MLSZ-ülés: ez fárasztó volt…

Az egyik tréfás kedvű, gyaníthatóan hazafelé igyekvő MLSZ-alkalmazott három perccel 13 óra előtt szólt be a zsurnaliszták ideiglenes munkahelyéül szolgáló váróterembe, hogy "…nyugi, fiúk, ötre végeznek". Nos, Ganczer Gábor, a szövetség sajtófőnöke pontban ötkor kilépett az elnöki tárgyalóból, és közölte: "Uraim, még nincs vége". A sírásra görbülő szájak láttán aztán hozzátette: ha minden jól megy, hatkor mehetünk haza.

Becsapták az ajtót az operatőr előtt

A jelek szerint egyenesen fényesen mentek a dolgok: negyed hatkor már be is fejeződött a szeánsz. Az más kérdés, hogy a 14 elnökségi tag egyike már akkor nagyobb késésben volt, mint a Záhony és Lenti között zötykölődő személyvonat: Mezey György ugyanis azzal porolta le a lábát a Róbert Károly körúti székház bejárata előtt délelőtt tízkor, hogy neki háromkor diplomaosztón van jelenése…

Persze mutassanak olyan sportvezetőt, aki egy ünnepség kedvéért könnyű szívvel otthagyja a szövetség tanácskozását, amikor olyan témákat taglalnak, mint az előző elnökségi ülés óta eltelt időszak értékelése vagy az alapszabály módosítása… Lám, lám, Mezey György sem hagyta el a terepet, amíg véget nem ért a gyűlés (ja, de mégis, egyszer, amikor a nyomában járó operatőr orra előtt becsapta a mellékhelyiség ajtaját – no igen, nem szerencsés, ha az ember viszontlátja valamelyik kereskedelmi csatorna esti kiadásában, amint könnyít magán…).

Bár az első napirendi pontot egy játékrésznyi időnél is gyorsabban letudták az érintettek (Bozóky Imre elnök beszámolójára egyhangúan vágták rá, hogy "Elfogadjuk!"), amikor szendvicsekkel felpakolt munkatársak kopogtattak be az ajtón, sejteni lehetett, eszik, nem eszik, ennek nem lesz egyhamar vége. Mivel ekkor még "csak" két és fél órája tartott az ülés, volt kedvük viccelődni a tudósítóknak: ha a rántott húsos zsemle nem ízlene, Bozóky Imre és Kisteleki István nyugodtan rendelhetne "mérges" pizzát, míg a különösebb tét nélkül tanácskozóknak a "hawaii" típusú ajánlható…

Majdnem beindult a tűzjelző készülék

Ha valaki azt hiszi, hogy csupa derű jellemezte a hétórás várakozást, ki kell ábrándítanunk (igaz ez még akkor is, ha az MLSZ munkatársai közül többen is arra biztattak bennünket, hogy a büfében a ligát vezető Kisteleki István számlájára kérjük ki a sajtos stanglit és a cukormentes kólát…). Izgalomban tudniillik nem volt hiány: az egyik kolléga, például, óvatlanul éppen a füstjelző berendezés alatt gyújtott rá, ha néhány centivel magasabb – tudtuk meg a kedves takarítónőtől –, 300 ezer forintja bánta volna a pöfékelést. Az is heves vitát váltott ki a jelenlévők között, hogy Lothar Matthäus most éppen "itthon" tartózkodik-e, vagy Bécsben, végül az ausztriai vizit kapott több szavazatot (tévedés: a kapitány itthon volt!).

Hanem aztán megjött Berlinből Puhl Sándor! Habár ennek különösebb jelentősége nem volt, mert mire befutott a csütörtökön még a Hertha–Lens UEFA-kupa-találkozón ellenőrként ténykedő MLSZ-alelnök, addigra megsúgták, hogy ezen a napon még az "egyebek" címszó alatt sem tárgyalnak a szövetségi kapitány jövőjéről. Így töprengeni legfeljebb azon lehetett, hogy az "Egyetértek a Bozsik József Nemzeti Labdarúgó Utánpótlás-nevelési Program céljaival, és támogatom annak megvalósítását" feliratú táblára miként kerülhetett fel "Kobold" és "Manökenlábú Sertés G." szignója…

