A tizenkettediknek sikerült

HEGYI TAMÁSHEGYI TAMÁS
Vágólapra másolva!
2005.09.29. 02:51
Címkék
Mielőtt Fernando Alonso megvetette a lábát a Formula-1-ben, tizenegy honfitársa fordult meg ott az évek során. Ki több, ki kevesebb időt versenyzett a sorozatban - általában kevés sikerrel.
A TELJES MÉRETHEZ KATTINTSON A KÉPRE!
A TELJES MÉRETHEZ KATTINTSON A KÉPRE!
A TELJES MÉRETHEZ KATTINTSON A KÉPRE!
A TELJES MÉRETHEZ KATTINTSON A KÉPRE!
A TELJES MÉRETHEZ KATTINTSON A KÉPRE!
A TELJES MÉRETHEZ KATTINTSON A KÉPRE!

Olyan országból jövök, amelyben nincs hagyománya a Formula-1-nek, voltaképp csak magamra számíthattam egész pályafutásom során.”
Emígy hangzott Fernando Alonsónak, a száguldó cirkusz új világbajnokának egyik első, lihegős” mondata a hétvégi Brazil Nagydíj leintése után. Nem túlzott a kis-nagy oviedói: Spanyolország, jóllehet 1951 óta már 35 nagydíjat rendezett, valójában csak ebben az évben került rá az F1 térképére, korábban marginális szerepet játszott a szakágban - de megfordíthatjuk, a gyorsasági autósport elitkategóriája sem igen hozta lázba az embereket a bikaviadalok országában.

Eddig. Mert, mint tudjuk, vasárnap már egész” Spanyolország a tévékészülékek előtt ült, és az ifjú asztúriaiért szorított. Majd tombolt, midőn Alonso célba ért.
Ez az esztendő minden kétséget kizáróan Alonso éve. De milyenek voltak a korábbi spanyol” évadok? Voltak-e egyáltalán ilyenek? Nos, az ibériai nemzetet ez ideig 12 pilóta képviselte a Formula-1-ben, csapat egy sem. Az 1951. október 28-án rendezett első F1-es Spanyol Grand Prix-n két hazai versenyző indult, jobban mondva csak egy, mert Juan Jover végül nem rajtolt. Francesco Godia ellenben 60 körig jutott, ami - tíz kör hátránnyal - a 10. helyre volt elegendő. Godia 1958-ig további egy tucat futamon vett részt, összesen hat pontot szerezve. Az ötvenes évek legismertebb spanyol pilótája a Ferrari színeiben versenyző Alfonso de Portago volt, aki 1956-ban és 1957-ben öt nagydíjon négy pontot gyűjtött a vb-n. Azért nem többet, mert az 1957-es Mille Miglián halálos balesetet szenvedett. A hetvenes évek elején Alex Soler-Roig (6 GP/0 pont), a nyolcvanas évek végén Adrian Campos (16/0) és Luis Pérez-Sala (26/1) próbálkozott a száguldó cirkuszban - kevés sikerrel.

Campos és Pérez-Sala a Minardiban tekerte a kormányt - csakúgy, mint egy évtizeddel később, pályafutása legelején, Marc Gené és 2001-ben Alonso. Napjaink harmadik spanyol Formula-1-es sofőrje, Pedro de la Rosa is egy kiscsapatnál, az azóta megszűnt Arrowsnál kezdte 1999-ben. Közös vonás még, hogy az utóbbi hármas tagjait immár egy nagy istálló alkalmazza: Gené a Ferrari, De la Rosa a McLaren (teszt)pilótája, Alonso pedig a Renault versenyzője.
És Fernando Alonso világbajnok is már. Lesznek-e vajon követői?

Országok, vb-címek, pilóták
1. Nagy-Britannia12 (1958)153
2. Brazília 8 (1972) 27
3. Németország 7 (1994) *50
4. Argentína 5 (1951) 25
5. Ausztrália 4 (1959) 17
Ausztria 4 (1970) 15
Franciaország 4 (1985) 67
8. Olaszország 3 (1950) 97
Finnország 3 (1982) 7
10. Egyesült Államok 2 (1961)**156
11. Új-Zéland 1 (1967) 8
Dél-Afrika 1 (1979) 19
Kanada 1 (1997) 12
Spanyolország 1 (2005) 12
Az országnevek után a világbajnoki címek számát (zárójelben az első megnyerésének dátumát), majd az ország eddigi valamennyi F1-es versenyzőjének a számát tüntettük fel.

*A négy keletnémet pilótával együtt. **A csak az Indy500-on indulókkal együtt.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik