Nem elég a pénz és a tehetség

Őszintén szólva, nem kell meszszire mennünk ahhoz, hogy elkallódott tehetségekre, elfuserált pályafutásokra vagy örök reménységekre bukkanjunk. Igaz, ez a világ minden táján így van, nem csupán nálunk. Ilyenkor hallani, hogy a tehetségnek kikiáltott versenyző nem tett meg mindent a sikeres pályafutás érdekében – híján volt az akaraterőnek és/vagy a motivációnak –, vagy hogy nem kapott maga mellé ideális edzőt, aki kihozta volna belőle a lehető legtöbbet (a valóban tehetséges teniszező esetében ez azért nem kevés).
Egyébként van más út is.

Világszerte több neves teniszakadémia működik azzal a céllal, hogy tehetséges játékosokat indítson útjukra, minél több lehetőséghez juttatva a karrierjük elején rendkívül „sebezhető” nebulókat. Értelemszerűen anyagi áldozattal is jár egy-egy növendék képzése, tanítása, ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, mekkora teher hárul a központokban dolgozó szakemberekre, elvégre a tinédzserek későbbi sikerei vagy balsikerei őket is minősítik.
Mivel tizenéves gyerekekről van szó, a felelősségük óriási. Egyrészt a sok ügyes közül kell kiválasztaniuk a legtehetségesebbeket, és ha ez megvan, még mindig ügyelniük kell a nevelésre, amit sok esetben a szülők helyett végeznek el a teniszközpontok vezetői, edzői. Hogy mást ne mondjunk, Marija Sarapovának, korunk egyik legfelkapottabb teniszezőjének is a lehető legértékesebbről kellett lemondania kisgyerekként: az édesanyjáról. Nélküle cseperedett fel Floridában, és lett belőle mára a világ egyik legjobb játékosa. (Halkan jegyezzük meg: Marija rendkívül nehéz időszakon ment keresztül, mert nem csupán az édesanyja hiánya fájt neki, hanem az is, hogy a team legfiatalabbjaként ki volt téve a többiek folyamatos zrikálásának.)

Csak az Egyesült Államokban több mint egy tucat jól menő, népszerű teniszakadémia működik – például Nick Bollettierié, ahonnan Sarapova „származik”, vagy a Van der Meer Teniszközpont Dél-Karolinában, ahol Kapros Anikó is megfordult –, de Európában is szépen virágzik az „iparág”: Olaszországban, Spanyolországban (főként Barcelonában) és persze Franciaországban, ahol Markosz Bagdatisz tanult. A 20 esztendős ciprusi 16 évesen a párizsi Mouratoglou Teniszakadémiára nyert bebocsátást: nos, Bagdatisz 2003 végén a 197., 2004 végén a 159., tavaly év végén az 56. volt a világranglistán, jelenleg a 27. (Balázs György pedig a 711., ami azért elgondolkodtató, mert három éve ő volt a junior-világranglista 2. helyezettje – Bagdatisz mögött…)

„Kihívásnak éreztük, hogy Markosszal foglalkozhatunk. Szédületes tehetség volt, de éreztük rajta, mennyire hiányzik neki a családja – mondta Patrick Mouratoglou, az 1997 óta működő párizsi központ vezetője. – Kötelességünk volt segíteni neki, mert tudtuk, mit veszített volna a sportág… Elsősorban a lelkét kellett ápolnunk, utána pedig rávezetni őt arra, mi minden rejlik az erejében, a tehetségében. Borzasztó nehéz ezt elmagyarázni a kamaszoknak, de ő szerencsére hamar megértette. Aztán kétezer-háromban juniorként megnyerte az Australian Opent, döntős volt az US Openen, és elsőként végzett a világranglistán. Ez volt az első, a legfontosabb áttörés, és most megvolt a második is: Roger Federer mögött második lett Melbourne-ben, immár felnőttként.”

A neves szakember szerint, az akadémia edzőinek három fő elvet kell érvényesíteniük az ifjak nevelésében: őszintén felvázolni nekik, hogy adottságaik, képességeik alapján mire vihetik; arra serkenteni őket, hogy tudásukat, személyiségüket mindig csiszolják; megóvni őket attól, hogy egyáltalán letérhessenek a helyes útról.
Elvégre maga Mouratoglou mondta: „A sportág legendái is akkor tették meg az első lépést a halhatatlanság felé, amikor először fogadtak fel maguk mellé igazi edzőt.”

Nagyszabású vállalkozás
Van, aki a teniszmágus Nick Bollettieri floridai akadémiáján csiszolja tudását, van, aki Európában – de vajon hogyan lehet el-, pontosabban bejutni az ilyen teniszközpontokba, és ezek miként működnek?
„Olyan, mint egy nagyszabású vállalkozás, tulajdonképpen minden üzleti alapon működik – mondta Kuhárszky Zoltán, a külföldön is elismert magyar szakember. – Akad olyan hely is, ahol nem csupán teniszpályák, hanem bentlakásos iskolák is vannak. Különböző támogatási rendszerek vannak, kit így, kit úgy segítenek, ez természetesen a tehetségtől is függ. Kis túlzással bárki bejuthat az akadémiákra, de az igazán jó teniszezőket kiszemelik maguknak a központ edzői. Meg persze azokat is, akik húzóemberek lehetnek a reklámpiacon… Nem olcsó mulatság, ha jól tudom, egy spanyolországi akadémián ezerötszáz–ezernyolcszáz euróba kerül a foglalkoztatás – hetente.” ---- R ---- A