Kevesen gondolták volna, hogy az egyre csak izmosodó Real Madrid valaha is beleszaladhat egy krízisbe, arról pedig bizonyosan csak a Barcelona drukkerei álmodoztak, hogy a királyi gárda mélyrepülése átívelhet egyik szezonról a másikra.
A fővárosiak gyengélkedése azért tűnik hihetetlennek, mert mielőtt Florentino Pérez 2000 nyarán beleült a elnöki székbe, ígéretet tett, hogy minden évben megszerzi a klubnak a világ egyik legjobb labdarúgóját - és tartotta is a szavát. A civilben építkezési mogul Pérez elsőként mindjárt az ősi rivális Barcelonától vásárolta ki Luis Figót, majd szépen lassan érkeztek a többiek: Zidane, Ronaldo, Beckham, az idén nyáron pedig Owen (az értük kiadott pénz mennyiségét figyelembe véve ide sorolható Samuel és Woodgate is). Ilyen névsorral - gondolná az ember - nem lehet betlizni, ám a csapat eredményei másról tanúskodnak.
A legújabb galaktikus, Michael Owen beilleszkedési gondokkal küzd
Kis túlzással állítható, hogy a gárda mélyrepülése a 2002-2003-as szezon végeztével kezdődött, akkor, amikor Pérez elnök felmondott az addigi sikerkovácsnak, Vicente del Bosque edzőnek. A vezetőség szerint a szakvezető ugyan jól végezte a dolgát, de - szintén Pérezék meglátásának megfelelően - az öltözőben egyre nagyobb számban feltűnő sztárokhoz egy nála keményebb kezű mesterre volt szüksége a Realnak. Ebben a szellemiségben érkezett Carlos Quieróz, ám az ígéretes első fél év után úgy fejezte be az idényt, hogy a csapat minden fronton elvérzett, ráadásul az utolsó öt bajnokiján kikapott, amire a klub 102 éves történelmében még nem volt példa. Az új idényt ugyan két győzelemmel (1-0 a Mallorca és a Numancia ellen) kezdték a blancók, immár José Antonio Camacho vezetésével, de már a Bernabéu-kupán a mexikói Pumastól elszenvedett vereség (0-1) után érezni lehetett, hogy csak a szentlélek tartja egyben a csapatot. Az első jelentős próbatételen aztán meg is bukott, mégpedig csúfosan a Madrid: Leverkusenben a helyi Bayertől kapott sima, válasz nélküli három gól még Raúlékra nézve volt hízelgő eredmény. A struccpolitikát folytatók azt hangoztatták, hogy mindez csak a véletlen műve volt, ám néhány nappal később az Espanyol otthonában olyan kiábrándító produkciót nyújtott a csapat, hogy a minimális különbségű vereség (0-1) ellenére most már mindenki a vészharangokat kongatja a Bernabéu környékén.
Zidane – mostanában nem oly vidám
"Olvasatom szerint minden vereségért az edző a hibás, ezért ha el kell mennem, akkor elmegyek." Ezt a megállapítást Camacho tette a Montjuic-stadionban látott szenvedést követően, mi több, vasárnap este fel is ajánlotta lemondását Pérez elnöknek, aki a kényes ügyben egynapos gondolkodási időt kért. Talán még ütősebb a következő mondat, amely szintén a Real (lapzártakor még…) szakvezetőjétől származik: "Én játszani szeretem a futballt, viszont semmi ilyenre utaló jelet nem láttam a Real Madrid részéről." A kemény szavak után Camacho mindenesetre a vasárnapi edzésen elővette a játékosait, egészen pontosan a csapat kapitányaival, a hónapok óta formán kívül játszó Raúllal, illetve Roberto Carlosszal folytatott több mint félórás megbeszélést. "Akarat és motiváció kell ahhoz, hogy túllépjünk egy krízisen" - fejtegette ekkor az edző, akit az elmélet szintjén már több játékosa is megértett. Legutóbb például az a Walter Samuel tett tanúbizonyságot arról, hogy szellemileg megérett egy ilyen szituáció kezelésére, akiről Leverkusenben gólt szereztek, és akit az Espanyol elleni derbin kiállított a játékvezető. "Szerintem megoldható a probléma. Nehéz időszakot élünk meg, de most az a legfontosabb, hogy összetartsunk. Ha megnyerünk néhány mérkőzést, azonnal elcsitul a minket érő kritikai hullám" - jelentette ki az argentin védő, aki csak azt nem vette figyelembe, hogy a gyakorlatba úgy ültetheti át magvas gondolatait, ha nem gyűjtögeti a piros lapokat. Az is igaz, hogy egyelőre a többiek sem tettek többet Samuelnél a helyzet megváltoztatásáért: Guti az Espanyol elleni mérkőzést követően inzultálta a tartalék játékvezetőt, amiért eltilthatják; Beckhamet most jobban lekötik családi ügyei, és inkább sportautók vásárlásával vigasztalja magát, miközben honfitársai, Owen és Woodgate beilleszkedési gondokkal küzdenek; a két húzóember, Zi- dane és Figo ugyan lemondták a válogatottságot a Real kedvéért, de sorozatos sérüléseik miatt még így sem terhelhetőek; Raúl túl nyuszi csapatkapitánynak; a brazilok lassacskán már csak a válogatottjukban élvezik igazán a focit, hogy a védelem katasztrofális helyzetéről már ne is beszéljünk… Ilyen körülmények közepette pedig a világ legerősebb keretével büszkélkedő csapatának is borzalmasan nehéz felállni a padlóról.
