Triplázhat a Kazincbarcika

Gyanítjuk, mindettől szívesen eltekintettek volna, de kétségbevonhatatlan tény, hogy mostanság a Vegyész RC gárdája kiemelkedik a hazai mezőnyből. Az elődöntőben tulajdonképpen meg sem izzadt a társaság a jobbára tehetséges fiatalokból álló Dunaferr ellen, Tomanóczyék valósággal átgázoltak vetélytársukon. A szettgyőzelem nélkül maradó dunántúliak mindössze kétszer lépték át a húszpontos határt, játszmalabdájuk pedig a három találkozó során mindössze egyszer volt…

Pedig a kazincbarcikaiak kissé nehezen lendültek játékba! "Máskor is előfordult, hogy a kelleténél egy picivel később hangolódott rá a csapat az előtte álló mérkőzésre. Tudat alatt ugyanis benne van a játékosok fejében a nagyszerű veretlenségi széria, s ez olykor hajlamossá teszi őket a kiengedésre.

A kispadon persze nem kellett halálra izgulni magunkat, mert amikor kellett, mindig összekapták magukat, odafigyeltek, márpedig ez rendre elegendőnek bizonyult a fordításhoz" - kommentálta a történteket Daniel Oravec, a barcikaiak vezetőedzője, aki csapatához hasonlóan sporttörténelmet írhat. Harmadszor szerezhetik meg zsinórban a bajnoki címet, s a mostani sorozat végén könnyen előfordulhat, hogy abszolút hibátlan mérleggel, százszázalékos produkcióval harcolják ki az elsőséget.

A Kométa-Kaposvár elleni párviadal előtt természetesen mindenki biztos a győzelemben Kazincbarcikán, a szurkolók már szervezik az április 26-ai ünneplést. Az április 22-én rajtoló finálénak ugyanis ezen a napon lesz a harmadik összecsapása, s a kék-sárgák berkeiben senki sem szeretné elcsúfítani az eddigi káprázatos mérleget.

A csapat rendkívül egységes, nincs gyenge pontja. Az utóbbi hetekben Szalai Szabolcs elképesztő formába lendült, így az ellenfeleknek nem csak Tomanóczy Tiborra kell figyelniük, s akkor még nem beszéltünk a roppant stabil Szafronovról, meg a csapatot a hátán cipelő feladó Schildkraut Krisztiánról. A barcikaiakat az sem rázta meg különösebben, hogy az utóbbi hetekben két játékosuk is a visszavonulás mellett döntött: Tóth Gábor makacs térdsérülése miatt intett búcsút, Bencsik Zoltán pedig éppen vasárnap, 21 évi játék után, angliai munkalehetőség miatt határozott a váltás mellett. Búcsúztatásakor zengett-zúgott a csarnok, megható volt, micsoda szeretethullámok nyilvánultak meg a játékos iránt.

Belegondolni is hidegleléssel ér fel: mi lesz itt, ha a csapat valóban begyűjti harmadik bajnoki diadalát?!