"Nem végleg búcsúzom el!"

Tagadhatatlan, szép volt, amikor 2004. június 6-án Torghelle Sándor Kaiserslauternben kétszer is mattolta Oliver Kahnt, s válogatottunk 2–0-ra győzött Németország ellen. A kamera egy pillanatra Lothar Matthäus arcát mutatta, aki győztes hadvezérként nézett döbbent honfitársaira.

Akkor az Európa-bajnokságra készülő németek legyőzésével a siker szele meglegyintett mindenkit… Azóta alaposan megváltozott minden, hogy a történetet hosszúra ne nyújtsuk: Lothar Mat-thäus immár a brazil Atlético Paranaense vezetőedzőjeként búcsúzott el Magyarországtól.

A német világsztár, akit a megérkezésekor körülrajongtak, aki mellett akkor ott volt a teljes focivezérkar, hétfőn a mára megbukott elnök és elnökség nélkül egyedül búcsúzott el az újságíróktól…

A jogászok állítják, a szerződése érvényes

– Most akkor van érvényes szerződése a Magyar Labdarúgó-szövetséggel, vagy nincs?
– A beszélgetést követően találkozom a futballvezérkar tagjaival… – kezdett bele Lothar Matthäus, hogy aztán elharapja a mondatot. – llletve miket is beszélek, az egyetlen pozícióban lévő Berzi Sándorral, és felbontjuk a szerződésemet. Nem a levegőbe beszéltem, amikor az önök lapjában nyilatkoztam, és bemutattam a szerződést. Jogászaim egyértelműen állítják, hogy érvényes megállapodásról van szó, ám erről most már felesleges beszélni. Nem kellettem, én pedig nem könyörgök, hogy itt maradhassak. Ezért bontjuk fel ezt a szerződést, hogy aztán miként állapodunk meg, az más kérdés. A szövetségben nagyon jól tudják, hogy igazam van, ám a személyes érdekeik azt kívánják, hogy félrebeszéljenek és félretájékoztassanak.

– Szóljon, ha rosszul látom: szomorúnak tűnik.
– Az is vagyok. Nem így terveztem. Óriási lelkesedéssel láttam munkához, azt gondoltam, ez majd átragad mindenkire. De csalódnom kellett, csak a játékosok és a szurkolók érezték át, milyen lehetőséghez jutott ez az ország. Elkezdtük a közös munkát, erős keret alakult ki, ezért is fáj, hogy nem fejezhetem be, amihez hozzáfogtam.

– A barátságos meccseken elért részsikerek nem győztek meg mindenkit, ráadásul önnel is több volt a kudarc, mint a győzelem.
– Elfogadom a kritikát, de azért megkérdem: a Real Madrid mindig nyer? Vagy a Magyarországon roppant népszerű Ferencváros állandóan bajnoki címet szerez? Lehetetlenség folyton győzni, főként olyan ország válogatottjának, amely az utóbbi húsz évben tökéletesen elfelejtette a siker ízét. Azt gondolták, hogy egyik napról a másikra megváltozik minden? De nem is a türelmetlenség a legborzasztóbb a magyarokban, hanem a negatív hozzáállás. Amikor Brazília vagy Argentína ellen játszottunk, és vereséget szenvedtünk, akkor azért kritizáltak, amikor pedig Antigua és Barbudát győztük le három nullára, akkor a térdüket csapkodták a nevetéstől, mondván: kikkel játszunk mi, kalózokkal? Itt semmi sem jó. Itt mindenbe bele lehet kötni, mindent félre lehet magyarázni. Sajnálom a magyarokat, pedig jó lenne, ha végre felébrednének, mert ez a mentalitás, ez az út sehová sem vezet.

– Az ön által irányított magyar válogatott sem lépett előre. Sőt…
– Nem kezdem újra… Nem magyarázkodom… Unalmas. Nem veszik észre, hogy mi történt itt két év alatt? ---- – Ezek szerint nem…
– Nem?! Nem tűnt fel senkinek, hogy Gera Zoltán, Torghelle Sándor, Juhász Roland, Huszti Szabolcs, Vadócz Krisztián erős külföldi csapatokhoz szerződött? Ők az én felfedezettjeim, a bizalmam és az általam biztosított játéklehetőség messzire repítette őket. Aztán ott van a gazdasági háttér, számolják már össze, hány szponzor adott pénzt a futballra a személyem miatt! S azt mondja, nem lépett előre a válogatott? Olvassa végig, kikkel játszottunk. Melyik meccsnek van nagyobb értéke, a brazilok elleni egy négyes vereségnek, vagy – mondjuk – az Azerbajdzsánnak rúgott öt gólnak?

