Egy amerikás lokálpatrióta

Öt évvel ezelőtt nehezen rekonstruálható "kalandtúra" keretében egy hetet Salt Lake Cityben tölthettem. Iványi Dalma akkor éppen a Utah Starzzban játszott, Dávid Kornél történetesen a városban kosarazott egy nyári ligában, nagy valószínűséggel se azelőtt, se azóta nem tartózkodott egyszerre két magyar sportoló a Nagy-sóstó partján. Dalma édesapjával lakott a Starzz által adott apartmanban, s magától értetődő természetességgel ajánlották fel egyik szobájukat. Attól kezdve egy héten át főztek rám, mint egy családtagra, bejárhattam az Utah Egyetem olvasótermébe Dalma jegyével, úgy éltem, mint Marci Hevesen. Ami mégis agyvérzésközeli állapotba hozott, az a Starzz edzőjének ostobasága. Az volt a fixa ideája, hogy Jennifer Azzinek, a csapat irányítójának negyven percet kell játszania meccsenként. Így azon a négy összecsapáson, amelyet ott-tartózkodásom alatt vívott a Utah – s amiért elutaztam a világ végére –, Dalma egy másodpercet sem töltött a pályán.

"Persze hogy idegesített a helyzet, de azért eret nem vágtam magamon – mondta Iványi Dalma. – Mivel négy évet eltöltöttem Miamiban a Florida International Universityn, valamelyest ismerem az Egyesült Államok sportját. Európai fejjel felfoghatatlan mértékű előnyt élveznek a hazai sportolók az idegenlégiósokkal szemben. Számomra különben is inkább a hangulat miatt van jelentősége annak a három hónapnak, amelyet nyaranta – eddig négy alkalommal – eltöltöttem, és reményeim szerint még eltöltök odaát. Utahban, Phoenixben, San Antonióban. Szeretem Amerikát, szeretem az ottani barátaimat, és például nagyon szeretem San Antoniót, ezt a nagy kisvárost, no meg Seattle-t. Ott ettem életemben a legjobb szusit… Felüdülést jelent számomra ez a néhány hónap, a másfajta életritmus. Kosárlabdában azonban nekem a Pécs és persze a magyar válogatott a szívügyem."

Édesanyja volt az első edzője

Iványi Dalma igazi sportcsaládba született – Mezőberényben. Édesapja, édesanyja kosarazott, a két lány, Dalma és húga, ha akarja, sem tudta volna kikerülni ezt a szép sportágat. Persze nem akarta: tízévesen már édesanyja féltő tekintetétől kísérve pattogtatta a narancssárga labdát az iskola tornatermében. Mire gimnáziumba ment, már neve volt, Kecskemétre került, ahol legendás nevelőedzők vették át pallérozását.

Miamiban alapozta meg nagyszerű erőnlétét

"Adamek Feri bácsitól és Tóth Viktortól rengeteget tanultam, a kecskeméti négy év meghatározó jelentőségű volt a szakmai fejlődésem szempontjából. A gimnázium vége felé kialakult bennem az elhatározás, hogy testnevelési főiskolára megyek, többek között ezért is választottam Pécset. De akkor már megvolt az ösztöndíjajánlatom Floridából, tudtam, hogy négy évre elköszönök Baranyától."

Azért mégsem lett teljes a szakítás, 1998 tavaszán hazatért a bajnoki playoffra. Bár ne kellett volna hazatérnie…
"1997. szeptember tizenharmadikán Horváth Juci autóbalesetben elhunyt. Rátgéber Laci megkért, jöjjek haza a rájátszásra, és én áprilisban meg is érkeztem. És meg is nyertük a bajnokságot."
A négy amerikai év olyan muníciót adott Dalmának pályafutása hátralévő időszakára, amelyet sehol másutt nem tudott volna megszerezni.
"Technikai és taktikai értelemben már kész kosaras voltam, amikor megérkeztem Miamiba, amit viszont fizikai és kondicionális felkészítésben kaptam ott, annak a hatása máig tart. Rengeteget sprinteltünk, súlyzóztunk, robbanékonysági és reflexgyakorlatokat végeztünk, és mindezt a legjobb, legfogékonyabb időszakban, tizenkilenc és huszonhárom éves korom között kaptam meg. Délelőttönként tanultunk, este edzettünk, de korántsem voltunk túlterhelve. Olyan volt az egész, mint egy emelt szintű gimnázium. Aztán a végén üzlet- és sportmenedzseri diplomát vehettem át."

