Luís Fabiano Clemente

nemzetisége:
brazil-spanyol
25/16
születési hely:
Campinas
ideje:
1980.11.08.
pozíció:
csatár
magassága:
183 cm
súlya:
78 kg
jelenlegi klubjai:
FC Sevilla
korábbi klubjai:
Guarani, Ituano, Ponte Preta, Rennes, Sao Paulo, FC Porto
sikerei:
Rio-Sao Paulo-kupa-győztes (2001), Világkupa-győztes (2004), UEFA-kupa-győztes (2006, 2007), európai Szuperkupa-győztes (2006), Spanyol Kupa-győztes (2007), spanyol Szuperkupa-győztes (2007), Konföderációs Kupa-résztvevő (2003, 2009), Copa America-győztes (2004), brazil gólkirály és a bajnokság legjobbja (2003), a Libertadores-kupa gólkirálya (2004), brazil gólkirály (2002), Sao Paulo állam gólkirálya (2003), az Év futballistája Brazíliában (2003), spanyol ezüstcipős (2008)

Luís Fabiano roppant érdekes karriert tudhat magáénak: fiatalon félévenként váltott odahaza klubot, majd elképesztő összegért Franciaországba igazolt, ahol gyalázatos teljesítmény nyújtott. 2003-ra viszont az egyik legjobb brazil csatárrá nőtte ki magát, bekerült a válogatottba és nyáron a Barcelona és a Milan elől halászta el őt a Porto.

Az 1990-es évek közepén bukkant fel a Guarani együttesében, majd 1997-ben kis híján eltűnt a futball süllyesztőjében: megjárta az Ituano FC-t és a Ponte Predát is, de innen a francia Stade Rennes óriási meglepetésre 7 millió mai euróért, 25 millió frankért leigazolta honfitársával, Severino Lucasszal együtt. Megváltóként fogadták Franciaországban, tőle várták a klub felemelkedését, de mindössze hét mérkőzést kapott, és azokon sem tudott eredményes lenni.

Nyáron hazahívta őt a Sao Paulo, és igen kevés hezitálás után kölcsön is adták a brazilt a rennes-iek. Hősünk Brazíliában alaposan magára talált, 12 fellépésen 9 gólt ért el, 12 sárga lap mellett! Vissza is hívták őt gyorsan a franciák, ám mindössze négy alkalommal léphetett pályára a Ligue 1-ben, mielőtt 3.5 millió euróért el nem adták a Sao Paulónak. Itt, a fiatalok között ismét remekelt: 2003-ban 28 találattal gólkirály és a bajnokság legjobbja, és stabil tagja lett a válogatott keretnek is, láthattuk őt a Marc-Vivien Foé halála miatt örökké emlékezetes franciaországi Konföderációs Kupán is.

A piros-feketék között nagyon jól megértette magát az akkor még csak tehetségesnek tartott fiatalokkal, mai válogatottbeli társaival: Kakával, Júlio Baptistával, Fabio Simplícióval, Ricardinhóval, Neryvel, akik később mind befutottak és Európába igazoltak. Fabiano 2004-ben végigjátszotta a Copa Americát, a Chile elleni nyitómérkőzésen a 89. percben megszerezte a találkozó egyetlen gólját, majd ő egalizált Paraguay ellen. Bár kora nyáron még a Sao Paulóban kezdte a brazil bajnokságot, nyilvánvaló volt, hogy nem sokáig marad Dél-Amerikában: bár a Milan és a Barcelona végig nagy csatát vívott érte, végül az FC Porto szerezte meg egy különös transzferrel: mindössze 1.8 millió eurót fizettek érte, igaz, csak a játékjogának 25 %-áért, mert a fennmaradó részt a Global Soccer Investments nevű társaság vásárolta meg az SP-től.

2000 szurkoló várta őt Portóban („Egy álmom vált valóra” – nyilatkozta meglepő és abszolúte nem szokványos módon a csatár), és meglehetősen hamar a kezdőben találta magát, gyorsan a szurkolók egyik kedvence lett. Tagja maradt a brazil válogatottnak is, fantasztikus csatársort alkotva Ronaldóval és Adrianóval. 2003 nyarán 3 millió euróért a Sevillához igazolt, majd láthattuk őt 2004 tavaszán Budapesten is, sőt, kétszer be is köszönt Babos Gábornak. „Ha ilyen lendületesen fejlődik, a 2006-os világbajnokság után nagyon jól fog járni az a titokzatos Global Soccer Investments!” – írtuk róla akkoriban.

Bár négy vb-selejtezőn szerepelt, Chile ellen pontot érő gólt szerzett, ám végül is nem vitte ki őt Carlos Alberto Parreira a németországi tornára, hiszen a csatár új klubjában igen gyengén futballozott. Később magára talált itt is, 2008-ban spanyol ezüstcipőt szerzett, és a válogatottba is visszakerült: 2008 májusáig Dunga kapitány nyolc selejtezőn vetette be, amit „Fabi” hat góllal hálált meg, három mérkőzést is ledöntve. Klubja meg is hosszabbított gyorsan 2009 nyarán lejáró szerződését egészen 2014-ig.

2005-ben szülőhelyén elrabolták édesanyját, akit a rendőrök csak 61 nap múlva tudtak kiszabadítani. Nem is csoda, hogy a labdarúgó ezen idő alatt igen gólszegényen futballozott…