Bivalyerős Újpest, harcos FTC

Alighanem ezt mondogatják a sok nagy meccset megélt Újpest-szurkolók a rangadó előtt. S igazuk van, mikor próbálják meg az utódok megismételni a legendás Fradi-verést, az 1976. május 15-i, a Népstadionban játszott 8–3-at, ha most nem. Káprázatos meccs volt az, a Martos Győző, Bálint László, Rab Tibor, Viczkó Tamás összeállítású ferencvárosi védelem tagjai képtelenek voltak feltartóztatni, leszerelni az öt gólt szerző Fazekas Lászlót, a kiismerhetetlenül cselező Törőcsik Andrást és a tűzgolyó Fekete Lászlót. A lila színért rajongó drukkerek alighanem évekig arról a kilencven percről álmodtak. Három évvel később az FTC alaposan visszavágott, és 7–1-re páholta el az Újpestet.

Oly sok kitörölhetetlen meccs és pillanat: a Ferencváros–Újpest rangadók a magyar futball kezdete óta különleges élményt jelentenek. S bár az utóbbi években a csúcsmeccs nézettsége is csökkent, a vasárnapi összecsapás még így is különleges figyelmet érdemel.

Mikor, ha most nem?!

Optimisták az újpestiek, hiszen ezúttal minden a lila-fehér csapat mellett szól, a nyugodt háttér, a hazai szinten kiváló szakmai munka, az erős játékoskeret. Az Újpesttel kapcsolatban még a riválisok is elismerik: akár bajnok is lehet.

Az ellenfélnél minden másként fest… A Ferencváros meggyengült, meghatározó futballisták hagyták el a csapatot, a pótlásuk nem sikerült, a klub körül gyakorlatilag semmi sincs rendben.

Csakhogy ez a meccs más. Akár az Üllő úton, akár a Megyeri úti stadionban csapott össze a két csapat, mindig háromesélyes meccsről beszéltünk, még akkor is, amikor az egyik csúcsformába lendült, míg a másik csak vánszorgott.
Mikor, ha nem most?!

Ezt mondhatják a semleges futballrajongók is, hiszen mikor, ha nem most lesz újra izgalmas a rangadó. Itt a nagy lehetőség, hogy az újpesti és a fradista fiatalok ezt be is bizonyítsák.

Tóth Norbert: A bátorság dönt
Két éve válogatott formában játszik. Igaz, ezt nem mindig veszi észre a szövetségi kapitány, pedig a 29 esztendős Tóth Norbert valóban remek teljesítményt nyújt hétről hétre, és neki is jelentős része van abban, hogy a megfiatalított Újpestet is bajnokesélyes csapatnak tartják. Hosszú, kacskaringós utat járt be, Szombathelyről elindulva Székesfehérváron át Újpestre érkezett, majd rövid kitérőt tett Angyalföldön, még rövidebbet Görögországban, hogy aztán ismét visszataláljon a Megyeri útra, ahol csapatkapitánynak választották.
– Lipcsei Péter parádésan kezdett az Újpest elleni rangadókon, nyitásként öt nullás siker részese lehetett. Az ön debütálása a liláknál hogyan sikerült?
– Ha nem is rendeztünk gólparádét, de nekem legalább annyira örömteli volt az a meccs, tudniillik fontos lépést tettünk a bajnoki cím felé. Kilencvennyolc tavaszán egyes döntetlent értünk el az Üllői úton, Sebők Vilmos tizenegyes góljával mi vezettünk, és bár az a meccs végül döntetlen lett, mi vehettük át az aranyérmet.
– Játszott jó néhány csapatban, de ma már úgy küzd, úgy irányít a liláknál, hogy pontosan érezni, szereti ezt a klubot, és nem csupán a pénzt hajtja.
– Nem vagyok különösebben érzelgős alkat, de valóban szeretem az Újpestet, ráadásul különleges élmény a Szusza Ferenc Stadionban futballozni. A szurkolók együtt élnek a csapattal, kritizálnak, de gyakran a vállukra is emelnek.
– A kritikából önnek is kijutott, amikor egyszer otthagyta a lilákat.
– Megértettem a szurkolókat, fájt nekik, hogy máshová igazoltam, s amikor visszajöttem, pontosan tudtam, hogy nem mindenki örül ennek. De ez már a múlt, azóta igyekszem jó játékkal bizonyítani, s azt hiszem, sikerült is. Óriási megtiszteltetés, hogy csapatkapitány lehetek, és nagyképűség nélkül mondhatom, két éve folyamatosan jól játszom, ezért is bánt, hogy a válogatottnál csak pillanatokra vesznek észre.
– Mit gondol, ifjú csapattársai mennyire lesznek képesek legyőzni a lámpalázat?
– Más az öltöző hangulata ezen a héten, mint amilyen korábban volt, biztos vagyok benne, hogy mindegyik csapattársam a bajnokság sorsolásának pillanatában tudta, és elraktározta magában, hogy mikor játszunk a Fradival. Különleges találkozó ez, a hagyományok és persze a szurkolók miatt is. Ám ahogy ön is mondta, ezúttal valóban a fiatalok dönthetnek a három pont sorsáról. Mindkét csapatban sok ifjú lép pályára, s azon is múlhat a győzelem, hogy melyik oldalon lesznek bátrabbak a srácok.

Lipcsei Péter: Nem kell félnünk!
Tizenöt éve történt: Lipcsei Péter boldogan ünnepelt a Megyeri úton – az FTC 5–0-ra legyőzte a lilákat. Azóta sok minden történt a Fradi válogatott játékosával, de a rangadó hangulata ma is doppingolja.
– Ha úgy negyven év múlva megkérdezik, akkor is pontosan fog emlékezni arra a bizonyos NB I-es meccsre?
– Még szép – mondta az FTC 33 esztendős futballistája. – Hát lehet egy ilyen kilencven percet elfelejteni, még az is itt van előttem, ahogy a másnapi Nemzeti Sport címlapján megjelent: Öt nyílvessző az újpesti céltáblában. Káprázatos derbi volt, Szenes Sándor és Fonnyadt Zsolt két-két gólt lőtt, Bánki József pedig egyet. Minket ünnepelt az egész város. Leszámítva persze az újpestieket.
– Gyanítom, azért van keserű emléke is a lilák elleni rangadókról.
– Volt egy meccs, amelyet szívesen elfelejtenék. Az Üllői úton kikaptunk három nullára, és a jó barátom, korábbi csapattársam, Wukovics László kétszer vette be a kapunkat. Na, azt kitörölném az emlékezetemből. Az viszont nagyon hiányzik, hogy amíg korábban rendre telt ház előtt játszottunk, itt is, ott is, mostanában… Jó lenne, ha megint több tízezren jönnének ki a rangadóra.
– Ehhez kellene egy erős Fradi is.
– A bajnokság előtt azt mondtam, és ezen akkor sokan megrökönyödtek, hogy ez a csapat most a hatodik és tizedik hely között végez. Azonban ma már jobb a helyzet, mert érzem a fejlődést a csapaton, ma már bárkit legyőzhetünk.
– Nem érzi a félelmet az ifjú fradistákban?
– Kicsit talán feszültebbek, de mindezt azzal oldjuk, hogy megnézünk sok-sok korábbi Fradi– Újpestet videón, hogy lássák, mi vár rájuk.
– Szeret Újpesten játszani? Rendszeresen gúnyolják és szidják.
– Az elején még zavart, és sokat lelkiztem emiatt, de ez már elmúlt. Szidjanak, én majd gólokkal válaszolok.

---- M ---- A