Magánszervezésben nincs több túrázás

Azért azt se hallgassuk el, hogy a végén csak kiderült: a női bajnokságban már a 14 évesek is pályára léphetnek; hogy a témában szakértőnek számító Kutasi Róbert kidolgoz egy új kommunikációs stratégiát; hogy valószínűleg december 21-én tartják meg a rendkívül közgyűlést, s azt megelőzően minimum nyolc nappal azt az elnökségit, amelyen esetleg szóba kerül a "Lothar Matthäusszal vagy nélküle?" kérdés; hogy a felügyelőbizottság, illetve egy független testület átvizsgálja a szövetség szponzori szerződéseit; és hogy mostantól csak akkor mehet túrázni a válogatott, ha arra a bevétel 70 százalékával gazdagodó liga is áldását adja.
A legnagyobb veszély – mindenféle híreszteléssel ellentétben – különben nem Bozóky Imre vagy Lothar Matthäus állását, hanem az egyik kolléga testi épségét fenyegette tegnap, amikor kis híján a fején landolt a falról lepotytyanó, a 2012-es Eb logóját ábrázoló poszter – képkerettel együtt.
A feledhetetlen 6:3 52. évfordulóján, a Magyar Labdarúgás Napján, este fél hat tájban úgy tűnt, mindenki elégedetten indult haza.

---- Könnyen megeshet, hogy a december 21-i rendkívüli közgyűlésen kicserélődik az MLSZ vezérkara. Leginkább az elnök, Bozóky Imre és a két alelnök Puhl Sándor és Mezey György posztja van veszélyben. Már nem titok, a profiknak ellenjelöltjük is van az elnöki posztra. A nevét nem árulták el, csak azt tudni, hogy üzletemberről van szó, aki egyelőre nem a futball világában tevékenykedik. Hírlik az is, hogy Bozóky Imrét a jó nemzetközi kapcsolataira tekintettel az Európa-bajnoki pályázatot készítő bizottság vezetésével bízzák meg. A posztot, úgy tudjuk, a jelenlegi elnök el is fogadná. ---- Ahogy azt várni lehetett, a Magyar Labdarúgó-szövetség pénteki elnökségi ülésén nem született döntés a szövetségi kapitány sorsával kapcsolatosan. Az ülésen sok mindenről szó esett, az elnökségi tagok több témát is érintettek, ám arról, hogy Lothar Matthäus december 31-én lejáró szerződését meghosszabbítják-e, vagy sem, egyelőre hallgattak a magyar labdarúgás vezetői.

– Mit szól ahhoz, hogy az elnökségi tagok ezúttal sem döntöttek az jövőjéről?
– Különösebben semmit – mondta nagy nyugalommal Lothar Matthäus. – A magyar futballban ugyanis rengeteg sokkal fontosabb kérdés van, mint az, hogy velem mi lesz a jövőben. Jó lenne végre tisztázni néhány kényes kérdést, jó lenne végre elérni, hogy a magyar futballban béke és nyugalom legyen.

– Gondolom, azért nem bánta volna, ha pénteken döntés születik. Vagy tévedek?
– Természetesen nem, hiszen, ahogyan azt már korábban is hangsúlyoztam, szeretek a magyar válogatott élén dolgozni, és boldog lennék, ha erre a jövőben is lenne lehetőségem. A csapatban rengeteg fiatal tehetséges játékos van, rájuk bátran lehet építeni. Eredményt elérni azonban egyik pillanatról a másikra nem lehet, a válogatottnak igenis szüksége van még némi időre ahhoz, hogy valóban ütőképes csapattá érjen. Szerintem jó úton járunk, és nem szeretném, ha erről az útról le kellene térnem.

– Az csak december közepén dőlhet el, hogy utat kell-e váltania… Ez sem idegesíti?
– Idegeskedés helyett inkább azzal foglalkozom, hogy a hét végén melyik mérkőzést nézzem meg. Több érdekesnek ígérkező bajnoki találkozó is lesz, mint például az MTK–Újpest, a Ferencváros–Debrecen vagy a Fehérvár–Győr összecsapás. Nyakunkon a decemberi amerikai túra is, amelyre az utánpótláscsapatból minimum hét-nyolc játékost szeretnék magammal vinni. Én úgy fogom fel, hogy a szerződésem nem járt le, és így maximális odafigyeléssel készülök az előttünk álló feladatokra. A döntés tehát az elnökség kezében van… (B. B.)