Berki élete legjobbjával nyert

- Hogy ébredt a nehéz nap talán még nehezebb éjszakája után?
- Kicsit kótyagosan, hiszen valóban belehúztunk a fiúkkal az ünneplésbe - magyarázza álmosan lólengésben újdonsült Európa-bajnokunk, Berki Krisztián. - Szolid keretek között indult az este, a hivatalos bankett után azonban minden tornász azt kérdezgette, hogy hol van a Berki-parti…

- Nem mondja, hogy arra is futotta az energiájából, hogy bulit szervezzen magának?!
- Nem, csak a sikeremet és a magyar virtust összekapcsolva számítottak rá, hogy fergeteges ünneplést csapunk az este folyamán. Nem csalódtak, hiszen valóban emlékezetes lett a buli, gyakorlatilag minden nemzetből eljöttek a tornászok.
- Akkor jó néhány koccintáson túl van már…
- Igen, nem is tudom visszaidézni, hogy hányan gratuláltak. A verseny után, aki élt és mozgott, megölelt, aztán jöttek az újságírók, a családom, no és este a tornászok is nagy szeretettel fogadtak…

És itt megszakad beszélgetésünk, hiszen váratlanul egy autogramgyűjtő tűnik fel. "A lányomnak lesz, nagyon szorított érted vasárnap“ - mondja az úr, akinek Krisztián azonnal aláfirkantja az elé nyújtott papirost.
- Jó, ha ezt megszokja - mondjuk mosolygós aranyérmesünknek.
- Igen, tudom, már Debrecenben is sokan kértek tőlem aláírást, és nyilván mostantól kezdve úgymond ismertebb sportoló leszek, mint amilyen eddig voltam. Amikor Gál Róbert edzője, Vereckei István hazahozott Debrecenből, a városba érve észrevettem, hogy néhányan a buszokról és a villamosokról kíváncsian néznek be az autóba. Sőt, volt, aki rám mosolygott. Nem vagyok biztos benne, de mivel több lap címloldalán is feltűnt a fotóm, az is előfordulhat, hogy megismertek…

- Hát az biztos, hogy sokak számára felejthetetlen pillanatokat szerzett! Önben hogy él az a néhány perc?
- Azt hittem, hogy lesznek momentumok, amelyek a nagy izgalmak miatt kiesnek a fejemből, de éppen fordítva történt: élesen emlékszem mindenre. Az más kérdés, hogy még mindig nem fogom fel. Ezt éreztem kétezer-kettőben, a patraszi ifjúsági Európa-bajnokság után is, amikor ezüstérmes lettem. Nagyon örültem az eredménynek, hiszen ez volt életem első nagy sikere, de igazából tisztán és mélyen akkor értettem meg, hogy mi történt velem, amikor leszálltam a repülőgépről, és a családommal, valamint a közeli barátaimmal átbeszéltük a történéseket.

- Lehet, hogy ismét egy repülőgépre kell felülnie ahhoz, hogy elhiggye mindazt, ami történt?
- Köszönöm, de szárnyalok én magamtól is, főleg azért, mert álomdöntőben tudtam legyőzni Marius Urzicát.

- Ez így igaz. Bár a tavalyi ljubljanai Európa-bajnokságon is jobb volt nála, ott Urzica hibázott. Most azonban egy százszázalékos állapotban lévő, tökéletesen felkészült riválist utasított maga mögé.
- Én is így éreztem, éppen ezért estek rosszul azok az újságírói kérdések, amelyek azt firtatták, hogy nem a hazai pálya előnyének köszönhettem-e ezt az Európa-bajnoki aranyérmet. Azt hiszem, vasárnap délelőtt életem legjobb gyakorlatát mutattam be, és bár Urzica produkciója és hihetetlenül magas pontszáma után egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy tudhatok-e ennél jobbat, azonnal elhessegettem a gondolatot. Magabiztosan kellett odalépnem a szerhez, és abban a minutumban, amikor nekifogtam a gyakorlatomnak, éreztem, hogy megragadtam a pillanatot.

- A verseny után azt mondta, hogy fellépett az első lépcsőfokra.
- Igen, hiszen bár tavalyról már van egy Európa-bajnoki bronzérmem, úgy érzem, a debreceni siker jelenti egy új korszak kezdetét az életemben. Már egy ideje érzem, hogy felfelé ível a karrierem, de azt mondom: ez a győzelem az első bizonyosság.

- Egy ilyen eredmény után gondolom, világbajnoki, sőt olimpiai győzelemről szóló álmokat szövöget.
- Nem tagadom, hogy a célkitűzéseim között szerepelnek ezek az eredmények, de tudom azt is, hogy nem adják ingyen, kőkemény munka kell hozzá. A világbajnokságra például szeretnék új gyakorlatot összehozni, amelynek a sava-borsát továbbra is a repülő ollóim jelentik, hiszen ilyet tényleg senki sem tud a világon, ám van egy-két elem, mint például a Thomas-kör, amit szeretnék beépíteni a gyakorlatomba. Remélem, ez a novemberi melbourne-i világbajnokságig öszszejön. Ha júliusban felvesznek az egri tanárképzőre, akkor az universiadén már élesben tesztelhetem ezt az új produkciót.

- És mi a helyzet a pekingi olimpiával? Athénban ugyebár azért nem indulhatott, mert a magyar férficsapat nem kvalifikálta magát, mindössze Gál Róbert tudott részt venni az olimpián, ő is az egyéni összetett eredménye alapján. Ön szerint lesz a jelenlegi magyar csapatban annyi, hogy kiharcolja az ötkarikás részvételt?
- Ha az Európa-bajnokságot megelőző edzésmódszerek szerint készülünk, akkor mindenképpen. Ebben az olimpiai ciklusban egyébként megváltozik a kvalifikáció menete, hiszen két körben lehet jogot szerezni az olimpiai részvételre. Elsőként a jövő évi világbajnokságon kell a legjobb huszonnégy csapat között zárnunk ahhoz, hogy a kétezer-hetes világbajnokságon szintén csapattal szerepelhessünk. A fiúkat ismerve ez nem tűnik megoldhatatlan feladatnak, egy évvel később azonban már a legjobb tizenkettő között kell befejeznünk a versenyt, és ennek érdekében mindent meg kell tennünk. Így például a jövőben tőlem sem lesz elegendő, hogy csak egy szeren versenyezzek, éppen ezért nyújtón
és korláton is megpróbálok olyan gyakorlatot összeállítani, amellyel hasznára válhatok a csapatnak.

- Egyelőre azonban még átadja magát a pihenésnek. Mennyi szabadságot engedélyezett önnek az edzője, Kovács István?
- Egy hetet, de lehet, hogy kikönyörgök még egyet, hiszen tényleg sokat kivett belőlem az elmúlt időszak. Jó volna most már több időt együtt lenni a családommal, a barátnőmmel, no és szeretném kipróbálni azt a motorcsónakot is, amit az Európa-bajnoki győzelmemért kaptam Debrecenben. ---- R ---- &