– Mindkettő értékes lehet, de a győzelem mindenekfelett áll, hiszen az adja meg a büszkeségünket. Nem bántja, hogy például Bozóky Imre most nem demonstrál ön mellett?
– Bozóky Imrének köszönettel tartozom, hiszen végül is ő volt az, aki bízott bennem, és lehetőséget adott. Néhány helyzetben vitatható volt a viselkedése, lehet, hogy időnként másként kellett volna reagálnia. Számomra egyértelmű, hogy kerülte a nyilvánosságot, az érdekeit nem tudta megvédeni, nem harcolt eléggé keményen, és nagy valószínűséggel ebbe bukott bele, s ezért kerültem én is ilyen helyzetbe. Igen, Bozóky Imre jobban kiállhatott volna mellettem.

– Több újságíró is ugyanezt kérdezte öntől: mit gondol, Kisteleki István jobb vezető lesz?
– Ő annyit ártott a magyar futballnak, mint az 1954-es világbajnoki döntő elvesztése. A saját céljaira használja ki az újságírókat, őt a háttérből irányítják, és egy szimpla szócső. Javaslom, vigyázzanak vele, rafinált ember.

Vasárnap pályára lép az emléktornán

– Nos, amíg – ahogy az előbb ön mondta – Bozóky Imre nem harcolt MLSZ-elnökként, azt megtette Kisteleki István. Ön pedig indulatos, csalódott és dühös…
– Nincs bennem indulat. Az elmúlt két évben olyan sokszor kaptam övön aluli ütést, például önöktől, újságíróktól, hogy hozzászoktam ehhez. Amiatt vagyok csalódott, hogy nem játszottak velem mindig a fair play szellemében, de ezzel is megtanultam együtt élni. Olyannyira nincs bennem düh, hogy megígérhetem, ahol csak tudok, segítek a magyar futballnak, például abban, megrendezhessék a kétezer-tizenkettes Európa-bajnokságot. Önöknek fogalmuk sincs – sajnos a futballvezetőkkel együtt… –, hogy micsoda érték, ha valakinek nemzetközi kapcsolatai vannak. Márpedig ez rólam elmondható. És ha szabadna még javasolnom: ha már engem elüldöztek, ne tegyék ugyanezt Pellady Péterrel, mert neki nagyon sokat köszönhet a magyar labdarúgás. Sok támogatót és pénzt szerzett a sportágnak.

– Végleg búcsúzik?
– Február elsején munkába állok Brazíliában, de attól még Budapesten lesz az otthonom, itt marad a családom. Én bármikor kész vagyok folytatni az elkezdett munkát a magyar válogatottal, s ez még akkor is igaz, ha óriási kihívásnak érzem, hogy a világ legjobb futballistáival büszkélkedő Brazíliában kaptam szerződést. Ott bíznak bennem, itt – néhány ember aknamunkájának betudhatóan – nem. Szurkolok a magyar csapatnak, a drukkerektől pedig vasárnap a Zavadszky Gábor emlékére rendezendő tornán köszönhetek el. Ám hogy a kérdésére válaszoljak: remélem, nem végleg búcsúzom el! ---- A magyar futball jelenkori és korábbi vezetői közül két fontos ember nem volt ott a Kempinski Hotelben Lothar Matthäus sajtótájékoztatóján, Bozóky Imre, a Magyar Labdarúgó-szövetség volt elnöke, valamint Kisteleki István, a Magyar Labdarúgóliga vezetője.

Bozóky Imre a Parlamentben tartott Eb-pályázati megbeszélésen vett részt (elvileg belefért volna az idejébe, hogy a belvárosi tájékoztatón nyilvánosan is elbúcsúzzon az általa szerződtetett kapitánytól, majd elsétáljon a Kossuth térig…), és bár Kisteleki István is az ország házában tárgyalt, de őt a volt kapitány nem hívta – csak kritizálta.

A német világsztár szerint – ahogyan azt a sajtótájékoztatójáról szóló írásunkban is olvashatják – a liga elnöke legalább annyit ártott a magyar futballnak, mint az elveszített 1954-es világbajnoki döntő.

Kisteleki Istvánt hétfőn nehéz volt elérni, előbb az Eb-pályázati egyeztetésen, majd pedig a profik tanácskozásán vett részt, de a liga sajtóügyeivel foglalkozó munkatársaitól kapott információ szerint az elnök nem kíván foglalkozni Lothar Matthäus kritikájával.
A sor azonban ezzel még nem zárható le…

Nem, mert Lothar Matthäus beszélt arról is, hogy ő – a sajtótájékoztató után – Berzi Sándor MLSZ-főtitkárral bontatja fel a szerződését. Kiderült, hogy a volt kapitány a hét első napjának délutánján nem járt a Róbert Károly körúti székházban…

"Továbbra is kitartunk álláspontunk mellett, vagyis Lothar Matthäusnak nincs érvényes szerződése az MLSZ-szel – mondta Berzi Sándor. – Ugyanakkor tudom, hogy a német szakember ügyvédei tárgyalást kezdeményeztek a szövetséggel. Ennek állunk elébe."