Igazi ugródeszka lehet az első címmérkőzés

– Ezek szerint vége az egyik klubtársa által aranyéletnek minősített felkészülési mérkőzések időszakának.
– Aha, vége… – mondta lapunknak tettetett elégedetlenséggel a lehetőség miatt egyébként nagyon felvillanyozott Balzsay.

– Picit nagyobb lelkesedést várna az ember.
– Miért, ön lelkesedne azért, ha nem dolgozhatna továbbra is ugyanolyan nyugodtan, mint eddig? Elvoltam, mint a befőtt, de ennek most vége…

– Több pénzért azért megéri, nem?
– Na, éppen erről nem tárgyaltam még senkivel. Majd fel kell mennem a klub irodájába a menedzseremhez, Dietmar Poszwához, vele kell egyezkednem.

– Meglepte, hogy a remélt nyári fellépés helyett már most szembesül az első komolyabb megméretéssel?
– Kicsit furcsa érzés, de igazából semmi különös. Leginkább az az érdekes, hogy engem választottak a meccsre, hiszen az Universumon, illetve a Spotlighton belül azért vagyunk néhányan hasonló szinten ebben a súlyban. Úgy érzem, jórészt az edzőmnek, Fritz Sduneknek köszönhető, hogy rám voksoltak. Szerintem azt mondta, én meg tudom oldani a feladatot, ezért szavaztak rám.

– Keményebb feladat, keményebb munka?
– Valahogy úgy. Már a legutóbbi nyolcmenetes meccsem előtt is erősebben kellett dolgoznom, de akkor Fritz Amerikában volt, Artur Grigorjannál pedig azért máshogy néznek ki a tréningek. Kaptam utána két hét pihenőt, aztán karácsony előtt két hétig már belekóstolhattam, mi vár rám januárban. Egy délután edzettem annyit, mint egy évvel korábban egy nap alatt. Sebastian Zbik barátom is akkor kezdte a felkészülését, amikor én, csak pislogtunk egymásra, hogy ťMi van, az öreg meg akar ölni bennünket?Ť. Korábban csak viccelődtünk ezzel, de most úgy tűnik, komoly az ügy. De, bírom a gyűrődést! Jobban futok, mint valaha, nem fáradok el, sőt, sokszor még élvezem is a munkát. Jó, az erősítés kicsit unalmas, de azt meg muszájból le kell nyomni, és kész. Persze azért furcsán néztem, amikor a második nap a második menet iskolázás után megkérdeztem Fritzet, hogy mennyi van még hátra, mire közölte, hat. Szóltam, hogy oké, de az akkor összesen nyolc, erre ő rábólintott, hogy tudja…

– Milyen a nagyobb megterhelés?
– Kellemes. Hosszabb szabadságom volt, kipihentem magam, munkára éhesen mentem vissza Hamburgba. Kevesen voltak a teremben, elfértünk, a hangulattal sem volt gond, panaszra nem lehet okom. Kicsit fárasztóak a tréningek, de most ez kell.

– A megfelelő időben jön az első címmérkőzés?
– Úgy érzem, a címre, illetve a tíz menetre mindenképpen készen állok. Ez újabb lépcsőfok, amit vennem kell, meg kell szereznem az övet. Utána pedig menni kell tovább. A cél még nagyon messze van, félúton sem vagyok, van még mit fejlődnöm. Ha összejön a meccs, és nyerek, akkor az nagyot lendíthet rajtam. A kezdésnél másfél éves lökést adott, hogy a Kisstadionban nyolc-tízezer ember előtt mutatkozhattam be, most valami hasonló dobbantóra várok.


Awdijan a rutinosabb

Balzsay Károly leendő riválisa, Alexander Awdijan a profik között rutinosabbnak számít, hiszen már 2001 januárjában túljutott az első fejvédő nélküli ütközetén. A pontozásos rangsor 168. helyén álló (a magyar öklöző ugyanitt az 55.) német az eddigi 16 meccséből mindössze egyen botlott nagyot: 2002. június elsején a harmadik menetben K. O.-val kikapott az amerikai Berry Butlertől. Balzsaynak és Awdijannak eddig két közös ellenfele volt: Ronnie Danielst mindketten pontozással intézték el, Milojko Pivljanint viszont Karesz T. K. O.-val verte meg a harmadik felvonásban, míg a német pontozással győzte le.

"Még nem láttam róla kazettát, de ahogyan Fritzet ismerem, ez csak idő kérdése – mondta leendő riválisáról Balzsay. – Az biztos, hogy az első januári hét még könnyebb lesz, utána viszont kőkemény időszak következik, három hét kesztyűzéssel és hasonló finomságokkal."