Tévez útja a Corinthiansba

Annak alátámasztására, hogy mennyire kevés argentin labdarúgó lett sikeres Brazíliában, elég egyetlen adatot megemlíteni: az elmúlt több mint száz évben, amióta különböző állami bajnokságok léteznek Brazíliában, öszszesen csupán 7 (!) argentin tudott nagyobb elismerést kivívni magának brazil klubok színeiben.
Az első, aki letette a névjegyét, az 1911-ben született Antonio Sastre volt. Sastre azzal büszkélkedhet, hogy mind az Independienténél, mind a Sao Paulónál legendaként emlegetik őt. A csatár 13 évet húzott le az argentin együttesnél, meghatározó tagja volt annak a csapatnak, amely begyűjtötte a "vörös ördögök" első két profibajnoki címét. Sastre a Sao Paulónál 1943 és 1946 között halmozott sikert sikerre. A Tanító becenévre keresztelt játékos vezetésével 1943-ban, 1945-ben és 1946-ban paulista bajnokságot nyert a klub. Az 1987-ben elhunyt Sastre egyébként Sao Paulo-játékosként 129 meccsen 58 gólt lőtt.
Sastre után több mint húsz év szünet következett, csak a hatvanas évek végén bukkantak fel újabb argentin sztárok a brazil klubokban.

César Luis Menotti - az 1978-as világbajnok argentin válogatott szövetségi kapitánya - 1965-ben bajnok lett a Boca Juniorsszal, majd egy egyesült államokbeli kitérő után 1968-ban a Santosszal is a csúcsra jutott, miután megnyerte a paulista, azaz a Sao Pauló-i állami bajnokságot. Igaz, úgy, hogy csatárként egyetlenegyszer sem talált a kapuba. A Pelé fémjelezte legendás Santosnak volt egy másik argentin tagja is. Ô volt José Manuel Ramos Delgado, aki azt követően érkezett a csapathoz, hogy a River Plate-tel nem ért el semmiféle sikert. Brazíliában viszont kárpótolta magát: 1968-ban (a Brazil Kupa mellé), 1969-ben és 1973-ban paulista bajnoki címet nyert.

Brazília Chelsea-je?

Pelével egy argentin kapus, Edgardo Norberto Andrada is kapcsolatba került. A Rosario Central egykori hálóőre volt az, akinek a Fekete Gyöngyszem berúgta a karrierje 1000. gólját. A kapus ennek ellenére nagy tiszteletet vívott ki magának a Vasco da Gamánál. A Macska 1969 és 1975 között szerepelt a fekete-fehéreknél, és 1970-ben carioca, azaz Rio de Janeiró-i állami bajnok, 1974-ben pedig országos brazil bajnok lett. Ez a siker különösen azért emlékezetes, mert ez volt a Vasco da Gama első országos bajnoki címe.

Rio de Janeiro leghíresebb argentinja azonban Horacio Narciso Doval volt, akit ráadásul szinte az egész város szeretett, hiszen mind a Flamengónál, mind a Fluminensénél, azaz a két kibékíthetetlen riválisnál egyaránt diadalokat aratott. Doval, aki 1968-ban argentin bajnok lett a San Lorenzóval, 1969-ben érkezett meg Brazíliába, ahol hét évig játszott. A labdarúgó 1969 és 1975 között a Flában szerepelt, és Zicóval párban ontotta a gólokat. A kiváló csatár 1972-ben és 1974-ben carioca bajnok lett, ráadásul 1972-ben a sorozat gólkirályi címét is megszerezte. 1976-ban aztán váltott, és magára öltötte a Flu mezét, amelyben szintén legenda lett. Az 1976-os carioca bajnokságban újra ő volt a legeredményesebb - Doval a 263 brazíliai találkozóján 92 gólt szerzett -, és elsősorban neki köszönhetően lett bajnok a Fluminense.
Ubaldo Fillol, az 1978-as világbajnok argentin gárda kapusa is Rióban remekelt. Miután hét bajnoki címet begyűjtött a Riverrel, 1983-ban költözött el Brazíliába, ahol már az első idényében országos bajnoki címet szerzett a Flamengóval.
Juan Pablo Sorín, aki az utóbbi évek legsikeresebb argentinja volt Brazíliában, Belo Horizonte városában a Cruzeiro csapatának volt meghatározó tagja. Csapatkapitányként 2000-ben Brazil Kupát, 2001-ben és 2002-ben Sul-Minas-kupát, 2002-ben pedig Minas Gerais-i állami bajnokságot nyert.
Az iráni származású Kia Joorabchian akkora feltűnést keltett a Corinthiansnál, mint az angol Chelsea-nél az orosz mágnás, Roman Abramovics. Igaz, ez egyáltalán nem meglepetés, hiszen a két befektetőnek ugyanazok a céljai. Abramovics Európa, míg Joorabchian Dél-Amerika legjobb klubjává akarja tenni a megvásárolt csapatát. Joorabchian másban is hasonlít Abramovicsra. Ugyanolyan titokzatosság lengi körül.
Joorabchian ugyan nagyon jól beszél angolul, sőt a brazil tévécsatornák állandó vendégeként már portugálul is megszólalt, mégis nagyon zavarba jön, amikor a múltjáról kérdezik, illetve azt feszegetik a riporterek, honnan származik a mérhetetlen vagyona. Joorabchian egyébként az útlevelét sem hajlandó a nagyközönségnek megmutatni, mondván: a magánélete nem tartozik senkire.
Az üzletember csak azt árulta el, hogy Iránban született, az Egyesült Államokban nevelkedett, Nagy-Britanniában diplomázott, és jelenleg is Londonban él. A többi információ csak spekuláció. Egyes források azt állítják, hogy még két másik neve van. Három születési dátumáról is tudni vélnek - ezért csak találgatják, hogy 31, 32 vagy 33 éves -, és a brit mellett kanadai állampolgár is. Rengeteg pénzét feltehetőleg olajból, lóversenyből és autóüzletekből szerezte. Néhányan viszont azt állítják, hogy Joorabchiannak már háromszor is meggyűlt a baja az Egyesült Államok igazságszolgáltatásával adócsalás, irathamisítás és illegális pénzügyi manőverek miatt.
Vannak azonban, akik még messzebbre mennek, és azt mondják, hogy a Corinthians új befektetője ellen jelenleg is nyomoz az FBI. Természetesen ezeket a vádakat Joorabchian kategorikusan tagadja, egyvalamit azonban elismer: 1999-ben ő is részt vett az orosz Kommerszant című napilap megvásárlásában, az ügyletet pedig a kétes hírű orosz üzletember, Borisz Berezovszkij, Abramovics egykori üzlettársa nevében ütötte nyélbe. Éppen ez az, amiért nagyon sokan támadják Brazíliában és a Corinthiansnál, hiszen a legtöbben azt állítják, hogy az iráni befektető kapcsolatban van az orosz maffiával, és hogy csak pénzmosás miatt kíván pénzt költeni a labdarúgásra. ---- A Corinthiansnál ketté is szakadt a vezetőség. A Joorabchiant támogatók szerint végre nem lesz adóssága a Cornak, amely újra a világ egyik legjobb csapata lehet. És a "pártfogóknak" - közéjük tartozik a Cor elnöke, a 84 éves Alberto Dualib is - tényleg van miért bizakodniuk, hiszen Joorabchian eddig majdnem 75 millió dollárt költött a csapatra. Tíz évre, 35 millió dollárért bevásárolta magát a klubba. A Cor 20 milliós adósságának visszafizetése folyamatban van, és ugyebár 19.5 millió dollárért megvette Carlos Tévezt. Ráadásul az argentin mellé újabb sztárokat ígér, akiket összesen 25 millió dollárért kíván megvenni a csapatnak. Joorabchian tárgyal az argentin Mascheranóval és Lisandro Lópezzel, míg a Sao Caetanóból Didinhót, a Flamengóból Athirsont, a portugál Sportingból Tingát, a Benficából Rogert, a Paris Saint-Germainből Reinaldót, a Bayer Leverkusenből pedig Francát akarja megszerezni. Joorabchian emellett kapcsolatban van még a jelenleg csapat nélküli Luizaóval, edzőnek pedig vagy Wanderley Luxemburgot, vagy Carlos Bianchit szeretné.