A „galaktikus” igazolások
Név
Honnan
Mikor
Összeg
Luis Figo
Barcelona
2000
56.1 millió euró (13.875 milliárd forint)
Zinedine Zidane
Juventus
2001
67.2 millió euró (16.615 milliárd ft)
Ronaldo
Internazionale
2002
29.4 millió euró (7.284 milliárd ft)
David Beckham
Manchester United
2003
36.8 millió euró (9.105 milliárd ft)
Michael Owen
Liverpool
2004
12 millió euró (2.967 milliárd ft)
Walter Samuel
Roma
2004
24.7 millió euró (6.107 milliárd ft)
Jonathan Woodgate
Newcastle United
2004
19.7 millió euró (4.88 milliárd ft)
---- Az olyan egyesületeknél, amelyeknél a nyerési kényszer terhe súlyosan nehezedik a labdarúgók vállára, megszokott jelenség, hogy a gyengébb eredmények hatására az edzőnek mondanak fel. Érdekes módon a Real Madridnál nem így kezdődött a mostanáig elhúzódó edzőkeringő - igaz, a csapatot jelenleg gardírozó José Antonio Camacho még a helyén van -, hiszen egyik elődjét, Vicente del Bosquét közvetlenül egy sikeres idény után mozdították el állásából. Lehet, hogy a sors most éppen a bajuszos mestert kárpótolja, hiszen 2003-ban mindössze egyetlen nappal a Primera División megnyerését követően közölték vele, hogy távoznia kell a Bernabéuból, úgy, hogy sem ő, sem pedig a játékosok nem akarták kenyértörésre vinni a dolgot. Érkezett Carlos Queiróz, a Manchester United másodedzői posztjáról, és bár a portugál mesternek a kisujjában van a szakma, a rengeteg egyénieskedő klasszist nem tudta csapattá formálni, és a szezon végére katasztrofális mélyrepülést produkált a Reallal - az évad elején elhódított honi Szuperkupa mellé nem nyert semmit. Camacho régi motoros a klubnál, de a jelek szerint egyelőre ő sem találta a közös hangot a "galaktikusokkal". ---- Florentino Pérez klubelnök nem aprózta el, amióta ő a Real Madrid első embere, majdnem negyedmilliárd eurót (mintegy 61 milliárd forintot) költött csak a csapat megerősítésére. Igaz, 2000-ben ígéretet tett arra, hogy minden nyáron szerződtet - az ő szavajárásával - egy "galaktikus" labdarúgót, ezért a csillagászati összeg voltaképpen nem meglepő. Ráadásul az első két év, Figo és Zidane megvétele után a Pérez által kifizetett summák is csökkentek - nekünk legyen mondva… ---- Továbbra is karöltve halad a Barcelona és az Atlético Madrid azt követően, hogy az utóbbi gárdának otthont adó Vicente Calderón-stadionban - elképesztő hangulat közepette - döntetlent játszottak egymással. A katalánok valamivel közelebb álltak a győzelemhez, ám rengeteg lehetőségük közül csak Van Bronckhorst tudott értékesíteni egyet, míg a másik oldalon Fernando Torres volt elemében - a Nino (Srác) becenévre hallgató csatár szerezte a fővárosiak egyenlítő találatát. A mérkőzés krónikájához tartozik még, hogy Ibagaza az első félidőben szabadrúgásból eltalálta a lécet. A madridi összecsapás mellett Valenciában is rangadót játszottak, de a címvédőhöz látogató Real Sociedad nem tudott felnőni riválisához, és sima vereséget szenvedett. A hazaiaknál a két gólt jegyző Di Vaio vitte a prímet, de említést érdemel Mista is, aki eddig rosszban volt Claudio Ranieri edzővel, ám most, hogy lehetőséget kapott, góllal hálálta meg a szakvezető bizalmát.