Az istenek a helyükre estek

Na, addig hagyjuk ezt abba, amíg nem késő.
Vessük le az álarcot, nem Szophoklész drámájában domborítunk, ez a XXI. század első olimpiája, fennköltségnek van helye, csak nem most, amikor ez a Kenterisz nevű fenomén fejjel landolt a bukszusok között, az út mentén.
Ennél kínosabb felvezetést gyaníthatóan elképzelni sem tudtak volna a házigazdák, leszámítva egy terrortámadást, ám manapság a Pentagonba könnyebb bejutni, mint errefelé a sajtóközpontba, azaz a rossz értelemben vett nagy durranás kizártnak tűnik. Hanem hogy a nemzet bálványa így megdőljön…
"Az igazságot akarjuk!" - ordítottak a betűk egy helyi lap címoldalán, s mi tagadás, vagyunk még néhány százezren, akik eme affér részleteire a maguk valójában volnának kíváncsiak. Túl sok a gyenge láncszem, kezdve az edzővel, aki ugyebár arról híresült el, hogy a kilencvenes években falhoz kent egy, a versenyzőit egy németországi edzőtáborozás során tesztelni kívánó doppingellenőrt. Aztán itt van a főhős, aki egy "futottak még"-ből lett egy "hogy futott!", avagy fél év alatt Eb-utolsóból olimpiai elsővé küzdötte magát, azóta csak a világeseményeken tűnik fel, azokat megnyeri, közben eltűnik, elérhetetlen, interjút nem ad, s ami még inkább érdekes, a hirtelen rátörő ellenőrök néha nem találják meg. Ugyan az elmúlt tíz hónapban két teszten "megfelelt", de a Kréta helyett Katar affér (az előre megadott helyszíntől néhány ezer kilométerrel odébb készült) és a legutóbbi, egy nappal korábbi elutazás (a tervezett távozás napján hiába keresték az ellenőrök) csak növelik a gyanú árnyékát.
Most meg épp akkor dobbantott a faluból, amikor megint feltűntek a színen a lombikkal. Oidipusz király tragédiájában nem volt ennyi szerencsétlen momentum.
Ráadásul épp a nemzet nagyjával történt meg mindez, akire állítólag a láng meggyújtását akarták bízni a megnyitón. Nem is tudom, képesek lennénk-e olyan rajongással körülvenni egy sikeres sportolót, mint itt, a mediterrán vidéken. Az istenek földjén az istenítést művészi szinten csinálják, Kosztasz Kenterisz az Eb-győztes hellének és persze a kosárhérosz Nikosz Gallisz mellett szintén az Olümposz tetején üldögélt - eddig.
Most a faluba visszasietve - hátha megvárják az ellenőrök - felborult motorostul, a szintén sokak által gyanakodva figyelt Ekaterini Tanuval egyetemben. Érdekes. Ha tényleg rútul megkarcolták magukat, miért nem engedik be hozzájuk a tévéseket, hadd mutassák meg a sebeket a tamáskodóknak. De nem, zárlat van, Kenteriszékről csak legendákat hallani. Ugyanúgy eltűntek, mint két világbajnokság között.
Lehet, hogy csak a péntek, 13-a teszi. Ám az is lehet, jelzés ez a világnak: mostantól - és e tekintetben Jacques Rogge NOB-elnök mérhetetlenül elszántnak tetszik - tényleg nincs kegyelem senkinek. Lehet, hogy Kenteriszen végül nem találnak fogást, de immáron mindenki sejti, valami nagyon nincs rendben, s szinte bizonyosan vége eddigi gyöngyéletének.
Az istenek a helyükre estek.