Az oroszországi Szentpéterváron december 5-én rajtol a 17. női világbajnokság. Megfiatalított válogatottunk a világversenyen ez alkalommal bemutatkozó szövetségi kapitánya, Németh András irányításával szeretne a sportág magyar hagyományainak megfelelőn szerepelni a 24 csapatos viadalon. Sorozatunkban szerepkörönként mutatjuk be a vb-ezüst- és Eb-bronzérmes magyar együttes kulcsembereit.
Czagány Balázs
Pálinger Katalint nem zavarja a csoportbeosztás, mert az aranyéremhez valamennyi ellenfelet le kell gyôzni
Czagány Balázs
Pálinger Katalint nem zavarja a csoportbeosztás, mert az aranyéremhez valamennyi ellenfelet le kell gyôzni
Pálinger Katalin immáron nyolc éve a magyar nemzeti csapat egyik oszlopa. Tinédzserként mutatkozott be a válogatottban 1997-ben, s egy évvel később, a hollandiai Európa-bajnokságon már ő volt a csapat egyik vezéregyénisége. A győztes bronzmeccsen Farkas Andrea sérülése után egyedül állta a sarat, s főszerepet vállalt a sikerből. A hazai rendezésű tavalyi Eb-n csapatkapitányként dirigálta a társakat – ugyancsak a dobogó harmadik fokáig. A nyáron nagyot változott a világklasszis kapus élete, a dán FC Köbenhavn légiósa lett, és az északi országban is gyorsan befogadták őt.
– Jól érzi magát Koppenhágában? – Mindenképpen jól döntöttem, amikor ide szerződtem – válaszolta Pálinger Katalin. – Igazi profi csapatba kerültem, amely most formálódik, de a hangulatra nem lehet panasz. Dániában nincsenek szigorúan vett célok, de mi eddig megfeleltünk a követelményeknek, hiszen az első négyben vagyunk. – Légiósként milyen hangulatban érkezik a válogatott összetartásaira? – Eddig is mindig szívesen jöttem, most pedig külön öröm a hazatérés. Kicsit furcsa, hogy eddig általában nyolc-kilenc dunaújvárosi csapattársammal dolgoztam együtt a válogatottnál. Ugyanakkor érdekes viszszagondolni, hogy nem is olyan régén még én cipeltem a labdákat, mára pedig a válogatott egyik legrutinosabb játékosa lettem. – Milyennek tartja az alaposan megfiatalított új magyar válogatottat? – Eljött a generációváltás ideje, ám szerencsére erős a sportág hazai háttere, így a szövetségi kapitánynak van választási lehetősége. Úgy érzem, jó, motivált társaság gyűlt öszsze. Döntő lehet, hogy a kiélezett szituációkban mit nyújtanak majd a legrutinosabb játékosok. – Mi lehet az együttes erőssége? – A védekezésünket kell agresszívabbá tenni. Ez nagyon fontos játékelem, hiszen az így szerzett labdákból alkalmazhatjuk az egyik legfontosabb fegyverünket, a gyors lerohanást. Az biztos, hogy a fiatal társaságnak nem lesznek erőnléti gondjai, így adott a jó szereplés lehetősége. Fontos azonban, hogy szerencsénk legyen, s elkerüljenek minket a sérülések és betegségek. – A számunkra nem túl kedvező sorsolás után legalább a folytatásban a magyar válogatott mellett állhatna Fortuna... – Nem szeretek a csoportbeosztással foglalkozni, aki világbajnok akar lenni, annak úgyis valamennyi ellenfelét le kell győznie. Mindig a következő mérkőzésre készülünk, a következő riválist kell felülmúlnunk.
Elképesztő szorgalommal, óriási akaraterővel és kérlelhetetlen céltudatossággal bontakoztatta ki tehetségét. Fegyelmezett, higgadt stílusát, hatalmas önfegyelmét sok kapustársa irigyelheti. Miután Sirina Irina visszavonult a válogatottságtól, várható volt, hogy a szövetségi kapitány őt választja Pálinger Katalin váltótársának.
Németh András: "Talán nem is szorul külön magyarázatra, miért a Koppenhágában légióskodó Pálinger Katalin a magyar válogatott első számú kapusa. Aki legalább érintőlegesen foglalkozott már a női kézilabdával, tudja, hogy a maga posztján Pálinger Katalin a világ legjobbjai közé sorolandó. Évek óta bizonyítja mind a válogatottban, mind klubcsapataiban, hogy világklasszis, akitől igen sokat várok a világbajnokságon. A magyar siker elképzelhetetlen kapusbravúrok nélkül. Pálinger abszolút profi, mindent tud a játékról, és még nem ért a csúcsra. Pályája folyamatosan felfelé ível."