Berkire már Belu is felfigyelt

Akkor egy hellyel lemaradt a nyolcas döntőről, az idén azonban már bronzérmet akasztottak a nyakába a ljubljanai Eb-n, s két Vk-ról is győztesként tért haza. A hét végi pécsi mesterfokú bajnokságon is kiemelkedett a mezőnyből, szombaton rendkívül magas pontszámmal (9.8) kvalifikált a vasárnapi szerenkénti döntőre, amelyen 9.7-tel meg is nyerte a versenyszámot. Ezt követően a szerspecialista tornász felköltözött a lelátóra, s onnan kísérte figyelemmel csapattársai produkcióit.
- Ilyenkor nem érez késztetést arra, hogy ön is kipróbálja magát a többi szeren?
- Dehogynem! És már nem is kell sokat várni arra, hogy más számokban is induljak - magyarázta Berki. - Nyáron éppen azért műttettem meg a lábam, hogy valamikor én is összetett versenyző legyek.
- És csak így nyílhat esélye arra, hogy indulhasson csapat-világversenyeken.
- Így van. A tavalyi anaheimi olimpiai kvalifikációs világbajnokságra nem utazhattam, mivel csak lólengésben vagyok képes kimagasló szintű eredményre, és ez nem elegendő ahhoz, hogy a csapat hasznára legyek. Az idei Európa-bajnokságon a nyújtón ugyan szerepeltem, de jó volna olyan gyakorlatokat összeállítani, amelyek nemzetközi szinten is megállják a helyüket.
- A magassága, gondolom, azért behatárolja azt, hogy mivel kísérletezhet.
- Nem vagyok szokványos tornászalkat, és bár a hosszú lábaim jól mutatnak a lólengésnél, a korláton gyakorlatilag a térdemmel verdesem a padlót. A nyújtó mellett gyűrűn, talajon és ugrásban kellene olyan 9.3-9.4 körüli kiinduló pontszámokat összehoznom, és ez talán már elfogadható lenne tőlem. Persze ehhez azért még meg kell erősödnöm.
- Ha megerősödik, az nem befolyásolja majd a teljesítményét lovon?
- Ez is előfordulhat. Fekete Leventével beszélgettem erről az egyik Világkupán, ő azt mondta, hogy amióta jobban gyűrűzik, gyengébb teljesítményt nyújt lólengésben.
- Akkor, gondolom, most nagy kockázatot vállal.
- Bízom benne, hogy olyan nagyot nem. Próbálkozom, főként azért is, mert egyszer az életben szeretnék összetett versenyzőként is dobogón állni a magyar bajnokságon.
- És mi a helyzet a lólengéssel kapcsolatos terveivel?
- A jövő évi debreceni Európa-bajnokságon teljesen új produkcióval állok majd elő. Ha tartani akarom a lépést a világgal, mindenképpen új gyakorlatra van szükségem.
- Azt talán már kijelenthetjük, hogy a világgal tartja a lépést, a román Marius Urzica és a kínai Hsziao Csin azonban ezen a körön belül is külön kategóriát jelent.
- Így van, őket nagyon nehéz lesz utolérni. Marius neve fogalom, a kínai tornász pedig roppant tehetséges. Ha nem hibáznak, számukra a nemzetközi versenyeken is garantált a 9.8-as pontszám.
- Azért az ön neve is nyom már a latban. Vagy tévedünk?
- Valóban így van, hiszen én is érzem, hogy a bírók kezdenek megismerni. Glasgow-ban és Gentben, azt hiszem, a szokásosnál gyengébb gyakorlatot mutattam be, a pontozók mégis kesztyűs kézzel bántak velem. De nem csak ez utal arra, hogy odafigyelnek rám. Az Európa-bajnokságon például a német Andergassen külön odajött gratulálni, míg az egyik Világkupán a román női válogatott szövetségi kapitány, Octavian Belu hívta fel a figyelmemet egy tartáshibára.
- És utóbbi bizony nem akárki ebben a sportágban…
- Pontosan ezért esett nagyon jól az észrevétele. Még úgy is, hogy egy hiba miatt szólt.
- Az idén még két fontos verseny áll ön előtt, a hét végi stuttgarti Világkupa, no és a decemberi birminghami Világkupa-döntő. Legutóbb kétezerben Csollány Szilveszter révén volt győztesünk Világkupa-fináléban, ön szerint mit tartogat a magyarok számára Birmingham?
- Gál Robival együtt mindent elkövetünk majd azért, hogy a lehető legjobb eredményeket érjük el. Lólengésben a papírforma alapján nem én leszek az esélyes, de, mint minden versenyen, itt is bárki hibázhat. Amikor Rióban első lettem, ott ült a lelátón Belán Gábor, a szövetség elnöke, aki elárulta nekem, hogy decemberben is velünk tart a Világkupa-döntőre. Remélem, az elnökúr ezúttal is jó kabalának bizonyul majd.