz elleni győzelem alkalmával ismét a pályán lehettem.

Bravúr kellene a bennmaradáshoz

– Hogy fogadták a németek?
– Nincs okom panaszra, sőt lassan kezdem megszokni a labdarúgáson kívüli német életet is. A csapat is jól fogadott, a játékosokon éreztem, hogy tudják, milyen ősz áll mögöttem. Ez persze már a múlt, most a Kaiserslauternnel kell sikeresnek lennem, és nagyon nagy bravúr lenne, ha elkerülnénk a kiesést.