"Péntek volt, tizenharmadika"

Egy héten belül másodszor érkezett haza a Németországban, a Borussia Mönchengladbach csapatánál profiskodó Lisztes Krisztián – de nem kérdéses, hogy mindkét utazásról lemondott volna.
Az előző héten szerdán egykori klubtársa, Zavadszky Gábor temetésére repült Budapestre és most újra itthon van.
Már mindenki elhagyta a Ferihegyi repülőtér terminálját a hétfő esti düsseldorfi járat utasai közül, amikor nyílt az ajtó, és két mankóra támaszkodva kilépett, pontosabban kibicegett Lisztes Krisztián.

Az a Lisztes Krisztián, aki 2004 áprilisában szenvedett súlyos térdsérülést, azóta kétszer operálták. Időközben a Werder Brementől a Borussia Mönchengladbach csapatához igazolt – szóval sok minden megváltozott körülötte, csak egyvalami nem.
A lába, a bal térde nem jött igazán rendbe.
Pedig a másfél évvel ezelőtti térdszalagszakadást követően néhány meccsen brémai és 'gladbachi játékosként is pályára lépett, de látszott rajta, valami nincs rendben vele. Lisztes Krisztián lapunkban legutóbb a két ünnep között, december végén adott terjedelmes interjújában is arról beszélt, hogy sajnos még nincs százszázalékos állapotban, de majd 2006 tavaszán minden olyan lesz, mint régen.

Most már bizonyos, hogy ez a tavasz sem játékkal, sem bajnoki mérkőzésekkel, sem gólokkal, lövésekkel, passzokkal, hanem gyógyulással, rehabilitációval, gyógytornával, speciális láberősítő gyakorlatokkal telik el.
És Lisztes Krisztián keresztülbicegve a reptéren mégis képes volt mosolyogni.

– Mire mennék azzal, ha most szomorkodnék, lehajtanám a fejem? – kérdezett vissza Lisztes Krisztián. – Tudtam, éreztem, hogy a térdem nem tökéletes, de azt hittem, elmúlnak a problémák. Most azonban az Essen elleni edzőmérkőzésen egy rossz mozdulat után újra fájni kezdett a térdem, és az orvosok azt mondták, ismét kés alá kell feküdnöm. Látja, milyen érdekes az élet, ez a bizonyos edzőmérkőzés egy balszerencsésnek mondott napon volt. Péntek volt, tizenharmadika…

– Mikor operálták meg?
– Egy héttel a mérkőzés után, azaz január huszadikán, a múlt héten, pénteken.
– Miért kellett ennyit várni a beavatkozással?
– Először úgy volt, hogy miután a külső porc sérült meg, gyorsan áteshetek az operáción. Azonban a klub felvette a kapcsolatot egy kölni specialistával, ez a professzor végezte el a műtétet. Így legalább annyi előnyöm volt mindebből, hogy meglátogatott a Köln csatára, Szabics Imre, és hozott nekem legalább másfél kiló csokoládét.

– Mit mondanak az orvosok? Mikor edzhet újra, mikor látjuk bajnoki mérkőzésen?
– Egyelőre az a biztos, hogy hat hétig semmilyen terhelést nem kaphat a bal lábam, nem szabad ráállnom. Emiatt a klubom hozzájárult ahhoz, hogy addig hazajöhessek, a családommal lehessek. Azonban nem töltöm ezt az időt tétlenül, ugyanis kaptam az orvosoktól egy speciális erősítőmasinát, amelyre rá kell tennem a lábam, amelyet a gép mozgat, így erősítve az izmokat. Ezen a bizonyos műszeren be lehet állítani, hogy hány fokos szögben hajlítsa be a térdem meg azt is, hogy milyen sebességgel dolgozzon. Más, speciális gyakorlatokat is végezhetek majd néhány nap múlva, és persze úszni is el kell mennem. Szóval következik a rehabilitáció – sajnos azt kell mondjam, már megszokott módon, hiszen immár harmadszor operálták meg ezt a lábam a sérülés óta.

– Pénteken a Bayern München ellen játszik a csapata idénynyitót. Gondolom, nem úgy tervezte, hogy Budapesten televízióról nézi az összecsapást…
– Természetesen nem, de mit tehetek? Abban bízom, hogy ezzel a mostani műtéttel véget ért a kálváriám, mert annak tényleg nem volt értelme, hogy minden harmadik-negyedik edzés után fájt vagy bedagadt a lábam. Reménykedem, hogy mostantól minden rendben lesz… ---- N ---- &