"Nem biztos, hogy felmértem, mire vállalkoztam" - hangoztak a levezető elnöknek megválasztott Komáromi Lajos szavai a Magyar Súlyemelő-szövetség szombati közgyűlésének első perceiben.
Mezôfi Miklós szerint az a legnagyobb baj, hogy megrendült a súlyemelésbe vetett bizalom (Fotó: Farkas József)
Mezôfi Miklós szerint az a legnagyobb baj, hogy megrendült a súlyemelésbe vetett bizalom (Fotó: Farkas József)
Ebből is kitűnt, az athéni doppingügyek óta eltelt zűrös hónapok (elnökségi lemondások, MSSZ-IWF, illetve Dolovai Tamás-Aján Tamás ellentét, a magyar szövetség egyéves felfüggesztése a nemzetközi viadaloktól, katasztrofális 2005-ös költségvetés…) nyomában bizonytalan légkörű fórum körvonalazódott. Ehhez képest minden flottul ment, a küldöttek röpke idő alatt eljutottak a legfajsúlyosabb napirendi ponthoz, az elnök- és tisztségviselő-választáshoz.
Molnár Gábor tűnt befutónak, aztán…
Amit korábban tudni lehetett, Mezőfi Miklós, a válogatott ősszel lemondó orvosa, Dobos Béla volt igazgatási alelnök, Varga László, a Tatai HAC (egyben az olimpiai ezüstérmétől megfosztott Gyurkovics Ferenc) edzője, valamint a háromszoros bajnoki aranyérmes, 33 éves Molnár Gábor jelöltette magát. Nos, Varga visszalépett a megméretéstől, így hárman maradtak, és az első fordulóban kis híján robbant a bomba: Molnár Gábor 24 szavazattal nyert, mögötte következett az esélyesnek kikiáltott Mezőfi 22-vel, majd egy vokssal Dobos. Ha Molnárt eggyel többen fogadják bizalmukba, megvan az 50 százalék plusz egy, azaz 25 szavazat az elnöki poszt elfoglalásához (47 küldött lévén matematikai értelemben 24.5 kellett volna, aminél kevesebb a 24). Következhetett a második félidő, amelyben már kiesett Dobos neve, a voksok megszámlálása után pedig furcsa mód visszaesett a már biztos (ha másképpen nem, 24-23-mal) befutónak hitt Molnár, akire csak 22-en szavaztak, Mezőfire viszont 24-en - egyvalaki pedig nem voksolt, vagy időközben távozott a Jégszínházból. Mezőfi Miklós az IWF elnöki posztján megerősített Aján Tamáshoz vezető utat kínálja, színre léptével egyértelműen állítható, hogy rendeződik az MSSZ és az IWF közötti kapcsolat, a honfitársak ismét egymásra találnak - ami, valljuk be, hosszú távon csak jótékony hatással lehet a hazai súlyemelősportra. - Gondolta az első forduló után, hogy végül ön köszönheti meg a belé vetett bizalmat? - Egyáltalán nem gondoltam - felelte dr. Mezőfi Miklós, aki a Szent Imre Kórház orvosigazgatója, és akinek László Imre főigazgatóval egyetemben jelentős szerepe van abban, hogy az intézmény sürgősségi jellegű kórházzá alakulhatott. - Jöttek a jó tündérek? - Valakik meggondolhatták magukat, talán azok, akikkel a szünetben beszéltem… - Miért jelöltette magát, hiszen az ősszel lemondott keretorvosi posztjáról, mondván: a ma sportjának világában a lelkes amatőrök ideje lejárt, kőkemény profik kellenek? - Nehéz ezt megfogalmazni. Annak a feladatnak az ellátására, amelyet egy olimpia állít elénk, mint kiderült, nem voltunk felkészülve. Életünkben nem láttunk B-minta-vizsgálatot, ha Sydneyben kerültünk volna hasonló helyzetbe, mint Athénban, ott is befuccsolunk - mondta Mezőfi, aki az olimpia után elismerte, hogy Kecskés Zoltán B-mintájának vizsgálata során nem járt el kellő szakszerűséggel. - Szóval, abban a nyilatkozatomban a versenysport orvosi és jogi hátterére utaltam, az amerikaiak például ügyvéddel utaznak. ---- - Mit szól az athéni esetekhez? - Továbbra is tartom, hogy nem kerülhetett oxandrolon a versenyzők szervezetébe, valami fatális tévedés történt. Én és Imrő Dezső szövetségi kapitány nem adtunk semmit a súlyemelőknek, ők pedig nem olyan oktondiak, hogy ehhez folyamodtak volna. Ha valaki megszédül, és beszed valamit, akkor biztosan kőkemény szerhez nyúl, nem oxandrolonhoz. Ha a kölni labor megvizsgálta volna Kecskés maradék mintáját, és kiderül, hogy tiszta, nagy balhé lett volna. - Elnöknek kőkemény profi lesz? - Menedzser típusú ember vagyok, amit már a Szent Imre Kórházban is bizonyítottam. Nem állítom, hogy megváltást hozok, de menedzselni fogok egy folyamatot, amelynek során ha társakra lelek, célba érhetünk. Olyan csatát nem is vállalok, amelyiket nem lehet megnyerni. A sikerhez rend kell és együttműködés, beleértve Aján Tamás támogatását. - Mit tart a legégetőbb gondnak? - Azt, hogy a lehetséges támogatók - a sportstruktúra fontos szereplői, valamint a szponzorok - bizalma megrendült a súlyemelésben. Még egy ilyen botrány nem hiányzik. - Jó, de mi lesz a szakmával? Egyre vékonyodik az utánpótlásréteg, többnyire rossz körülmények között dolgoznak a szakosztályok, nincs egészséges verseny a válogatottba kerülésért, annyira szűkös a kínálat.
Riválisaira is számít az új ciklusban
- Előbb be kell ruházni, amihez szponzor és pénz szükségeltetik, majd pályaívet kell mutatni, vonzóvá tenni a súlyemelést. Lehet, hogy rosszkor mondom, de a súlyemelés nagyon szép sportág, senki sem lép a másik bokájára, nem ökleli fel - csak a súly van és a versenyző. Ráadásul az utóbbi idők Aján Tamás által szorgalmazott szabályváltoztatásai valóban érdekessé tették a küzdelmeket. - Milyen jelentős változást tervez? - Szeretném, hogy az elnökség kisebb és hatékonyabb lenne, de mert Molnár Gábort is sokan támogatják, őt is szeretném megnyerni testületi tagnak, akárcsak Dobos Bélát. Jó csapatot akarok kialakítani, amelynek tagjai keményen dolgoznak majd. ---- Noha az MSSZ alapszabálya azt írja elő, hogy a közgyűlésnek az elnök megválasztása után az alelnökökről és az elnökség személyi összetételéről is döntenie kell, Mezőfi Miklós a következő felvetéssel fordult a tagsághoz: "Hadd kérjek hetvenöt napos laufot, figyelembe véve, hogy legalább hatvan napnak el kell telnie a következő közgyűlés kiírásáig." Ezt az időt szeretné kihasználni az új elnök a tájékozódásra, ez alatt az idő alatt véglegesítheti elképzeléseit, no meg el lehet kezdeni a szponzorok felkutatását, amely nehéz feladatnak ígérkezik. Mezőfi kérését mindenesetre akceptálták a jelenlévők, így az új elnökség legközelebb 75 nap múlva állhat fel.