Ki ellene…

A Corinthians ellenzéke viszont egyáltalán nem bízik Joorabchianban. És nem is passzívan tiltakozik: az üzletembert három ok miatt már fel is jelentették brazil bíróságokon. Az ellenzék szerint az új befektető lefizette az elnökséget, továbbá bűnszövetkezetben való részvétellel és fegyverkereskedelemmel is vádolja. (A csecsen terroristákkal hozzák kapcsolatba.) Az ellenzék azért is támadja Joorabchiant, mert szerinte nevetségesen alacsony árat fizetett a klubnak - a tízéves szerződés értelmében csupán évi 3.5 millió dollárért szerezte meg a Corinthians összes bevételi forrását - a legjobban azonban attól tartanak a "bírálók", hogy a Corinthianst még jobban tönkreteszi az új tulajdonos. Tegyük hozzá: joggal, hiszen 1998-ban a Cor már megégette magát egy külföldi befektetővel, aki szintén tíz évre írt alá szerződést, ám három és fél év után kiszállt, csődben és pénz nélkül hagyva az egyesületet. A szerződés értelmében ugyanis a játékosok eladási joga továbbra is a volt tulajdonost illette, azaz a klub elvesztette egyik legfontosabb bevételi lehetőségét. Ez pedig megismétlődhet, hiszen Joorabchiannal is hasonló szerződést kötöttek.
Joorabchian, aki mindössze két hónapja alapította a cégét, a Nagy-Britanniában bejegyzett Media Sports Investment (MSI) vállalatot, minden vádat elutasít: "Egyetlen ok miatt jöttem a Corinthianshoz, mert befektetési lehetőséget láttam a csapatban. A klub a legpatinásabbak közé tartozik Brazíliában, a Flamengo után a második legnépszerűbb, majdnem huszonötmillió szurkolója van országszerte. Azaz egy jó Corinthians rengeteg pénzt hozhat!" ---- 25.85 millió dollár
Ez minden idők legnagyobb összege, amelyet egy argentin játékosért kifizettek. 2001-ben Javier Saviola ennyi pénzért igazolt el a River Plate-ből a Barcelonába.

22.25 millió dollár
Ez minden idők legnagyobb összege, amelyet egy Boca Juniors-játékosért adtak. 2000-ben a Roma vásárolta meg enynyiért Walter Samuelt.

21 millió dollár
1997-ben ennyit fizetett a River Plate-nek a Lazio a chilei Marcelo Salasért.

20 millió dollár
2001-ben a Valencia költött ekkora összeget a riveres Pablo Aimarra.

19.5 millió dollár
Carlos Tévez lett a legfiatalabb Boca Juniors-játékos, akiért több mint tízmillió dollárt fizettek.

17.5 millió dollár
Ekkora összegért szerezte meg az Internazionale a San Lorenzótól 1999-ben a kolumbiai Iván Córdobát.

12.5 millió dollár
Ennyi volt a vételára a szintén kolumbiai Juan Pablo Angelnek, aki a River Plate-ből igazolt az Aston Villába 2000-ben.