Későn szálltak ki a hintából

Egy éven belül harmadszor csapott össze a kontinens két sztáralakulata, a Posillipo és a Domino-BHSE. Mint emlékezetes, a tavaly májusi fináléban hazai pályán győzött – hosszabbítás után – 9–8-ra a nápolyi gárda, decemberben, a második csoportmérkőzésen pedig a Honvéd diadalmaskodott ellentmondást nem tűrve, 14–9-re. A két végeredmény átlagával megelégedtünk volna szerdán is.

Noha nem uralkodott vérforraló hangulat a Scandone uszodában (az ötezres létesítményben jó ha ezren szurkoltak), a Posillipo pedig azt a stílust képviselte, mint máskor is, beragadt a fék a magyar gépezetben. Fabio Violetti a hazai kapuban fantasztikus formát fogott ki, ha nem ő, akkor a kapufa hárított, illetve a piros-fehérek alkalmaztak rossz megoldást a befejezésnél. A harmadik negyed maga volt a pokol – láthatóan elbizonytalanodott a Domino, amely a felvonásban neki megítélt mindhárom emberelőnyt veszni hagyta, és 9–4-es hátrányba került. Megszégyenítő vereséget prognosztizálhattunk, ám az utolsó nyolc percben mindent kisajtolt magából a védekezést váltó magyar bajnok, és 4–0-s sorozatot produkált. A két pontot így is elvesztette, vagyis a március 4-i utolsó fordulóban mindenképpen le kell győznie a Mladost Zagrebet a még továbbjutást érő második hely megszerzése érdekében – ha csak nem szerez meglepetést szombaton a Spandau a Mladost ellen.

„Nehéz megmagyarázni a szélsőséges teljesítményünket – mondta Kiss Gergely, aki két gólt szerzett egykori együttese ellen. – Tudtuk, hogy a Nápoly otthon veszélyes és nagyon határozott. Ez ellen kellett volna tennünk valamit a vízben, a videofelvételek és a korábbi, egymás elleni meccseken szerzett tapasztalatokat kihasználva. Mégis beültünk a hintába, nem reagáltunk kellőképpen az olaszok kemény védekezésére, bizonytalanokká váltunk támadásban, így könnyen kontrázhatott a Posillipo. A harmadik negyedben kapkodni kezdtünk, kihagytuk a fórokat, holott a hat négyes félidő után eredményre vezethetett volna egy nyugodt, az ellenfelet fokozatosan felőrlő, lassú víz partot mos alapú játék. Az utolsó negyed bizonyítja, ha nem engedjük el őket ennyire, az erő a mi javunkra dönthetett volna.” Kiss Gergőék a Brescia elleni, 2004. novemberében lejátszott meccsel vontak párhuzamot, akkor 5–3-as olasz vezetésnél vesztették el nyugalmukat, és 7–3-ra kikaptak.

Kovács István edzőt arról faggattuk, hogy a vereségen kívül mi mérgesítette fel leginkább.
„Természetesen a harmadik negyed, amelyben Udovicsics és Postiglione gólját elkerülhettük volna, kihagytuk a fórokat, sokszor rosszul passzoltunk. Általában az egész meccsen rengeteg helyzetet puskáztunk el, viszont az emberhátrányos védekezésünk kifejezetten jó volt. A negyedik negyedért maximális elismerés illet mindenkit – hihetetlen tempót diktáltunk, agresszíven játszottunk, többször lefordultunk. A végeredmény mégis az, hogy mindenképpen meg kell vernünk a záró körben a Mladostot .”

A Domino szélsőséges teljesítményére két közelmúltbeli példát találtunk. Az FTC például 5–4-re vezetett a Kőér utcában a 12. percben, 18 perccel később viszont már 14–6 állt a Honvéd neve mellett. Vagy vegyük a Spandau elleni hazai derbit, amikor is 6–5-re „elmentek” a szünetig a németek , majd könnyed 11–2-vel válaszoltak Biros Péterék. ---- K ---- F