Még Rátgéber is élvezte

Amíg a finoman fogalmazva termetes Rankica Sarenac, a lengyelek szlovén centere bírta levegővel, gondot okozott a hazai védelemnek, de – szerencsére – gyorsan kipukkadt a délszláv légiós. És ekkor érkeztek el Albena Branzova nagy pillanatai. A Pécs kilencese az egyik triplát hajította csont nélkül az ellenfél kosarába a másik után; félidőig négyből négyet, majd alighogy megkezdődött a harmadik negyed, az ötödiket is a helyére küldte. Egy ideig Iványi Dalmának és Amra Dapónak nem úgy ment, ahogy máskor megszoktuk tőlük – persze azért Dalma most is bevert a világ végéről egy palánkos triplát abból a fajtából, amelyik általában megroppantja az ellenfél gerincét. Tudniillik éppen lejáróban volt a 24 másodperces támadóidő…

Üde színfoltot jelentett a viszonylag korán pályára lépő Bujdosó Nóra jó védekezése az ellenfél gólzsákja, a két éve Európa legjobbjának megválasztott Agnieszka Bibrzycka ellen, no meg az is, hogy ügyes kosárral vétette észre magát.

A harmadik negyedben, amikor Iványi második triplájával a 28. percben 64–44-re alakította az állást, tulajdonképpen kigyulladhatott volna a felirat az eredményjelzőn: game over. Ettől kezdve már csak egy csapat volt a pályán – a Pécs, amelyben mind a tizenegy benevezett kosaras szóhoz jutott. És ha már pályára küldte őket Rátgéber László mesteredző, meg is hálálták a bizalmat.

Az ellenfél edzőjének még arra se futotta, hogy idegeskedjen, balhézzon – Krzysztóf Koziorowicz sportemberhez méltó nyugalommal és belátással vette tudomásul, hogy ezen az estén csapatának nincs esélye. Még akkor sem, ha – a pécsi kupameccseken némileg szokatlan módon – az egyik bíró, a szlovák Jaroslav Janac kifejezetten ellenséges felfogásban fújta a sípot. Amikor Branzova ötödik tripláját is beszórta, a publikum kórusban kántálta a remek bolgár center nevét, majd a lefújást követően, a szokásos kupaktanács után a játékosok ekként invitálták a gdyniai visszavágóra szurkolóikat: „Gyertek velünk!”

Mestermérleg
Támadásban roppant magas színvonalat produkáltunk. Amikor mindenki hozza magát a csapatban, élvezet nézni a játékot. Nem szeretném visszaengedni a lengyeleket Pécsre.
Rátgéber László, a Pécs edzője

Fiataljaink ennyit tudnak. Egyetlen csapatnak sincs könnyű dolga olyan ellenféllel szemben, amelynek a törzsgárdáját Iványi, Branzova, Vickie Johnson és Béres alkotja.
Krzysztóf Koziorowicz, a Gdynia edzője

Akár a nemes bor
A MiZo-Pécs tipikusan az a csapat, amelyre áll az ősrégi zsurnalisztikai klisé: ideális a korösszetétele. Ifjúsági korú (Kátya Liszina), a juniorból alig kinőtt (Bujdosó Nóra, Semsei Barbara, Fegyverneky Zsófia), javakorabeli (Iványi Dalma, Béres Tímea, Amra Dapo) és tapasztalt harcosok (Albena Branzova, Vickie Johnson) alkotják. Utóbbiak vitték hátukon a gárdát, legalábbis kedd este. Albena, a lassan 34 éves center olyan első félidőt produkált, amilyenhez hasonlót keveset másfél évtizedes profi karrierje alatt. Négyből négy triplát vágott be, egyetlen dobást rontott 20 perc alatt, azt is a lefújás pillanatában, kényszerhelyzetben. Tizennyolc pont állt a neve mellett, amikor bevonultak az öltözőbe. Ja, és „másodállásban” levette a pályáról Rankica Sarenacot, a vendégek 198 centis, legalább 110 kilós szlovén óriását.

A Branzovánál egy évvel fiatalabb Vickie Johnson óvatosan kezdett. Semmi csillogás, semmi tűzijáték, „csak” alapos, hibátlan kosárlabda. Negyedórán át szinte észre sem vettük, hogy a pályán van – később annál inkább. Itt egy okos gólpassz Fegyverneky Zsófiának, ott egy visszafelé értékesített ziccer, amott egy szemtelen labdaszerzés. És közben az arcizma sem rezdült, pedig Jaroslav Janac bíró nemegy gonosz ítélettel idegesítette. Már értjük, miként lehetett nyolc éve a New York Liberty kezdő ötösének kirobbanthatatlan tagja.

Albena és Vickie – akár a nemes bor.



További eredmények
Bourges–Wisla Kraków 77–59
Szamara–Dexia Namu75–52
Gambrinus Brno–Mondeville 62–44
Vilnius–Phard Napoli 71–62
Dinamo Moszkva–Valencia 72–59
Valenciennes–Schio 95–60