Megsérült, így vége az edzőtábornak

– A hangjából ítélve bosszús.
– Kibuktam, de ebben az esetben ez természetes reakció – adott egyértelmű választ a diagnózis szerint belső térdszalaghúzódást szenvedő Böőr Zoltán. – Kedden, a dán Esbjerg elleni edzőmeccs elején blokkolni akartam a balhátvéd előreívelését, de a labda „elvitte” a lábfejemet. Baljós előérzetem támadt, a félidőig azonban nem volt gond, sőt a levezetés alatt sem volt diszkomfort érzésem, aztán estére „bedurrant” a térdem.

– És? Jobban van?
– Szerdához képest feltétlenül, aznap este alig aludtam. A bal térdem operációja után éreztem a mostanihoz hasonló fájdalmat. Sántikálok, de az orvosunk szerint nincs nagy baj – mindamellett ez cseppet sem vigasztal. Tudom, hogy nem egy-két napos pihenő vár rám. Az idegeskedés nem segít rajtam, azonban képtelen vagyok, teszem azt, virágokra gondolni. Az jár a fejemben, mire fel ez a pechszéria? Az edzőtábor számomra sajnos befejeződött.

– A sérüléséig elégedett volt önmagával?
– Részben. Beilleszkedési gondjaim értelemszerűen nem lehettek, csak a munkára kellett figyelnem. A tempót felvettem, s viszonylag gyorsan visszaálltam a szélső középpályás szerepkörébe, a Manisasporban tudniillik középen jutottam szóhoz – már amikor játszottam… Jól éreztem magam a régi posztomon, noha a Poznan elleni tesztmeccsen észrevettem, olykor nem reflexszerűen cselekszem, ami csökkenti a hatékonyságot. A Sturmmal és az Esbjerggel szemben viszont elememben éreztem magam, s ez az edzők, illetve a csapattársaim figyelmét sem kerülte el.

– Markáns a különbség a nyári, illetve a mai DVSC között?
– Nincs jelentős eltérés, a Loki fél évvel ezelőtt jó csapat volt és most is az. Tényleg élmény itt játszani, hiszen több, átlagon felüli képességű labdarúgó tagja a keretnek. Motivált együttes, amelyben komoly harc folyik a kezdőcsapatba kerülésért, és ez masszívan érezteti a hatását az edzéseinken, a meccseinken is. Bár a dánoktól kikaptunk, ebből a szempontból ez a fellépés sem lóg ki a sorból – legfeljebb annyiban, hogy ellenük valamennyi helyzetünket kihagytuk.

– Visszatérvén Debrecenbe úgy nyilatkozott: hiszi, hogy a török mentalitás, a Manisában szerzett tapasztalatok nem kopnak le önről, s itthon is képes lesz az ottanival egyívású profi munka folytatására.
– Nem vagyok maradéktalanul elégedett, de arra sincs okom, hogy hátat fordítsak a tükörnek. Intenzitásában nem, metódusában viszont másfajta edzésmunkára kellett átállnom, és ez elvitt néhány napot. A legfontosabb részlettel ugyanakkor semmi gond, minden apró mozdulatra odafigyelek, az edzés elejétől a végéig ugyanúgy koncentrálok, mint a törököknél. Megtanultam, hogy másként nem lehet – és nem is érdemes. ---- M ---- &