"Nem nyúlok rögtön a szikéért"

MALONYAI PÉTERMALONYAI PÉTER
Vágólapra másolva!
2005.12.23. 00:56
Címkék
A múlt szombat óta főtitkára a Magyar Olimpiai Bizottságnak Kamuti Jenő. Tulajdonképpen természetes, hogy a hat jelölt közül rá szavazott a közgyűlés, hiszen ötven esztendeje szereplője a magyar sportnak, a pályázók közül egyedül ő foglalta írásba a programját, ars poeticája pedig  sebészként magától értetődően  a hippokratészi esküből ered: "Tisztességesen élni, másoknak nem ártani, és mindenkinek megadni a magáét!"
Kamuti Jenô okkal mosolyog: élete vágya teljesült azzal, hogy szerepet kapott a magyar sport irányításában
Kamuti Jenô okkal mosolyog: élete vágya teljesült azzal, hogy szerepet kapott a magyar sport irányításában
Farkas József
Kamuti Jenô okkal mosolyog: élete vágya teljesült azzal, hogy szerepet kapott a magyar sport irányításában
Kamuti Jenô okkal mosolyog: élete vágya teljesült azzal, hogy szerepet kapott a magyar sport irányításában
Kamuti Jenô okkal mosolyog: élete vágya teljesült azzal, hogy szerepet kapott a magyar sport irányításában
Farkas József
Kamuti Jenô okkal mosolyog: élete vágya teljesült azzal, hogy szerepet kapott a magyar sport irányításában

– Amikor legutóbb a Nemzetközi Vívószövetség elnöki tisztéért harcolt, és kikapott a francia René Rochtól, azt mondta, a vívás még nincs kész a reformokra. Most csatát nyert, de kérdés, a magyar olimpiai mozgalom akar-e változásokat?
– Egy mozgalomnak nincs akarata, az embereknek annál inkább – mondta Kamuti Jenő. – Mielőtt pályáztam volna, sokat beszélgettem a volt olimpikonokkal, akik féltik a magyar sportot. Elsősorban attól, hogy – igyekszem finoman fogalmazni – elárasztják a hétköznapok indulatai.

– Az aggodalmuk jogos, hiszen a múlt szombati közgyűlést – maradva egy másik diplomatikus megfogalmazásánál – néhányan "…a saját érdekük befolyása alá akarták vonni". Magyarán, a politika állt a középpontban, nem a sport.
– Így történt. Nem véletlen, hogy Gyarmati Dezső már a határán volt annak, hogy föláll, és hazamegy. Pedig ő aztán igazán nem vádolható meg azzal, hogy hidegen hagyja a közélet. Én mindenben igyekszem a jót észrevenni, ezért a politika érdeklődése nekem azt jelenti, hogy a sport fontos terület. Ezzel együtt aktuálisan az a leglényegesebb, hogy a politikusok és – ha már itt tartunk – a szponzorok ténykedését megfelelő mederbe tereljük. Ha sikerül, minden rendben lesz… Egy felmérés szerint az emberek kilencven százaléka fontosnak tekinti a sportot, értéknek, mi több, olyan tevékenységnek, amely sok örömmel szolgál. Ezen az alapon el lehet indulni. Az pedig meggyőződésem, hogy a század végére eljutunk oda, hogy tíz emberből hétnek valamilyen formában köze lesz a sporthoz.

