Legalább belakták a helyszínt

Egy világbajnokság nyitó mecscsén hivatalból is illik izgulni játékosnak, edzőnek, szurkolónak egyaránt, hiszen a jó rajt fontosságát sokan és sokszor hangsúlyozták. Ugyanilyen gyakorisággal találkozhattunk az "egyik ellenfelet sem szabad lebecsülni" frázissal. Ezzel együtt tény, hogy Németh András együttese a 24-es mezőny talán leggyengébb együttesével találkozott a vb-rajton.

Geoffrey Latta csapata ugyanis nincs egy súlycsoportban a világ elitjével, sőt… Az ausztrál lányok-asszonyok a magyar másodosztályban, az NB I B-ben sem tudnának pontot szerezni. Szóval sportszakmailag sok érdekességet nem várhattunk a nyitó meccstől, ám arra mindenképpen jó volt ez a kétszer 30 perc, hogy a magyar csapat megismerkedhetett a B-csoport találkozóinak otthont adó szentpétervári sport- és koncertkomplexummal. Az 1980-ban épült és ennek megfelelően a szocreál jegyeit minden tekintetben magán hordozó létesítmény teljes kapacitásnál 25 ezer néző befogadására alkalmas, ezúttal azonban csak egy leválasztott része várta a szurkolókat. Senkit sem lepett meg, hogy a helybélieket nem hozta lázba a találkozó (a Papp László Budapest Sportarénában sem tolonganának az orosz–ausztrálon…), alig tucatnyian lézengtek a lelátókon. A magyaroknál a kisebb megfázással bajlódó Vérten Orsolyát és Balogh Beatrixot nem nevezte a kapitány, ám a gyors szélsők nélkül sem jelentett gondot a kezdés, az első percekben főként a frissen honosított Kovacsicz Mónika száguldozását nézhette az ellenfél.

Az ausztrálok támadójátékát alaposan megzavarta a magyar fél nyitott védekezése, különösebb ötlet híján próbálták akcióikat minél tovább elnyújtani – kevés sikerrel, hiszen Görbicz Anita sűrűn csípte el a labdát. Igaz, 4–0-s magyar vezetés után legjobbjuk, Selley Roy vezérletével felzárkóztak 5–3-ra (Roy kisaszszony a Pacific-kupán Új-Zélandnak és Új-Kaledóniának is nyolc-nyolc gólt lőtt), ám Németh András játékosai egy kicsit szigorítottak védekezésükön, így 11–0-s széria következett. A szakvezető különösebb kockázat nélkül pályára küldhette a vb-újoncokat, hiszen egyre nagyobb kedvvel játszottak a magyar lányok, ráadásul hamar betalált Hornyák Ágnes, majd Szűcs Gabriella is. Ferling Bernadett góljával még a szünet előtt összejött a húszgólos különbség, ráadásul úgy tűnt, hogy az ausztrálok kezdenek fáradni.

A második félidő inkább hasonlított a gyorsindításokra kihegyezett edzéshez, mint világbajnoki mérkőzéshez, hiszen Sugár Tímea sorra játszotta meg a villámgyors szélsőket, Kovacsicz Mónika és Kenyeres Fanni pedig köszönte szépen a lehetőséget, s szórta a gólokat. A második félidő első szakaszában összejött a sportágban merőben szokatlan harmincgólos különbség (39–9), sőt a hajrába fordulva Mehlmann Ibolya találata után már negyvennel vezettek a magyarok. Az erejükkel teljesen elkészülő ausztrálok egyébiránt a meccs utolsó húsz percében nem tudtak betalálni a magyar kapuba.

Németh András csapata elsöprő győzelemmel tette le a névjegyét Szentpéterváron, de nem árulunk el titkot azzal, hogy a folytatás sokkal nehezebb lesz. Mindjárt kedden, Angola ellen.

Németh András, a magyarok szövetségi kapitánya
Ausztrália jelentősen meggyengült a sydneyi olimpia óta, amelyre igyekezett jól felkészülni. Nekünk az volt a legfontosabb, hogy valamennyi játékosunk pályára léphetett, és bizonyítási lehetőséget kapott. Senki sem lazított, végig pörgött a csapat.

Geoffrey Latta, az ausztrálok szövetségi kapitánya
Megtiszteltetés volt, hogy a világhírű magyar válogatott ellen játszhattunk. Nekünk még sokat kell tanulnunk, de lelkesek vagyunk, mert nagyon szeretjük ezt a sportágat. Remélem, fokozatosan javulni és erősödni fogunk.


Ez nem a Pacific-kupa

Ausztrália májusban a régióban rangos eseménynek számító Pacific-kupa keretein belül megrendezett óceániai selejtezőből jutott el Szentpétervárra, Új-Zélandot verte meg 38–12-re és 31–17-re. Hogy komolyan vette a vb-t, azt jelzi: a hölgyek már több mint két héttel a rajt előtt szabadságot vettek ki munkahelyükön, és Svédországban edzőtáboroztak. Hogy nemhiába, arra bizonyíték, hogy mindössze négy góllal kaptak ki a svéd másodosztályú Dalheimtől. (Csak összehasonlításképp: a Fradi a legutóbbi EHF-kupa 3. fordulójában 81–48-as összesítéssel verte ki az északi ország egyik elitcsapatát, az Önnereds HK-t). Nem sikerült ilyen fényesre az Angola elleni tesztmeccsük, 40–10-re kaptak ki az afrikaiaktól, ugyancsak Svédországban.

Amatőrök, de sportszerűek
A három, kettő, egyes nyitott védekezésünk ellen a technikailag képzetlen ausztrálok sorra adták el a labdát, így elsősorban a szélsők, valamint a labdaszerzésben jeleskedő Görbicz Anita szórta meg magát a meccs elején. A taktikailag csak úttörőszintet megütő ellenfél a hatos védőfalra visszaálló magyarok ellen egyénileg kezdeményezett, de semmi esélye sem volt. Csaknem minden percre jutott magyar gól, s örömteli, hogy a sorozatos cserék sem zavarták meg a csapatot, valamennyi magyar mezőnyjátékos betalált. A rajtláz elmúlt, Németh András pedig több felállási formációt kipróbálhatott. Fontos tudni, hogy ez a meccs csak bemelegítés volt, hiszen Ausztrália tudása talán a magyar harmadik vonal, az NB II szintjére lenne elegendő. Ezzel együtt pozitívum, hogy az ellenfél képzetlen játékosai sportszerűek voltak, így nem kellett sérüléstől tartanunk. Pedig ez a veszély mindig fennáll a hatalmas tudáskülönbségű együttesek találkozóján.