Szent dolgok: Pécs és a család

Aki picit közelebbről ismeri Dalmát, tudja, hogy számára a család jelenti azt a sorvezetőt, amely biztos eligazítást nyújt az élet – és a kosárlabda – labirintusában. Akinek egy időben az volt az internetcíme, hogy [email protected], annak ez a fogalom többet jelent, mint az átlagembernek.
"Igen, mi négyen – édesapám, édesanyám, a húgom és jómagam – szoros egységet alkotunk. Meglehet, kissé régimódi értékek mentén élem az életem, de cseppet sem bánom, hogy ez így van. A család az egyik biztos pont az életemben, a másik pedig Pécs városa. Ha nem jön közbe valami fatális dolog, akkor én már innen megyek nyugdíjba, s itt is szeretném leélni életem hátralévő részét. Itt büszkék rám, s én büszke vagyok arra, hogy a közönség szeret. Lehet ennél csodálatosabb? Azt csinálhatom, amit szeretek – kosárlabdázom –, és a publikum ezért szeret engem."

Hogy van-e hiányérzete az – egyelőre – őt és a csapatot elkerülő Euroliga-győzelem vagy éppen Eb-érem miatt? Ugyan!
"Elégedett kosaras vagyok, mégis, ha valamit kérhetnék a sorstól, az a következő lenne: valami úton-módon jussunk ki a válogatottal a pekingi olimpiára. Nem is annyira a játék hiányzik, hanem a megnyitó hangulata. Ha az kimarad az életemből, bánni fogom."


Best of Iványi

1. 2003. február 20.
MiZo-Pécsi VSK–Valenciennes Orchies 66–65, Euroliga A-csoport, Pécs

Amikor hat másodperccel a befejezés előtt, 65–64-es francia vezetésnél az Euroliga címvédője hozta volna játékba a labdát, Rátgéber László időt kért. A haditerv egyszerű volt, de szinte kivitelezhetetlen: labdát kell szerezni, méghozzá szabálytalanság nélkül, majd a gyűrűbe találni. Az alapvonali bedobást követően Audrey Sauret, Európa egyik legjobb játékosa kapta a labdát, ám jött a félelmetes pécsi csapda, Iványi Dalma kivette Sauret kezéből a labdát, és értékesítette a ziccert. Végső dudaszó, 66–65 a Pécsnek, világszenzáció!

2. 2004. január 29.
MiZo-Pécsi VSK–Ros Casares 79–56, Euroliga B-csoport, Pécs

A már korábban kieső Chantelle Anderson után Albena Branzova is megsérült, így a Pécs egyetlen centerrel, Keller Annamáriával vette fel a harcot az Amaya Valdemoro vezérelte spanyolokkal. Iványi azonban nem engedte, hogy veszítsen csapata, hat triplakísérletéből öt jó volt, 20 pont, 6-6 lepattanó és gólpassz, valamint két szerzett labda állt a neve mellett a statisztikai lapon.

3. 2005. december 15.
Dexia Namur–MiZo-Pécs 60–68, Euroliga A-csoport, Namur

Nem igazán megy a baranyaiaknak a sereghajtó ellen, de a győzelem fontos lenne. Iványi irányítóból dobóhátvédbe megy át, 23 pontot szerez – 5/10 a triplavonalon túlról –, és szinte egymaga nyeri meg a meccset.

Rátgéber a kedvencéről

"Első élményem Dalmával még 1994-ből datálódik, akkor a barikád ellentétes oldalán voltunk – mondta Rátgéber László, a MiZo-Pécs edzője. – Ő a Kecskemét irányítója volt, én a Pécs edzője. Nos, akkor figyeltem fel rá, amikor egy váratlan csellel – már elnézést – fenékre ültette szegény Horváth Jucit, a mi játékmesterünket. Akkor már tudtam, hogy szükségem van erre a kosarasra. A következő emlékem Szófiából való, Dalma már a mi játékosunk volt. A Ronchetti-kupában a döntő körbe jutásért játszottunk, Juci és Zsolnay Gyöngyi kipontozódott, és a tinilány nyerte meg nekünk a meccset. S még mielőtt kiment volna Floridába, 1995 tavaszán ő volt az, aki a BSE Dream Teamje – Balogh Judit, Németh Ágnes, Nagy Dóra, Bagoly Vera – elleni bajnoki döntő harmadik meccsén huszonkét pontjával megpecsételte az ellenfél sorsát. Ő nyerte meg nekem az első bajnoki címemet… Csoda-e, hogy vakon megbízom benne?"