Mi a franciák Eb-sikerének receptje? Erre kerestük a választ, no meg arra, mit ér a magyarok teljesítménye az aranyérmes produkciójával összevetve.
Nem túlzás azt állítani, hogy a kézilabdázás kedvelői itthon és külföldön nagyon várták már a svájci férfi Eb-t. Az ok egyszerű: a kézilabda főként Európa sportja, a világ legjobb gárdái e földrészen játszanak. Mint ismeretes, a döntőben a franciák 31–23-ra legyőzték a világbajnok spanyolokat. Az olimpiai negyedik helyezett, de átalakuló magyar együttes Svájcban nem tudott méltó vetélytársa lenni a legjobbaknak, már az első kör után csomagolhatott. Érdemben a középdöntőkkel kezdődött az Eb. Jellemző az erőviszonyokra: az olyan erős gárdák, mint a német, az orosz, a szlovén, az ukrán, a szerb vagy a remek eredményekkel dicsekedő izlandi, csak elvétve, a mérkőzések egy-egy szakaszában tudták felvenni a versenyt a világ legjobbjaival, vagyis a spanyolokkal, a franciákkal, a horvátokkal és a dánokkal.
A magyar és a francia együttes egy-egy kulcsjátékosának teljesítményét hasonlítottuk össze. A számok jelzik, hogy melyek azok a kulcsposztok, amelyeken a magyarok lényegesen gyengébben teljesítettek a kontinensbajnok játékosainál
A döntőben csak David Barrufet kapus bokasérüléséig és kiválásáig tudták tartani magukat a spanyolok, majd a fantasztikusan védekező franciák – élükön Thierry Omeyer kapussal – szinte lesöpörték őket. Maguk az új Európa-bajnokok (a franciák először szereztek érmet Eb-n, s mindjárt a legfényesebbet) is elismerték, hogy Barrufet lecserélése szinte felszabadította őket, mert a barcelonai klasszistól nagyon tartottak. A franciákat nem lehet eléggé dicsérni, mert a kemény menetelést (11 nap alatt nyolc mérkőzés) valamennyi vetélytársuknál jobban bírták idegekkel, valamint az erejüket is sikeresebben osztották be, mint ellenlábasaik. Claude Onesta kapitány okkal volt elégedett együttesével, amelyből Nikola Karabatic és Thierry Omeyer tett a legtöbbet a döntőben a végső sikerért.