A német, aki vérbeli magyar

Itt egy újabb edző, aki otthagyná Németországot. Uwe Rapolderrel, a most 48 esztendős szakemberrel barátja, Bocsák Péter menedzser révén kerültünk kapcsolatba. Az elismert szakember viszonylag jól ismeri labdarúgásunkat, hiszen az elmúlt években több magyar játékossal dolgozott.

A csalódott szülők elfeledték a múltat

– Hihetetlen, hogy idehaza senki sem tudja, hogy ön magyar. Bár, ahogy hallom, nem beszél a nyelvünkön.
– Igaz, és ezt rendkívül sajnálom – mondta Uwe Rapolder. – Próbáltam tanulni, de a magyar nyelv nem egyszerű, képtelen voltam kimondani a szavakat, pedig hallottam eleget otthon. Édesapám Budapesten és Etyeken élt, anyukám pedig Budaörsön, igaz, ő még Németországban született, de gyakorlatilag egész fiatalságát Magyarországon töltötte. Szégyellem, mert bár magyar az apám és anyám, csak néhány szót beszélek szüleim nyelvén.

– Ön már Németországban született. A szülei mikor hagyták el Magyarországot?
– Az ötvenes években. Jól jelzi az akkori hangulatukat, hogy amikor én 1958-ban megszülettem, eszükben sem volt magyar nevet adni nekem, így lettem Uwe. Apám gyakran mondta, Magyarország rabságban van, oda mi már úgysem mehetünk, úgyhogy próbáljunk meg németként élni. Nos, ez nekem tökéletesen sikerült. Persze vannak rokonaim Magyarországon.

– Ahogy hallgatom, egyre inkább azt érzem, hiába hívják önt Uwénak, valamilyen szinten mégiscsak magyarnak érzi magát.
– Még szép! Hogyan is tagadhatnám meg szüleim hovatartozását.

Nála az edzősködés érzelmi kérdés lenne

– A magyar himnuszt ismeri?
– Bevallom, nem teljesen.

– És tudja-e, hogy Lothar Matthäus énekelte a válogatott meccsek előtt?
– Nem, ezt nem hallottam, de nem csodálkozom rajta: Lothar Matthäus igazi profi, tudja, mikor hogyan kell viselkednie.

– És azt hallotta, hogy végül valósággal elüldözték innen?
– Elüldözték?! Németországban több cikk is foglalkozott Lothar Matthäus magyarországi tevékenységével, de valamennyi írás arról szólt, hogy közös megegyezéssel bontott szerződést a szövetséggel, és békében váltak el.

– Erről alighanem órákat tudna mesélni önnek: a végén már a szerződését, a jövedelmét firtatták és kutatták.
– Meglep, amit mond, de ha nem haragszik, én nem minősíteném mindazt, ami történt. Tudja, nem veszek én mindent készpénznek, amit az újságokban olvasok. Remélem, nem bántom meg ezzel. Abban viszont biztos vagyok, hogy Lothar Matthäus, aki óriási futballista volt, hosszú távon sokat tehetett volna a magyar futballért.

– Leülne Lothar Matthäus megüresedett helyére?
– Amint az imént is mondtam, német létemre nagyon egyedül vagyok, így nem csupán munkának tekinteném, ha mondjuk Budapesten dolgozhatnék. De… Ez most csak játék, ugye? Tudniillik engem nem kerestek Magyarországról, és amíg ez nem történik meg, nincs miről beszélni. Azonban azt nyugodtan írja le, boldogan dolgoznék abban az országban, amelyben a szüleim éltek.

– Nem rémiszti el még az sem, ami Lothar Matthäusszal történt?
– A szemem előtt lebeg egy remek példa, az angol Roy Hodgsoné, aki évekkel ezelőtt alapjaiban alakította át a svájci futballt. Meg lehet nézni, azóta hol tartanak a svájciak, milyen szisztematikus munka zajlik az országban. Ebben Roy Hodgsonnak óriási szerepe van. Ez lehet az út és a cél előttem is, ha esetleg valóban lehetőséget kapnék Magyarországon.

– Nem akarom elvenni a kedvét, de Lothar Matthäus is hasonló, világmegváltó gondolatokkal látott munkához, aztán nem jöttek az eredmények, neki meg mennie kellett.
– Nézze, nekem sajátos filozófiám van a futballról. A kapitány, dolgozzon bárhol is, kapcsolódjon bele az utánpótláscsapatok munkájába, azaz igazi vezérként tevékenykedjen. ---- & ---- &