Messiás

Közben csak nagyon kevesen tudják: a két emberben kizárólag a páratlan tehetség közös, minden másban úgy különböznek egymástól, mint a tűz és a víz.
Mi tagadás: Diego Maradona és Lionel Messi esetében nagy a csábítás az összehasonlításra. Egyikük sem égimeszelő termet, egyaránt villámgyorsak, kiismerhetetlenül cseleznek – Diego estében az utóbbi kettő természetesen múlt időben értendő –, mindkettőjük életében döntő szerepet játszik, illetve játszott a Barcelona, és hogy magunkat se felejtsük ki, mindketten Magyarország ellen ünnepelhették első válogatottságukat. Maga Maradona is rájátszott az összehasonlítgatásra, ugyanis a népszerű televíziós show-jában, A tízes éjszakája című argentin műsorban tavaly nyáron kijelentette: „Már láttam azt a fiút, aki átveheti a helyemet Argentína labdarúgásában – Lionel Messinek hívják. Óriási tehetség, és csodálatos érzés látni, hogy az a játékstílus, amelyet valamikor én képviseltem, egy argentin futballistával tért vissza. Messi a legizgalmasabb tinédzser a sportágban, ragyogása a Real Madrid galaktikusainak a fényét is elhomályosítja.”

Az ömlengést hallgatva-olvasva talán hihetetlennek hangzik, de így volt: a dicséret alanya néhány hónappal korábban még nem volt több mint a Barcelona B-csapatának szép jövőben reménykedő ifjú tehetségeinek egyike. Illetve, 17 évesen 2004. október 16-án már bajnokin is bemutatkozhatott a legnagyobbak között – egy évvel korábban a Porto elleni barátságos mérkőzés volt a tűzkeresztsége –, de a hét pályára lépés mindössze hetvenhét percet tett ki (igaz, közben május elsején gólt lőtt az Espanyolnak, és ezzel ő lett a klub történetében a legfiatalabb gólszerző). Az események júliusban gyorsultak fel: Argentína megnyerte az U20-as világbajnokságot Hollandiában, ahol Lionel Messi kiemelkedett a mezőnyből, és nemcsak a hét meccsen szerzett hat góljával, hanem a játékával is elkápráztatta a közönséget. A Barcelona vezetői addig is tudták, hogy kincs van a kezükben, de az a tény, hogy Joan Laporta elnök nem várta meg Messi hazaérkezését, hanem villámgyorsan Hollandiába utazott, jelzi: a katalánok talán alábecsülték e kincs igazi értékét. Laporta csak mellbedobással előzte meg a játékost megcélzó Real Madridot, Milant, Internazionalét, valamint a skót Rangerst, és egyetlen mozdulattal megharmincszorozta (!) Messi éves keresetét – 150 ezer euróról négy és fél millióra. És beletett az új szerződésbe egy záradékot, amely szerint a játékos kivásárlási ára 150 millió euró, ugyanannyi, mint Ronaldinhóé…

Argentína, Barcelona és az egész világ amúgy egy betegségnek köszönheti napjaink legnagyobb tehetségét. Lionel Messi 1987. június 24-én született Santa Fében, és már nyolcévesen a Newell’s Old Boys nevű klubban rúgta a labdát Jorge Griffa keze alatt, aki olyan világsztárok felfedezője volt, mint Gabriel Omar Batistuta, Juan Roman Riquelme, Carlos Tévez, Gabriel Heinze és Roberto Sensini. Ő utólag így emlékszik vissza tanítványára: „Fantasztikus dolgokat csinált ez a fiú! Olykor meghazudtolta a fizika törvényeit, Maradona volt az utolsó kölyök, aki erre képes volt!” (Helyben vagyunk…) Csakhogy a kis Lionel Messi nemcsak korban, hanem termetben is kicsi volt: 11 éves korában diagnosztizálták a hormonbetegségét, amely miatt minden este injekciókat kellett kapnia. Egy évig a társadalombiztosítás fizette a kezelést, azt követően azonban a családra szakadt a havi 900 dollárra (187 ezer forint) rúgó költség. A szülők a klubhoz fordultak, ám az egyesület nem tudott segíteni. Reményt kínált, hogy a fiúra szemet vetett a River Plate, ám sorsának egy családi látogatás szabott új irányt, a família ugyanis 2000-ben meglátogatta katalán ágát, azaz a Barcelonában élő rokonokat. Ott a gyerek elment egy toborzóra, amelyen Carles Rexach, a felnőttek korábbi vezetőedzője figyelte a gyerekeket. Messi őt is lenyűgözte: „Néhány perc után biztos voltam benne, hogy a jövő nagy csillaga játszik az orrom előtt. Negyven éve élek a labdarúgásban, de addig a pillanatig még nem láttam ekkora tehetséget” – Rexach jobb híján egy szalvétára firkantott egy szerződésfélét, egyetlen pillanatot sem akart késlekedni. A család hazautazott, de mert a Barcelona megígérte, fizeti az apró kamasz kezelését, hamarosan visszament, és át is költözött a katalán fővárosba. Az apró jelző egyáltalán nem túlzás, a klubban még ma is emlegetik, hogy az akkor 13 éves Lionel volt az egyetlen, akinek az öltözőpadon ülve nem ért le a földig a lába. Nem is csoda: mindössze 142 centiméterre „nyúlt meg”… A kezelés azonban megtette hatását, hősünk a következő három évben szinte havonta nőtt egy centit, és végül 169-nél állt meg.

Azt, amit a pályán a nyár óta művel, hétről hétre láthatjuk, Messi nem véletlenül vált pillanatok alatt az igényes barcelonai közönség kedvencévé. Kanyarodjunk inkább vissza Maradonához és az összehasonlításhoz: amit nem látunk, abban merőben különbözik a két argentin. Maga Messi elhárítja az összevetésre irányuló kérdéseket, és ennek oka alighanem az, hogy ő messze áll mindattól, ami az „isteni” Diego karrierjének árnyoldalát jelentette. Lionel esténként inkább altatódalokat énekel kis unokaöccsének, mint hogy engedjen az éjszakai élet csábításainak. Boldogan tölti az időt a komputerjátékokkal, miközben kedvenc italát, az erős argentin teát szürcsölgeti szalmaszálon keresztül. Csapattársai törzshelyein, a Buddha bárban és a Danzetoriában sem bukkan fel, szívesebben ül otthon, manapság angolul tanul, mondván, szeretné hasznosan eltölteni a szabad idejét. Korábban, a B-csapat tagjaként, a számítógépes játékban beállította magát Ronaldinhóék mellé, és bár kissé idétlenül hangzik, szerinte növelte az önbizalmát, hogy a sztárok között remekül tudott cselezni.

Úgy látszik, nem mindenkit nyom agyon, hogy 19 évesen már sztárként kezelik, és egy ország tartja a siker zálogának. Futball és család – ez a kettő tölti ki az életét. Édesanyja a nővére beilleszkedési gondjai miatt visszaköltözött Argentínába, de megtanulta kezelni a számítógépet, így Lionel egy webkamera segítségével naponta tud beszélgetni vele. Rodrigóval, 25 éves bátyjával, az ő feleségével, Florenciával és csecsemő unokaöccsével él együtt, tehát a magány sem kínozhatja.
Persze ha arról faggatják, ki a példaképe, kapásból rávágja: Maradona.
És ha csak a futballt nézzük, nem is választhatna jobbat. ---- M ---- T