"Bay Béla azt mondta, azért ad nyolcvanévesen is iskolát a gyerekeknek, mert közben harminc-negyven esztendősnek érzi magát. Képzelhető, nekem mennyi energiám van, hiszen még hetven sem vagyok." (Kamuti Jenő az új kihívásról)
– Főtitkári programjának első pontjában az orvosi esküből idéz, külön hangsúlyozza a "másoknak nem ártani" kitételt. A mostani helyzet mintha keményebb fellépést kívánna.
– Arra gondol, hogy fejeknek kellene hullaniuk? Nem hiszek az ilyesmiben. A béke, a nyugalom híve vagyok. Ami pedig a hippokratészi idézetet illeti, nálam az orvoslás és a sport mindig egymást erősítette. Hogy látványos példával éljek, ha különlegesen fárasztó műtétem volt, megesett, hogy támadóállásban folytattam az operációt, úgy, mintha a páston lennék. Egyébként pedig nem nyúlok rögtön a szikéért. Az emberi test csodálatos szerkezet, minden esetre többféle gyógymód létezik, s nem mindig a legdrasztikusabb a leghasznosabb.

– Ehhez képest kemény harcot hirdet a tiltott szerek ellen.
– Természetesen. Ez egyszerűen erkölcsi kérdés, még akkor is, ha tudom, teljes sikert nem remélhetek. Van, aki azt mondja, szabadjára kellene engedni a gyógyszerezést, mert az is egyenlő esélyt ad. Így igaz, de akkor az orvosok, a gyógyszerészek küzdenének meg egymással, és nem a sportolók. Tudom, hogy előbb volt a rabló, aztán a pandúr, ismerem Manfred Donike professzor elméletét arról, hogy a doppingolt sün már rég a célban van, amikor a kontrollnyúl odaér, de a harcot nem szabad feladni. Ha másért nem, hát azért, mert az athéni esetek kapcsán tapasztalhattuk, mekkora presztízsveszteség egy országnak, ha a versenyzőit doppingoláson érik. Sok idő kell ahhoz, hogy feledtessük a történteket. Olyan ez, mint a megjavult alkoholista esete… Már réges-rég absztinens, de még mindig úgy beszélnek róla, mint amikor mindennap a sárga földig leitta magát. Pekingben még biztosan emlékeznek majd az athéni eseteinkre, talán Londonra visszaszerezhetjük a tekintélyünket.

– Akkorra már tudni fogjuk, ki a felelős a történtekért?
– Ha eddig nem derült ki, mi történt pontosan, egyre kevesebb az esély rá, hogy megtudjuk. Nem véletlen, hogy nem csupán a tiltott szerek használata, hanem az is rossz színben tüntet föl bennünket a sportvilágban, ahogyan kezeltük az ügyet. Most annyit tehetünk, hogy levonjuk az esetből a tanulságokat.

– Ez a legkevesebb.
– Egyetértek.

– Békésebb vizekre evezve, mit szól a Budapesti Olimpia Mozgalom megalakulásához?
– Örülök neki. Nagy dolog, hogy egy hozzáértőkből álló civil szervezet azt kutatja, hogyan rendezhet Budapest olimpiát, hogyan pályázhatna minél előbb a nyári játékokra. A kezdeményezést csak támogatni lehet. Egyrészt azért, mert hosszú távú befektetésként kezeli az ügyet, márpedig nálunk többnyire még mindig a balatoni módi járja, azaz: hogyan lehetne egyetlenegy nyár, néhány hónap alatt meggazdagodni. A másik pozitívum pedig az, hogy a programra fölépíthető a magyar sport, mégpedig hosszú időre. A kandidálásnak három pillére van, a kormánygarancia, Budapest és a MOB elkötelezettsége. Nos, mi biztosan nem utasítjuk el az ötletet.

– Többes szám első személyben beszél, észrevette?
– Nem, de természetesnek tartom. Életem nagy vágya teljesült azzal, hogy szerepet kaptam a magyar sport irányításában. Hétfő óta egyeztetek, tájékozódom, tanulok és tervezek. Igaza volt halhatatlan mesteremnek, Bay Bélának. Ő azt mondta, azért ad nyolcvanévesen is iskolát a gyerekeknek, mert közben harminc-negyven esztendősnek érzi magát. Képzelhető, nekem mennyi energiám van, hiszen még hetven sem vagyok. ---- A ---- A
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik