Nagy kő esett le a szívéről

- Valóban borzasztóan fáradtnak éreztem magam a finálé után - idézte fel Gál Róbert. - Ez nem fizikális, inkább idegi kimerültség volt, hiszen nem volt könnyű feldolgozni azokat az eseményeket, amelyek az Eb-rajt előtt történtek velem. A sérülésem miatt az sem volt biztos, hogy egyáltalán képes leszek versenyezni Debrecenben, de szerencsére az orvosok rendbe raktak a rajtra. Ugyanakkor újabb dilemmát jelentett, hogy melyik gyakorlatommal lépjek a pódiumra, érdemes-e kockázatot vállalni egy nehezebb produkcióval…

- Ahogy hallom, még most is az elmúlt hetek eseményeinek a hatása alatt áll. A nehézségek ellenére azért már át tudta magát adni az örömnek?
- Persze, azért a sikert mindig egyszerűbb feldolgozni. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy maradéktalanul elégedett vagyok. Sajnálom, hogy nem sikerült bejutnom az ugrás fináléjába is, hiszen tudtam, képes vagyok rá.
- Most a maximalista énje szól önből?
- Ez nem maximalizmus. Az elmúlt évek során eljutottam egy szintre, amelyet illett volna Debrecenben is hoznom.

- Azért ezzel az Európa-bajnoki bronzéremmel minden eddigi sikerét felülmúlta.
- Így van, és nagy kő esett le a szívemről. Furcsa érzés volt ott állni a gyakorlatom után és várni a pontszámomat. Tudtam, hogy fél pillanaton múlik minden, és bár nem hittem, hogy a holland Wammesnél többre értékelnek majd a bírák, végül is engem láttak jobbnak. Nehéz azt a megkönnyebbülést szavakba önteni, hiszen régóta vártam már erre az eredményre…
- Törést jelentett volna, ha a világbajnoki és Európa-bajnoki negyedik helye után most sem sikerül dobogós pozíciót kiharcolnia?
- Azt hiszem, törést nem okozott volna, semmiképpen sem adtam volna fel. Nagyon szeretek tornázni, és ezen nem változtatott volna az sem, ha most a negyedik, esetleg az ötödik helyet szerzem meg. Minden világverseny előtt azt mondom magamnak: mivel évek óta ott vagyok a finálékban, egyszer csak kijön a nagy eredmény. Szerencsére életem első érmét hazai közönség előtt tudtam megszerezni.

- Gondolom, ez az eredmény nagy lendületet ad önnek a világbajnoki felkészüléshez.
- Igen, a fejemben már most tervezgetem, hogy milyen gyakorlattal utazom majd a melbourne-i világbajnokságra. Mindenképpen változtatunk, ahogyan most az Európa-bajnokság előtt is új gyakorlatot készítettem. Csak a sérülés közbeszólt, remélem, a világbajnokság előtt nem kell kompromisszumot kötnöm.

- Az egyéni összetett döntő eredményeit nézve, no és az ön anaheimi világbajnokságon elért pontszáma alapján, azt is meg lehet kockáztatni, hogy az összetett versenyben is lett volna keresnivalója…
- Bár az anaheimi eredményemmel kvalifikáltam az athéni olimpiára, azért azóta jelentősen visszaestek a pontszámok. Mivel az új szabályok miatt a tornászok jóval nehezebben tudnak tíz pontból kiinduló gyakorlatokat összehozni, így azt mondom, ebben a mezőnyben reálisan a nyolcadik-tizedik helyet tudtam volna megszerezni. A csapat olimpiai kvalifikációjának az érdekében természetesen nem mondtam le az öszszetett szereplésről, a talaj és az ugrás mellett a többi szeren is készülök, és jó lenne, ha jövőre nyújtón is megerősödnék, mert ezen a szeren inkább börleszkfilm, mint elit torna az, amit produkálok. Egyszerűen nem érzem a szert, de ígérem, hamarosan változtatok ezen is.