A labda, a pörkölt és az autó

Ha minden igaz, ma felszáll a fehér füst, és lesz elnöke a Magyar Labdarúgó-szövetségnek. Őszintén szólva ezt száraz, érzelemmentes, tényközlő mondatnak szántam, mert szerény véleményem szerint teljesen mindegy, kit koronáz meg ma a közgyűlés, és ki irányítja a szövetséget a következő években. A jelölteknek persze ez egyáltalán nem közömbös, ami az emberi természetet ismerve érthető, azon pedig jót mosolyoghatunk, hogy egy szurkolói játék is mindennél, még a tisztességnél és a fair playnél is fontosabb lehet. Csakhogy mindenki értse: amikor a lapunkban indított játékban az egyik jelölt vezetett, a másik belehúzott, és végül ő jött ki győztesnek – hadd legyen, ha ez kell a lelki nyugalomhoz.

Az sem mindig igaz, amit megfogadnak

Szánalmas játék zajlik már hónapok óta a magyar labdarúgásban, és aki azt hiszi, a mai választással végre minden belezökken a maga rendes kerékvágásába, és ezzel beköszön a nyugalom, az – tartok tőle – nagyot téved. Ha ez a harc tényleg a futball érdekében zajlana, akkor talán valóban dűlőre lehetne jutni, de itt egészen másról van szó: hatalomról, pénzről, szereplési vágyról, maga a sportág pusztán ürügy ezen a meccsen. Ha megkapja a kétharmadot, Kisteleki István lesz az elnök, igaz, szabadkozva, hiszen nem volt fórum, amelyen ne hangsúlyozta volna, esze ágában sincs pályázni erre tisztségre. Most nagy durcásan mégis elfogadta a jelöltséget, és érdemi vetélytárs híján alighanem be is költözhet az elnöki irodába. Vagy emlékezhetünk Horváth Cs. Attilára, a Győr-Sopron megyei elnökre, akinek a lemondása kellett az előző elnök és elnökség megbuktatásához: senki se lepődjön meg, ha hétfő délutánra ő lesz a szövetség egyik alelnöke. Január 3-án jelentette ki: „Nem akartam hőssé válni, nem is vagyok az, és egészen biztos vagyok abban, hogy néhány hónap múlva mindenki megérti és elfogadja a mostani döntésemet.”

Ami azt illeti, józan ésszel már akkor is mindenki értette…
De akadt olyan elnökségi tag is, aki az előző elnök, Bozóky Imre mellett kardoskodott, aztán értésére adta a másik oldalnak, ha garantálják elnökségi tagsága megőrzését, akkor szívesen átszavaz oda, és ez tényleg csak egy példa a sok közül. Van itt ígéret megyénként ötmillió forintról plusz egy autóról, amely persze a futball pénze és autója, hiszen a forgalmazó cég a közösben hirdet, de ezen lépjünk túl, ez sajnos jóval az ingerküszöb alatt hat.
Ma már.
Tulajdonképpen előrelépésként is értékelhetnénk, hogy a szavazatok ára felszökött – nem is olyan régen még egy pörkölt is elég volt. Ehhez képest az ötmillió plusz autó gáláns ajánlat, enynyi pénzből nemcsak a megyei elnök, hanem még a legutolsó intéző is jóllakhat, bizony még savanyúságra is bőven futja belőle.
Itt tartunk ma, 2006-ban.
Ha jól megnézzük, akkor régóta semmi sem változott. Nem az a baj, hogy elnökök váltják egymást, a gond az, ami mögöttük van.

Évtizedek óta ajánlják az életüket és vérüket

A futball hátországa.
Ugyanazok az arcok bukkannak fel, és ami rosszabb, szólalnak fel a közgyűléseken. Ugyanazok ajánlják fel életüket és vérüket ennek, majd annak; ugyanazok hirdetik a reformok elodázhatatlanságát, miközben élő garanciái a mozdulatlanságnak, és miközben labdarúgásunk szakmai és morális színvonala egyre csak süllyed – bár ha a pörkölt és az ötmillió plusz autó értéke között feszülő távolságot nézzük, mégiscsak be kell ismernünk némi előremozdulást. Ennek ellenére a magyar labdarúgást ugyanazok irányítják, akik tönkretették, ugyanaz a kisszerű, mikszáthi, de a szocializmusból visszamaradt beütésekkel súlyosbított dzsentriszemélet uralja a sportágat, mint tíz, tizenöt vagy húsz évvel ezelőtt. Zárt, a rendszerváltást elkerülő világ ez, amelybe nehéz beférkőzni, és még az alkalmatlanság sem kizáró tényező. Nem nehéz belátni, hogy mindig és mindenütt a vezetőké a legnagyobb felelősség, és ha tetszik, ha nem, azok miatt kellene valóban megtisztulni és megújulni, akik ma a megtisztulásról és a megújulásról a leghangosabban zengedeznek.

Konzerválni akarják a régi módszereket

A legszomorúbb az, hogy a demokratikus játékszabályok alkalmatlanok a csőd menedzselésére. Igaza volt Csányi Sándornak, amikor azt szerette volna, hogy az elnökség zömét saját emberei alkossák: ott tartunk, hogy egy komoly elnök nem vesztegetheti az idejét holmi helyi elnökökkel zajló kicsinyes, látszatdemokratikus vitákkal. Itt most műteni kellene, határozottan és eltökélten. Ezt egyébként a nyilatkozatok szintjén mindenki belátja, de az a helyzet, hogy éppen azoknak kellene a lényeges változások mellett szavazniuk, akiknek az érdeke ezzel ellentétes. Az öszszes érdekelt belátja, az új elnökségben nem az amatőrök és a profik küldötteinek kellene alkotniuk a többséget, hanem az üzleti életben, a marketingben, a szakmában jártas emberek kezébe lenne ajánlatos tenni a kormányrudat, de ehhez kimondva-kimondatlanul mindenki hozzá is teszi: persze csak úgy, hogy ő azért ott marad az irányítás, vele pedig a húsosfazék közelében. Magyarán: az MLSZ alapszabályát csak azok módosíthatják, akiknek az érdeke éppen az ellenkezőjét diktálja, ezen a ponton pedig sok mindenről beszélhetünk, de reformokról, megtisztulásról, megújulásról és előrelépésről semmiféleképpen sem.
Maga a futballunk bizonyítja, milyen a struktúrája, a háttere és a szürkeállománya.
Jelenleg a magyar bajnokság a hatvankettedik helyen áll a világranglistán.
Azaz mélyen van, nagyon mélyen… ---- S ---- R