Nem fog rajtuk az idő

„Már nem akarom hétfőn és elsején sem megváltani, sem felrobbantani a világot. Már csak élni szeretnék e világban, hétfőn és elsején is, pontosan addig, amíg elvégzem munkámat és teljesítem kötelességem. Ilyen szerény vagyok? Nem, ilyen becsvágyó vagyok, hétfőn és elsején” – írja Márai Sándor.Hétfők és elsejék. Olimpiák, világ- és Európa-bajnokságok, Világkupák és minden más nagy dolog. Amikor mindig újra kezdődik valami. Amikor megint folytatni kell. Amikor nincs más választás, ismét meg kell rengetni a földet. Mert a medence nem az idősödő író porszagú íróasztala. Mert a harmincéves pólóst más fából faragták. Mert a medencében nem lehet egyszerűen csak élni, hiszen ott settenkedik a rivális, aki le akar győzni, vízbe akar fojtani, mert te vagy az olimpiai és világbajnok. Nem elég bölcsen becsvágyónak lenni a hétfőkön, az elsejéken meg az olimpiákon és a világbajnokságokon… Harcolni kell! Így, harmincévesen, vagy azon túl is. Hogy elszaladt az idő! A sydneyi ötkarikás glória alatt ott mosolygott 13, többségében 24-25 esztendős bohókás ifjú, aki mára eljutott odáig, hogy állandóan azt kérdezzék tőle: „Meddig folytatja?”. Vagy: „A pekingi olimpián még láthatjuk a válogatottban?”. Azért kérdezi ezt, mert harminc éve vagy korábban látták meg a napvilágot.Szinte egyszerre lépik, lépték át a határt. Vegyük csak azokat, akik tavaly nyáron is ott tempóztak a medencében a szövetségi kapitány, Kemény Dénes irányításával. Nyolcan maradtak a sydneyi győzők közül, Szécsi Zoltán és Kiss Gergely jövőre lesz harminc, Steinmetz Barnabás és Molnár Tamás már tavaly betöltötte, Fodor Rajmund február 21-én, Vári Attila éppen ma, vasárnap ünnepelheti a kerek évfordulót. Nem marad ki a sorból Biros Péter és Kásás Tamás sem, áprilisban, illetve júliusban ők is átcsúsznak a harmincas határon.De vajon ugyanazok maradtak-e, akik voltak? Az ilyesmi szinte lehetetlen. Szécsi, Kiss, Molnár, Fodor, Vári és Biros családapa, csak Steinmetz és Kásás független – ha egyáltalán létezik ez a minősítés.„Csak hát mi maradt ugyanaz? Nyilván hülyébbek voltunk, mostanra viszont komolyodtunk. Már nem csodálkozunk úgy rá a dolgokra, folyamatosan utazunk, gyűjtjük a tapasztalatokat, öregszünk… Azért még egy-két finomság elő szokott jönni, azaz a hangulat továbbra is vidám, legfeljebb nem vagyunk anynyira szeleburdiak – szaladt ki Váriból már 2003-ban. – …Nincs az, mint régen: hogy fogjuk magunkat, kitalálunk valamit, és elrohanunk moziba, ide-oda, bárhova.”Óvatos duhajok. Amikor Vári, Kiss és Szécsi Madaras Norberttel utazott egy kocsiban, az előbbiek azzal poénkodtak: „Hármunknak már családja van, úgyhogy most nem előzünk, nem sietünk…”Fodor Rajmundnak tavaly szeptember 2-án született meg a kislánya, Nadine, ami alapvetően változtatta meg az életét. Holott ő már 2000-ben így vallott: „Atlantában még gyerek voltam, mostanra viszont igazi férfivá értem. Amit, hogy őszinte legyek, érzek is.” Valóban öreg harcos, 1993 óta megszakítás nélkül szereplője a világversenyeknek.Néhány éve még vízválasztónak ítélte meg a harmincat, de ahogy közeledett feléje, és most, hogy betöltötte, semmi különöset nem érez. „Lelkileg okozhatott volna törést, de én eleve pozitívan gondolkozom. Szeptemberben megszületett a babánk, és ez pluszenergiát adott, ezért inkább fiatalabbnak érzem magam.”Az első olimpiai győzelem hatalmas mérföldkő az életében. Végleg felnőtt, a sydneyi diadal – akárcsak társai esetében – megváltoztatta a társadalomban betöltött szerepét. „A sikernek vonzata van: komolyabbá, megfontoltabbá tesz, kevésbé vagyok szertelen, kapkodó. A többiek sincsenek ezzel másként, szerintem ennek köszönhető a barcelonai világbajnoki és az athéni olimpiai bajnoki aranyérem.”A Domino-BHSE kulcsembere nem tagadja, nehéz megszerveznie az életét úgy, hogy a vízilabda és a család egyaránt jól járjon, ráadásul a tanulásban se valljon szégyent mint az IBS harmadéves hallgatója. No és a T-Mobile-nál folytatott szakmai gyakorlat is helyet követel magának a napirendjében.„Kevés idő jut a családra. Lelkileg nehéz elviselni a hét végi, gyakran dupla fordulókat, azt, hogy nem lehetek a baba mellett. Kétezerig az első, kétezer-négyig a második, tavaly óta a harmadik szerelem a póló. Fel kell állítanom a sorrendet, felváltva élveznek privilégiumot a feladatok. Ezért fontos a szilárd családi, egyesületi és iskolai háttér. Ha nem is szokott hozzá, Bernadett, a feleségem elfogadja a helyzetet.”Fodor Rajmund úgy summázza a Sydney óta eltelt csaknem hat évet, hogy ezalatt minden megtörtént vele, ami megtörténhetett: két olimpiai aranyérem, világbajnoki elsőség, házasság, apaság. No meg, tesszük hozzá, betöltötte a harmincat, akárcsak Steinmetz, Molnár és Vári.Minden más ugyanaz. Ritmikusan követik egymást a hétfők és az elsejék, az olimpiák és a vb-k, a Világkupák és a kontinensviadalok, nekik pedig – harmincasként is – megint neki kell gyürkőzniük, újra fel kell robbantaniuk a világot. És ők meg is teszik, mert becsvágyóak, mert erre születtek, mert ott akarnak lenni Pekingben – mert nem tudnak csak úgy élni… Bele a világba. ---- A ---- K