Jégbe rejtett vadmadár

A hoki (hockey) szó eredete az archaikus francia szóra, az hocquet-ra (magyarul: bot) vezethető vissza, maga a sportág pedig minden bizonnyal észak-amerikai eredetű. 1908. május 15-én Párizsban megalakult az IIHF elődje, az LIHG, a Nemzetközi Jéghokiliga. Először az 1920-as antwerpeni nyári (!) játékok programján szerepelt a jégkorong, „természetesen” Kanada diadalmaskodott. Ekkor már Magyarország is tagja volt a nemzetközi szövetségnek, 1927-ben nyertünk bebocsátást, sőt egy éven keresztül (1928–1929) Császár Károly személyében magyar alelnöke is volt a szervezetnek. Az első négy olimpiai aranyérem (1920, 1924, 1928, 1932) Kanadába került, 1936-ban, Garmisch-Partenkirchenben viszont Nagy-Britannia diadalmaskodott. A második világháború után még 1948-ban és 1952-ben is folytatódott a kanadai uralom, de aztán 1956 és 1988 között mindössze kétszer, 1960-ban és 1980-ban maradt el a szovjet siker: mindkétszer csoda történt a jégen, az Egyesült Államok főiskolásai legyőzték az állami profizmus vörös gladiátorait.

1988-tól a szabályok lehetővé tették az NHL-sztárok olimpiai részvételét is, ám időpont-egyeztetési nehézségek miatt egészen 1998-ig ez csak elméleti lehetőséget jelentett. 1997-ben úgy döntött az NHL kormányzótanácsa: az 1998-as naganói olimpia idejére felfüggeszti a bajnokság küzdelmeit. Persze igyekezett minimalizálni a szünet hosszát: végül 19 napig pihent az üzem.

A szakértők kanadai győzelmet vártak, egyszerű matematikai alapon: az NHL játékosainak 61.4 százaléka a juharlevelesek közül került ki. Ám néhány nappal a torna rajtja előtt súlyos veszteség érte a kanadaiakat: egyik legjobbjuk, Paul Kariya agyrázkódást szenvedett, nem utazhatott társaival. Ettől függetlenül a Rob Blake-et, Ray Bourque-ot, Theoren Fleuryt, Trevor Lindent, Eric Lindrost, Al Macinnist, Chris Prongert, Mark Recchit, Joe Sakicet, Brendan Shanahant, Steve Yzermant és a csodakapus Patrick Roy-t felvonultató észak-amerikaiak voltak a favoritok.

A cseheknek azonban volt egy „még csodásabb” kapusuk Dominík Hasek személyében. A pardubicei varázsló – akkoriban még a Buffalo Sabres kapuvédője – a torna hat, cseh érdekeltségű meccsén összesen hat gólt kapott, 96 százalékos védési mutatót produkált, s a negyeddöntőben 38 lövést hárítva segítette hazája válogatottját az amerikaiak 4–1-es legyőzéséhez.


Az elődöntőben Kanada volt az ellenfél, 1–1 lett az eredmény, jöttek a büntetők. Robert Reichel beütötte az elsőt, s mivel utána Roy négyet hárított, Hasek viszont mind az ötöt (sorrendben Fleury, Bourque, Nieuwendyk, Lindros és Shanahan lövését), Csehország vívhatta a finálét Oroszországgal.
Senki se higgye, hogy az oroszok nyeretlen kétévesekkel álltak ki. Pavel Bure, Szergej Fjodorov, Szergej Goncsar, Alekszej Jasin előbb-utóbb ott lesznek a Hockey Hall of Fame-ben. Csakhogy Hasekkel azon az estén nem lehetett bírni. A történelem eddigi egyetlen 1–0-s olimpiai döntőjét Petr Svoboda 16 méteres lövésével Csehország nyerte meg, s különleges ízt adott Oroszország legyőzésének a gólszerző vezetékneve. Svoboda ugyanis csehül annyit tesz: szabadság…
Négy éve, Salt Lake Cityben a kanadaiak bedobtak apait-anyait. Játszott Martin Brodeur, Steve Yzerman, Jarome Iginla, Paul Kariya, Joe Sakic, Chris Pronger, Rob Blake – és Mario Lemieux is, a nagy öreg, aki pályafutását olimpiai arannyal szerette volna megkoronázni.

Wayne Gretzky, a kanadaiak csapatmenedzsere semmit sem bízott a véletlenre: az olimpiai torna kezdetén a sportcsarnok padlójába – mielőtt lefagyasztották volna a jeget – kabalából elrejtett egy kanadai pénzérmét, egy vadmadarat ábrázoló „loonyt”. Amikor befejeződött az Egyesült Államok elleni döntő, s az 5–2-es győzelmet meg az ötven év utáni első kanadai hoki olimpiai bajnoki címet ünnepelték az újságírókkal. „A Legnagyobb” könnyes szemmel, kezében a pénzdarabbal ecsetelte: „Elástam ezt a loonyt, mert biztosra akartam menni. Ennek köszönhetjük az aranyat – no meg a remek csapatunknak…”
Nem tudni Torinóban sikerül-e az ismétlés. Kanada legalább olyan erős, mint négy éve, de Csehország, Oroszország, Svédország, az Egyesült Államok és Szlovákia is acélos. Ráadásul Hasek megint ott lesz a cseh kapuban…

Ilja Kovalcsuk gólt akar ütni a döntőben 5 kérdés - 5 válasz

Ilja Kovalcsuk még csak 22 éves, de már vezeti az NHL góllövőlistáját, az Atlanta szinte egyedül neki köszönheti, hogy kitört a középszerűségből, és immár reményteljes playoffjelöltnek számít. Kovalcsukot 17 éves korában draftolta az Atlanta a Szpartak Moszkvából, ő volt az NHL történetének első 1/1-ese Oroszországból. Ezekben a napokban az orosz olimpiai aranyremények első számú letéteményese, 20 éves washingtoni kollégájával, Alekszandr Ovecskinnel együtt.

– Mi az oka, hogy olyan gyakran keveredik csetepatékba a jégen?
– Roppant emocionális ember vagyok – mondta Ilja Kovalcsuk. – Teljesen átadom magam a játéknak, minden másról megfeledkezem, csak a győzelem lebeg a szemem előtt. És azért mindenre képes vagyok. Néha még olyasmire is, amire nem volna szabad.
– Milyen érzésekkel várja a torinói olimpiát?
– Ôszintén? Túl sokat nem volt időm gondolkodni rajta, annyira leköt az a küzdelem, amelyet az Atlantával a rájátszásba kerülésért folytatunk. Majd ha leszáll a gépem Torinóban, ráérek az olimpiával foglalkozni.
– Hogyan dolgozta fel azt a kultúrsokkot, amelyet az átköltözés jelentett Moszkvából Atlantába?
– Könnyen, mert a jót gyorsan meg lehet szokni. Itt mindenki gazdagabb, mint odahaza, a dollárral sokkal többet lehet vásárolni, mint a rubellel. Viszont nehéz is volt, főleg a nyelv, hiszen az angolt még most sem beszélem tökéletesen.
– Mi az, ami a leginkább hiányzik Atlantában?
– A családom és a barátaim. Oroszország messze van.
– Úgy tűnik, bármelyik kapusnak képes gólt ütni. Mégis, melyiküket tartja a legjobbnak?
– Nem könnyű erre válaszolni, mert az NHL tele van remek kapussal. Mégis azt mondanám, talán Martin Brodeur a legjobb, New Jerseyből. Érdekes kaland lenne gólt ütni Martinnak – mondjuk, az olimpiai döntőben.