A pénz miatt megy a harc

Kutasi Róbert, a "Reacosgeréb"

Gerébként emlegetik, árulónak titulálják – és fenyegetik. Kutasi Róbert nem volt hajlandó lemondani MLSZ-elnökségi tagságáról, és így nem robbant szét a testület.
– Mi volt a legdurvább jelző, amelyet a fejéhez vágtak?
– A televízióból és az újságokból tudom, hogy Kisteleki István "Reacosgeréb"-nek nevezett – mondta Kutasi Róbert. – Mondhatta volna szemtől szembe is, de én biztos nem vágtam volna vissza azzal, hogy ő pedig "arénás diktátor". Nem jó ez az irány, sőt egyenesen szörnyű. Hová tartunk? Hogy kerül ebbe a történetbe a REAC? Milyen jogon keveri bele akár Kisteleki István, akár más azt a rákospalotai klubot, amelyet költői túlzással édesgyermekemként szeretek? Micsoda fenyegetés ez? Hallom – mert azért nekem is vannak barátaim… –, hogy Kisteleki István azt mondta, csináljuk ki a REAC-ot, ejtsük ki, szüntessük meg, tiporjuk el. Ha velem van baja, akkor azt nekem mondja, de hagyja békén a csapatomat. Mi lesz a következő lépés? A családom, a kislányom? Hol a határ?

– Jó kérdés: hol a határ?
– Ne higgye, hogy mindenki ellenem fordult, rengeteg pozitív visszajelzést is kaptam, sokan biztatnak és gratulálnak, hogy én legalább kiálltam az elveim mellett. De az is igaz, hogy volt, aki egyszerűen csak annyit mondott a telefonba: dögölj meg!

– Mi a magyarázat arra, hogy szerdán az egyik pillanatban még Kisteleki István "csapatában" volt, aztán hirtelen átállt?
– Amikor Kisteleki István a közgyűlés előtt összehívta a profik küldötteit, akik közé én is tartozom, kijelentette, Bozóky Imre és Puhl Sándor visszahívását kezdeményezi. Aztán egy előre megírt papírból felolvasta, hogy mindenki mondjon le. Ez nem történt meg, ezután ismét összetrombitálta a profikat, és kijelentette: két amatőr elnökségi tag lemond, így ha a profi küldöttek is ugyanezt teszik, garantálva van a győzelem. Akkor azt gondoltam, megnyílik alattam a föld, s ugyanazt éreztem, amit Makray Balázs is megfogalmazott: olyan döntésre utasítanak, amely a magyar futballnak mérhetetlen károkat okoz. Mégis abban a pillanatban azt mondtam, elfogadom ezt a döntést, és elindultam lefelé a lépcsőn. Tudtam, ha az amatőrök valóban lemondanak, akkor vége mindennek, az elnökség szétesett, az MLSZ vezetősége megszűnt, az Eb-pályázat elúszott, és nekem nincs itt maradásom. Csakhogy a lépcsőn az amatőrök küldöttei megállítottak, és közölték velem, szó sincs arról, hogy bármelyikük is lemondana, mi több, arra kértek, én is maradjak a posztomon. Beléptem a terembe, Ábrahám Attila beszélt, összefogást kért, bölcs döntést várt. Fél percem volt a döntésre. Szembefordultam a profikkal, s azt hiszem, a kevésbé rossz megoldást választottam.

– Ön azt mondja: szembefordult a profikkal. Aligha várhatta, hogy szeressék.
– Egyesek szerint a döntésemmel megmentettem a magyar futballt, mások azt mondják, áruló lettem. Tudja, nem akarok itt érzelmi húrokat pengetni, de voltam én már ennél megrázóbb helyzetben is, amikor ott ültem az össze-vissza vert Simon Tibor halálos ágyánál, fogtam a jéghideg kezét, és arra kértem a feldühödött szurkolókat, barátokat, ne legyen vendetta, ne legyen vérbosszú. És tessék, hallgattak a szép szóra. Most is azt mondom: hiszek abban, hogy Kisteleki István és Bozóky Imre erényei egyesíthetőek, s hogy előbb-utóbb béke lesz, és mi, magyarok a horvátokkal együtt megrendezzük a 2012-es Európa-bajnokságot. Sportemberek vagyunk, könyörgöm, erre gondoljon mindenki.

---- K ---- A